Elvben csak az érettségin nyújtott teljesítményen múlik, bekerül-e valaki egy felsőoktatási intézménybe: aki elér bizonyos pontszámot, annak sikerül, aki alatta marad, annak nem. Abban azonban, hogy egyáltalán ki jut el az érettségiig, s ott miként teljesít, döntő szerepe van a családi háttérnek.

Minden társadalmi rétegben hasonló arányban születnek azonos képességű gyermekek. Életútjuk azonban Magyarországon - sokkal inkább, mint a fejlett országokban - a társadalmi körülményeik függvényében alakul. A legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségű szülők gyerekeinek tudáskülönbsége a fejlett országokban általános 10 százalékkal szemben Magyarországon meghaladja a 20 százalékot (lásd ábránkat az 56. oldalon), tehát "a tanulmányi teljesítményekben mérhető szociális egyenlőtlenség igen nagynak mondható" - állapította meg Lannert Judit oktatáskutató egyik tanulmányában. A kutatók szerint nem a szülők gazdasági helyzetén, s nem is a lakóhelyén múlik, milyen végzettségre tesz majd szert a gyerekük, hanem főleg az iskolázottságukon. Ugyanerre az eredményre jutott a témában alapműnek számító munkájában Andor Mihály és Liskó Ilona, s alátámasztotta e következtetést Nagy Péter Tibor, valamint - tavaly decemberben az Új Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmányában - Vargáné Pók Katalin is. Hasonló adatokat publikált a középfokú oktatásról szóló statisztikáiban Neuwirth Gábor (lásd Tovább, tovább? című írásunkat az 57. oldalon).

A kutatásokból egyértelműen kiderül például, hogy azonos végzettségű szülők gyermekei hasonló jegyátlagokat érnek el az általános iskolában, legyen az akár Budapesten, akár egy kisközségben (bár két azonos érdemjegy mögött nem feltétlenül azonos a tudás is). Az is nyomon követhető, hogy a diplomás szülők gyermekei már az általánosban sokkal jobban teljesítenek, mint az alacsonyabb végzettségűekéi. Persze a lakóhely is megmutatja, milyenek a gyermek esélyei: a városokban élők jóval nagyobb arányban kerülnek középiskolába, majd egyetemre, mint a falusiak. De ezt is a családi körülmények magyarázzák: Budapesten például négyszer akkora a diplomások aránya, mint a községekben.

Az első fontos útelágazásnál, a középiskola kiválasztásában is a szülők végzettsége determinálja a döntést: a diplomások lehetőleg gimnáziumba, az alacsonyabb végzettségűek inkább szakközépiskolába küldik a gyereket. Az érettségizett szülők gyermekeinek kevesebb mint fele, a szakmunkásképzőt végzettekének pedig csak a negyede megy gimnáziumba. De a diplomások között is van különbség: a főiskolai oklevéllel rendelkezők gyermekeinek mintegy kétharmada kerül gimnáziumba, míg az egyetemet végzett szülők csemetéinek közel 90 százaléka. És azok sem akármelyikbe: az egyetemet végzett szülők jóval magasabb arányban választják a - felsőoktatási felvételi eredményeik alapján - erős gimnáziumokat.

A középiskola-választással tehát jószerint már az is eldől, hogy a gyerek mekkora eséllyel jut majd felső iskolába, hiszen míg a gimnáziumokból szinte mindenki próbálkozik, a szakközépiskolából csak a diákok fele. Ráadásul ők általában nem az egyetemeket, hanem inkább a főiskolákat igyekeznek megostromolni: az egyetemisták több mint négyötöde, a főiskolásoknak viszont csak mintegy háromötöde érettségizett gimnáziumban.

Az oktatásszociológus-szlengben királyi útnak - az általános iskola után gimnázium, majd rögtön az egyetem - nevezett pályaív az értelmiség gyermekeire jellemző, míg a más rétegekből jöttek útja középfok után általában elakad, vagy legfeljebb főiskolán folytatódik. Ez egyszerűen annak a szemléletnek tudható be, amely a rögtön munkahelyre váltható szakképzettséget magasabbra értékeli a "semmire sem jó" gimnáziumnál.

