Nemcsak a rendelkezésre álló több pénz, de a kutatók jobb felkészültsége, kedvezőbb hozzáállása is segít abban, hogy Nyugaton a kutatásszervezés hatékonyabb a hazainál - derül ki külföldön dolgozó magyar tudósok beszámolóiból.

A fő különbség Amerika és Magyarország között a kutatók attitűdjében rejlik - lepte meg a HVG-t Szidarovszky Ferenc, az Arizonai Egyetem matematikaprofesszora. "Az amerikai jelmondat a power by association, a szövetkezés ereje. Lényege, hogy az intézményeknél folyó csapatmunka - továbbá az ismeretek és ismeretségek cseréje - minden résztvevő számára előnyös. A magyar kutatók ezzel szemben úgy viselkednek, mintha a kutatás zéró összegű játék lenne, ahol az egyik alkalmazott sikere a másik kudarcát jelenti. Segítség helyett csak irigységet látni." A trehányság és a lustaság is sokakra jellemző. Az 1987-ben Amerikába költözött tudós - mint mondja - meghívóként is több ízben megégette már magát, amikor magyarországi kutatók kiutazását segítette, ők ugyanis ösztöndíjasként gyakran csak pihenni vagy világot látni akartak az Újvilágban. De előfordult már az is, hogy meghívták Magyarországra óraadónak, ám termet nem tudtak biztosítani.

A HVG által megkérdezett, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező magyar tudósok közül többen vélekedtek úgy, hogy Nyugaton elsősorban azért hatékonyabb a kutatás, mert több pénz jut rá. "Hat és fél évet töltöttem a svéd Karolinska Intézetben, HIV-vírussal kapcsolatos kutatásokat végeztünk, publikáltunk, konferenciákra jártunk, ösztöndíjakat szereztünk - meséli a fél éve honvágy miatt hazatért Vödrös Dalma. - Imádok kutatni, fenn is tartották számomra korábbi állásomat az Országos Epidemiológiai Központ mikrobiológiai kutatócsoportjában, mégis nemet mondtam. Itthon kiemelt kutatóként, közalkalmazotti státusban kereshetnék nettó 126 ezer forintot, amiben már a veszélyességi pótlék is benne foglaltatik. Még ebbe is belementem volna, de magához a kutatáshoz is hiányzott a pénz. Inkább elmentem egy DNS-analizátorokat forgalmazó céghez, ahol az ügyfélkapcsolatokkal foglalkozom."

A tudósok lobbiereje is nagyobb, így a pénz is több Franciaországban, mivel ott a kutatás megbecsültsége magasabb - vélekedik Lenkei Zsolt, a párizsi ESPCI egyetemi kutatóközpontban dolgozó agykutató. "Van néhány, a nemzetközi mezőnyben is számon tartott, Magyarországon dolgozó neurobiológus kutató, például Freund Tamás vagy Tamás Gábor, de ők is az oxfordi Somogyi Péter laborjában kezdték a munkát - mondja Lenkei -, és nagy nemzetközi alapítványok, például a Wellcome vagy a Howard Hughes támogatásából érték el eredményeiket, illetve szerelték fel laborjukat világszínvonalon. Viszont más magyar kutatók gyakran közösen használnak egy-egy konfokális mikroszkópot, míg egy-egy ilyen, akár élő idegsejtek működését vizsgálni képes készüléket bármely komolyabb franciaországi labor megengedheti magának."

A cikk folytatása (Oldaltörés)

"Ha valaki három állás közt kénytelen naponta rohangálni, akkor biztosan nem tud komoly kutatómunkát végezni" - hangsúlyozza Szidarovszky Ferenc, aki a nyolcvanas években Magyarországon tanár, tanszékvezető és ipari minisztériumi szakértő is volt, mielőtt az USA-ba költözött. "A megélhetéshez szükséges jövedelem és a kutatóhely felszereltsége mellett a konferencialátogatásra is kell hogy pénz jusson, különben a kutató, kapcsolatok híján, kiesik a nemzetközi tudományos vérkeringésből. Az is baj, ha a napi ellátmányból nem futja arra, hogy a tudós a külföldi kollégákkal együtt kimenjen ebédelni" - teszi hozzá, saját élményeire emlékezvén.

Ha viszont megvan a pénz, a kérdés már csak az, nem pazarolják-e el. "Francia kutatókkal is előfordul - ismeri el Lenkei -, hogy valamely kutatóintézetbe bekerülve nem végeznek érdemi munkát, egyszerűen csak megülnek a babérjaikon. Aminek oka, hogy - magyar kollégáikhoz hasonlóan - többségük közalkalmazotti státusban, érdekeltségi rendszer nélkül dolgozik." Európa és Amerika közt más különbség is látszik. "A tengerentúlon a kutatók pontosan tudhatják, hogy szociológiai alapkutatás-e a feladatuk, avagy a politikacsinálók munkáját kell tudományos elemzésekkel támogatniuk. Utóbbinak külön elnevezése van, ez a policy studies - magyarázza Bruszt László szociológus, aki jelenleg a kutatással és oktatással is foglalkozó firenzei European University Institute professzora. Szerinte a kétféle munka Európában gyakran összefolyik, különösen a kontinens keleti felén.

