Markánsan nőnek a magyarországi középiskolák közötti minőségi különbségek. Vannak alma materek, amelyek érettségizői igen jó eséllyel bekerülnek, és vannak, amelyek végzősei szinte bizonyosan nem jutnak be a felsőoktatásba - állítja cikkünk szerzője, aki több mint két évtizede vizsgálja az egyes hazai középiskolákban folyó oktatás eredményességét.

HVG
A magyarországi középiskolákban érettségizők száma közel másfélszer, az egyetemre-főiskolára felvettek száma ellenben jó két és félszer akkora, mint 15 évvel ezelőtt. Így 2005-ben az 1991-es 23 százalékkal szemben már a 12. osztályosok 42 százaléka jutott be valamelyik felsőoktatási intézménybe.

Az érettségizők felvételi esélyei tehát növekedtek - de korántsem egyforma mértékben. A 2005-ben a felsőoktatásba kerültek fele az ország 980 érettségiztető középiskolájának alig 17 százalékából érkezett, és ekkor - az 1999-es 14-gyel szemben - már 31 olyan iskola volt, amelynek egyetlen végzőse sem jutott be semmilyen egyetemre-főiskolára. Tavaly az összes maturáló több mint 8 százaléka érettségizett ilyen, a továbbtanulás szempontjából semmiféle esélyt nem nyújtó középiskolákban.

A különbségek településkategóriánként, megyénként, városonként, de még az iskolafenntartó jellege szerint nézve is nőttek. Az Országos Közoktatási Intézet (OKI) megbízásából végzett, a hazai középiskolákban folyó oktatás minőségét az eredményesség - elsősorban a felvételi arányok és a tanulmányi versenyeken való szereplés - alapján vizsgáló kutatás az iskolák székhelyének lélekszáma szerint hét kategóriát különböztet meg, az 5 ezer lakosúnál kisebb településektől a külön csoportba sorolt Budapestig. A legmagasabb (a 100 ezresnél népesebb Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár), illetve a legalacsonyabb (1991-ben az 5-10 ezres, 2005-ben az 5 ezresnél kisebb települések) felvételi arányt produkáló városcsoportok iskoláinak átlaga közötti különbség 11-ről 19 százalékpontra növekedett másfél évtized alatt. A megyék legeredményesebbike (15 éve Bács-Kiskun, tavaly Szabolcs-Szatmár-Bereg) és leggyengébbike (Nógrád, illetve Somogy) között 10-ről 14 százalékpontra nőtt a különbség. A 22 legnagyobb vidéki város legjobbja (1991-ben Kecskemét, tavaly Nyíregyháza) és legrosszabbja (Tatabánya, majd Dunaújváros) között 17-ről 26, az iskolafenntartók jellege szerint pedig 21-ről 39 százalékpontra nőtt a legeredményesebbek (korábban a központi költségvetési szervek, tavaly az egyházak) és a legkevésbé eredményesek (a megyei önkormányzatok, illetve a közhasznú társaságok, egyesületek, magánszemélyek) iskolái közötti eltérés.

A felvételi sikere vagy sikertelensége persze nem csupán a diákok felkészültségét minősíti, hiszen a továbbtanulás azon is múlhat, hogy egy nebuló helyesen méri-e fel, melyik felső iskolába van esélye bekerülni. Ám akkor is az egyes középiskolák közötti különbség erősödését tapasztaljuk, ha - az egyetemválasztási stratégiák torzító hatását kiküszöbölendő - a felvételi írásbeli dolgozatok eredményét vetjük össze (itt, a kétszintű érettségi tavalyi bevezetése miatt, 2005-ös helyett a 2004-es adatokat érdemes vizsgálni). E mutató szerint is nőttek (a 15 felvételi pontos rendszerben 0,8-ről 1,3 pontra) a településkategóriánkénti, (1,2-ről 1,5-re) a megyénkénti és (1,7-ről 2,2-re) a városonkénti, valamint (2,3-ről 3 pontra) az iskolafenntartók szerinti különbségek; a megyék közül Győr-Moson-Sopron és a városok közül is Győr volt a legeredményesebb. Még látványosabban jelzi a polarizálódást, hogy a tíz évvel korábbi 6-ról 30 százalék fölé emelkedett az olyan középiskolák aránya, amelyek diákjai átlagosan 5 pont alatti felvételi írásbeli átlagot értek el - ez az a határ, ami alatt gyakorlatilag sehová sem lehetett bekerülni.