E látszólag nehezen megfogható mentalitást egzakt mutatók is dokumentálják. Andor Mihályék felmérése szerint például az egyetemre jelentkező diákok családjában sokkal több könyv van, mint a főiskolára pályázókéban. Ugyancsak ők, valamint Lannert Judit úgy találták, jelentős különbség van a középiskolások által látogatott különórák számában és formájában is. Bár szinte minden gimnazista jár valamilyen különórára, a csupán középiskolát végzett, illetve szakmunkás szülők gyermekei legfeljebb az iskolai különórák valamelyikét látogatják, házon kívülieket csak a legritkábban. Pedig különösen nyelvórákra nagy szüksége lenne annak, aki valamelyik jobb egyetemre szeretne bekerülni, mivel a felvételnél előnnyel jár a nyelvvizsga. Az is jellemző kulturális különbség, hogy az értelmiségiek olyan - például zenei - különórákra is járatják gyermekeiket, amelyekből semmi kézzelfogható hasznuk nem származik.

Kulturális különbségeket sejtet az is, miként osztják be a különböző végzettségű szülők azonos jövedelmüket. Az erre vonatkozó kutatások legfőbb tanulsága: az értelmiségi családok, anyagi helyzetüktől függetlenül, mindent megtesznek azért, hogy gyermekeiket iskoláztassák. Akár az étkezés, ruházkodás rovására is könyvet vesznek, különórákat fizetnek, míg az alacsonyabb végzettségű szülők - bár szintén a gyereknek - inkább fogyasztási javakat vásárolnak. Andor Mihály és Liskó Ilona 2001-ben publikált tanulmánya szerint az egyetemi diplomások gyerekei közül akkor százból 52-en kerültek be érettségi után egyből a felsőoktatásba, míg a többi család sarjainál csak százból nyolcan.

A család mellett az iskolai közeg is jelentősen befolyásolja a továbbtanulási szándékot. Ha ugyanis egy gimnáziumi osztályban a diákok nagy része tovább akar - esetleg éppen egyetemen - tanulni, ők magukkal húzzák azokat a társaikat is, akiknek a szülei alacsonyabb végzettségűek. Az ilyen osztályokból tehát nagyobb arányban szeretnének továbbtanulni az alacsonyabb sorból származó gyermekek is, mint más középiskolák kevésbé inspiráló közegéből. Igaz, abban, hogy az álmuk valóra is váljon, nem segíti őket a diplomaszerzést természetesnek tekintő családi háttér.

Az utóbbi 15 évben mind a középiskolai, mind a felsőoktatás jelentősen bővült, ami elvileg lehetőséget nyújtott volna az esélyegyenlőség növelésére is. Ám nem ez történt: az iskolák az oktatás expanziója mellett sem tudták kompenzálni a diákok közti, alapvetően a családi háttér különbözőségéből fakadó egyenlőtlenségeket.

RIBA ISTVÁN

Akkorát baloldalizott a Fidesz, hogy elfelejtette a forradalom áldozatait

Akkorát baloldalizott a Fidesz, hogy elfelejtette a forradalom áldozatait

Szélsőjobbosok rohamozták meg az Aurórát

Szélsőjobbosok rohamozták meg az Aurórát

4,5 milliárdért vesz villanyautó-töltőket az állam

4,5 milliárdért vesz villanyautó-töltőket az állam

Vuk, a kisróka felköltözött egy pesti tűzfalra – fotók

Vuk, a kisróka felköltözött egy pesti tűzfalra – fotók

Egyetlen mondattal elintézte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Borkai-ügyet

Egyetlen mondattal elintézte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Borkai-ügyet

Szabó Tímea: Az önkormányzati választáson felszabadították Budapestet

Szabó Tímea: Az önkormányzati választáson felszabadították Budapestet