Arra, hogy a német egyetemisták és főiskolások többségének miért kell a jövő évtől szemeszterenként átlagosan 500 euró...

Arra, hogy a német egyetemisták és főiskolások többségének miért kell a jövő évtől szemeszterenként átlagosan 500 euró tandíjat fizetni, körülbelül száz fontos érv és magyarázat van. A százegyedik pedig az, hogy nincs pénz. A felsőoktatási intézményeket finanszírozó tartományok - a föderális berendezkedésű Németországban az oktatás a tartományok hatásköre és feladata, így a számlát is nekik kell állniuk - anyagi gondokkal küzdenek, s ott próbálnak spórolni vagy többletbevételhez jutni, ahol lehet.

Az egyetemi tandíj ebből a szempontból sokáig tabu volt. Egyrészt a pénz is több volt, másrészt a politikai hangulat sem kedvezett volna bevezetésének. Gerhard Schröder korábbi szociáldemokrata (SPD) kancellár például - a központi kormány pénzt ugyan nem ad, de politikai irányvonalat megszabni azt tud - előszeretettel emlegette, hogy ő is szegénysorból lett jogvégzett ember, ügyvéd, majd kormányfő, s a szociáldemokraták számára nem elfogadható, hogy a papa és a mama pénztárcája határozza meg, ki tanulhat tovább, ki nem. Mivel a kilencvenes évek végén még a tartományok jelentős részének élén is SPD-kormány vagy legalábbis az SPD vezette koalíció állt, országszerte érvényesült a kancellári koncepció. Vagyis: a tandíjmentesség a szociális igazságosság megnyilvánulása, az esélyegyenlőséget szolgálja, így szent és sérthetetlen.

A mostani tandíjbevezetés idejére (HVG, 2006. július 15.) az oktatásra szánt büdzsék helyzete mellett a politikai paletta is változott. Nem csupán az ország élére került új kormányfő Angela Merkel kereszténydemokrata pártelnök személyében, hanem már a tartományok többsége is hosszabb-rövidebb ideje konzervatív kézben van. Így aztán aligha véletlen, hogy a tandíj bevezetése melletti érveket is a kereszténydemokrata diákszövetség, az RCDS foglalta össze a legplasztikusabban, miközben más ideológiai alapállású - vagy éppen csak fizetni nem akaró - társaik hol hevesebb, hol mérsékeltebb módon, de tiltakoztak-tiltakoznak a tandíj ellen.

Az RCDS szerint viszont a tandíj olyan kiadás, amit megéri fizetni. Amellett ugyanis, hogy társadalmi érdek a fiatalok továbbtanulása, legalább ilyen súllyal esnek latba az egyéni előnyök. A diplomások fizetése 63 százalékkal magasabb, mint a középfokú végzettségűeké, így annak ellenére, hogy később állnak munkába, életkeresetük meghaladja kortársaikét. Arról nem is szólva, hogy a német munkaügyi statisztikák szerint a képzetlen embereket 22 százalékos arányban érinti a munkanélküliség, a szakképzetteket 8,1 százalékban, míg a diplomások körében csak három százalék az állásnélküliek aránya. Vagyis a tandíj jó befektetés: jobb fizetés, magasabb életkereset, nagyobb szociális biztonság a hozadéka.

A legfőbb ellenérv viszont az, hogy a tandíj egyfajta szociális szűrővé válhat. A tandíjpártiak szerint azoknak, akik valóban nem tudják kifizetni ezt az összeget, az utólagos törlesztés a megoldás. Mégpedig oly módon - ennek részleteit a 2007 őszére tervezett bevezetésig még ki kell dolgozni -, hogy a tandíj összegére hitelt vesznek fel. Az átlagos hitelezési gyakorlattól eltérően nem kellene fedezet, a jogosultság igazolásához a beiratkozás ténye elegendő, aztán a hitelt később, a diplomás keresetből törlesztik. Akik netán a háromszázaléknyi állástalan körébe esnek, azok helyett az állam áll helyt.

Bármilyen furcsa - állítják a tandíj mellett érvelők -, az obulus növelné a szociális igazságosságot az oktatásban. Ma ugyanis az a helyzet, mondják, hogy az átlag alatti jövedelmű családok, ahonnan a tandíjmentesség ellenére sem tudnak továbbtanulni a gyerekek, adófizetőként ugyanúgy részt vállalnak a diplomások finanszírozásában, mint a tehetősek. A következtetés: legyen ez az aránytalanság valamivel enyhébb. Már csak azért is, mert a jelenlegi rendszerben az egyetemek úgy nyújtanak egy szolgáltatást (az oktatást), hogy nem érdekeltek a fizetőképes keresletben, a diákok úgy veszik ezt igénybe, hogy nem kell érte fizetniük, az adófizetők pedig olyasvalamit finanszíroznak, amibe nincs beleszólásuk.

WEYER BÉLA / BERLIN

Trend

A hallgatás díja

A felsőfokú képzésért a diákok fele már most is fizet. 2008-tól a többiek is fognak. Az intézményekhez befolyó többletbevételből állítólag a diákok profitálnak majd.

Tusk: Elkészült a néppárti bölcsek jelentése a Fideszről

Tusk: Elkészült a néppárti bölcsek jelentése a Fideszről

Élet és halál művészete: 6710 embernél vizsgálták meg, meddig él, aki többet művelődik

Élet és halál művészete: 6710 embernél vizsgálták meg, meddig él, aki többet művelődik

Magyar tervező máris kabriót csinált a Toyota háromhengeres „izomautójából”

Magyar tervező máris kabriót csinált a Toyota háromhengeres „izomautójából”

Aján Tamás: egyéni érdekek állnak a támadások mögött

Aján Tamás: egyéni érdekek állnak a támadások mögött

Az ügyvédi kamara közleményben utasítja vissza Orbánék vádjait

Az ügyvédi kamara közleményben utasítja vissza Orbánék vádjait

Budaörsi önkormányzat: nem felelősek a szemészeten történt fertőzések miatt

Budaörsi önkormányzat: nem felelősek a szemészeten történt fertőzések miatt