A piacorientált angolszász országokban nagy árat fizethet, aki lazsál, a fizetésemelésekről ugyanis az éves munkáról szóló jelentés alapján dönt egy erre létrehozott bizottság. "Nálunk Arizonában - meséli Szidarovszky -, ha valaki két egymást követő évben »elégtelen« vagy »javulnia kell« fokozatot kap a bizottságtól, attól az egyetem meg is válik." A "szupersztároknak" viszont több százezer dollárra is felkúszhat az éves jövedelme.

A pályázás mikéntjében egyre kisebb a különbség. Az Ausztriában dolgozó Deréky Pál irodalomtörténész szerint "csak a gondos, szakszerű, névtelen bírálatok jelentenek garanciát arra, hogy a pályázatokon elnyert kutatási pénzek megfelelően hasznosulnak. Ilyen szempontból az Országos Tudományos Kutatási Alap szelekciós és bírálati rendszere teljes mértékben megfelel az európai kutatásban alkalmazottnak." De nem minden kutató olyan lelkes a pénzszerzés e módjáért. "Alapkutatásra Svédországban sem jut elég pénz - állítja Fenyő Éva Mária, a Lundi Egyetem mikrobiológusa. A HVG találkozott olyan magyar kutatóval is, aki arra panaszkodott, hogy a kutatási tervekben a munka előre nem látható ütemezését is részletezni kell, ami a költségek túltervezése miatt pazarláshoz vezet. Ráadásul - Lenkei Zsolt szerint - még a pályázati kutatástámogatási rendszerre két éve áttért Franciaország sem elég nagy ahhoz, hogy egyes tudományterületeken ne torzítsa a bírálatot a tudósok klikkesedése.

Az angolszász világban "a kutatás legjelesebbjei, a tudományos akadémiák tagjai, a Nobel-díjasok is mind egyetemi tanárok, akik munkaköri kötelességként tanítanak az egyetemi oktatás mindhárom szintjén" - hangsúlyozza a szociológus Szelényi Iván, aki Amerikában, Ausztráliában és Angliában is kipróbálta már magát. Ennek szerinte kettős haszna van: a kutatók megtanulják "kommunikálni" eredményeiket, az adófizetők pedig könnyebben fogadják el, hogy az állami költségvetésből kutatásra is fordítanak, ha a tudósok oktatnak is, azaz a kutatási eredmények közvetlenül eljutnak a diákokhoz.

A tudós-diák szimbiózis értelme az is - teszik hozzá mások -, hogy a kutatásvezető a rutinfeladatokat rábízhatja diákjaira, így több ideje jut a kreatív munkára. A tanulók eközben elsajátíthatják az alaptudáson kívüli kutatói ismereteket. Ami idehaza meglehetősen hiányzik. Legalábbis így tapasztalta a Solvo Biotechnológiai Zrt.-nél kutatóként dolgozó holland Berend Oosterhuis, aki szerint a magyar kutatók elméleti tudása nagy, ugyanakkor nehézséget jelent nekik a hatékony munkaszervezés, amire a holland diákokat jól felkészíti az egyetemeken folyó sok gyakorlat és a kötelező csapatmunka.

SCHWEITZER ANDRÁS

Trend

Vélemények az agyelszívásról

HVGA tudósok elvándorlását súlyos problémának tartják, és elsősorban anyagi okkal magyarázzák a magyarok - derül ki a...

Radar360: nem zárják ki a Fideszt, meghalt Terry Jones

Radar360: nem zárják ki a Fideszt, meghalt Terry Jones

Története legnehezebb időszakát éli a Fény utcai piac

Története legnehezebb időszakát éli a Fény utcai piac

Ötféle izgalmas VW Golf érkezik, az egyik zöld rendszámos

Ötféle izgalmas VW Golf érkezik, az egyik zöld rendszámos

Véget ért a fideszes vizit Orbánnál, mindenki kapott bizonyítványt

Véget ért a fideszes vizit Orbánnál, mindenki kapott bizonyítványt

Debrecenben nem tudnak arról, hogy ott lenne a rangos női tenisztorna

Debrecenben nem tudnak arról, hogy ott lenne a rangos női tenisztorna

A Rádió 1 és a Best FM is Mészáros Lőrinc környezetéhez került

A Rádió 1 és a Best FM is Mészáros Lőrinc környezetéhez került