Még mélyebb szakadék tátong a középiskolák között a továbbtanulni próbáló diákok nyelvtudása tekintetében. Az abszolút számok javultak ugyan - 15 évvel ezelőtt minden harmadik, mostanában közel minden második jelentkezőnek a zsebében van nyelvvizsga-bizonyítvány -, aggasztó viszont, hogy az összes nyelvvizsgapapír kilenctizedét a középiskolák 30 százalékának diákjai szerezték meg. A nyelvvizsgaarány egyébként szorosan összefügg a települések lélekszámával: a legmagasabb (a jelentkezők több mint felének van) a fővárosban, a legalacsonyabb (a felvételizők alig több mint negyedének van) az 5 ezresnél kisebb településeken.

E polarizálódás aligha a véletlen műve, hiszen az intézmények "hozott anyagból" dolgoznak. Egyik oldalon: öt év alatt - az OKI 2000 óta méri fel a középiskolát kezdő tanulók szociális és kulturális helyzetét - megduplázódott (több mint 11 százalékra) azon középiskolák aránya, amelyekbe hármasnál rosszabb általános iskolai tanulmányi átlaggal kerültek be az új kilencedikesek. Másik oldalon: ugyanennyi idő alatt érzékelhetően (4-ről 5,4 százalékra) nőtt azoké a középiskoláké, amelyek diákjainak a szülei átlagosan több mint 15 évet töltöttek iskolapadban, azaz diplomások. Márpedig a számok azt mutatják, hogy a magasabban iskolázott szülők gyerekeinek továbbtanulási esélyei lényegesen jobbak társaikénál; azok az iskolák, ahol a diákok szüleinek többsége felsőfokú végzettségű, csaknem ötször magasabb felvételi arányt produkálnak, mint azok, amelyekben az átlagszülőnek érettségije sincs (lásd táblázatunkat az 57. oldalon).

Hasonlóan szoros az összefüggés a szülők anyagi helyzete és a diákok felvételi esélye között. Azokból az alma materekből, amelyekben a tanulók kevesebb mint 5 százalékának munkanélküli az apja, az érettségizők több mint 60 százaléka jut be valamelyik felsőoktatási intézménybe, míg onnan, ahol az állástalan családfők aránya meghaladja a 20 százalékot, a végzősök alig ötöde. Még markánsabb a kapcsolat a szülők végzettsége és a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők aránya között: amely középiskolákban a szülők átlagosan legalább 15 évet töltöttek iskolapadban, a nyelvvizsgaarány több mint tízszerese az olyan iskolákénak, ahol a szülői iskolázottság nem éri el a 11 évet.

A számok tehát azt mutatják, hiába tárulnak szélesre az egyetemek-főiskolák kapui, az eltérő családi hátterű diákok korántsem azonos eséllyel készülnek a felvételire. A magyar középiskolákban, azok polarizálódása miatt, nemhogy csökkenne, hanem éppenséggel tovább mélyül az esélyegyenlőtlenség; amikor a szülők kiválasztják, melyik gimnáziumba-szakközépiskolába írassák be 14 éves gyereküket, ezzel jórészt azt is eldöntik, mekkora esélyt adnak neki diploma megszerzésére.

NEUWIRTH GÁBOR

Trend

Honnan hová?

A magyar középiskolások nem szeretnek utazni.

Összeurópai razzia indult a gyanúsan olcsón működő "tévétársaság" ellen

Összeurópai razzia indult a gyanúsan olcsón működő "tévétársaság" ellen

Trump örülhet, mégis őrjöng: csökkentette az irányadó kamatot a Fed

Trump örülhet, mégis őrjöng: csökkentette az irányadó kamatot a Fed

A legújabb iPhone-ra vágyik? Itt van, hány napot kell érte dolgoznia

A legújabb iPhone-ra vágyik? Itt van, hány napot kell érte dolgoznia

Te hova tartozol? Mutasd meg, küldj be fotót vagy grafikát és megnyerheted a fődíjat!

Te hova tartozol? Mutasd meg, küldj be fotót vagy grafikát és megnyerheted a fődíjat!

Ilyen különleges zebracsikót ritkán kapnak lencsevégre

Ilyen különleges zebracsikót ritkán kapnak lencsevégre

A Nébih megerősítette: tényleg készült terv a házi sertéstartás felszámolására

A Nébih megerősítette: tényleg készült terv a házi sertéstartás felszámolására