A mobiltelefonos internetezés és a drót nélküli helyi hálózatok ma egymás konkurenseinek látszanak, ám elképzelhető, hogy a két rendszer előbb-utóbb összenő.

Ouluban már a buszokon is lehet ingyen internetezni. A finn egyetemi városnak ez az attrakciója egyelőre párját ritkítja, de világszerte sok helyen szaporodnak a helyhez kötött drót nélküli hálózatok, angol rövidítésükkel wlanok vagy wifik. Immár mindennapos látvány, hogy kávézókban, éttermekben, könyvtárakban vagy éppen belvárosi tereken ücsörögve interneteznek az emberek saját hordozható számítógépükkel - az ilyenekbe újabban beépítik a wifiképességet, de a régebbi készülékekbe is becsúsztatható egy 10-20 ezer forintba kerülő kártya.

Nem mondható költségesnek, ha e felszerelés birtokában egy kávé áráért órák hosszat lehet szörfölni, bár abban lehetnek különbségek, hogy a lehetőségért csekély alkalmi díjjal, kötelező fogyasztással vagy önkéntes iszogatással illik törleszteni. Van példa ideológiával párosuló forgalomnövelési megfontolásra is. Bősze Zoltán, a pesti Eckermann kávézó üzletvezető-helyettese a következőképpen érvelt a HVG-nek: ha a múlt században az írók a kávéházakban dolgoztak, miért ne teremthetnének hasonló hangulatot a 21. század elején is? Egy fiatal tudományág, az ember-számítógép kapcsolattal foglalkozó interakció-tervezés szakértője, Kangyal András is úgy tapasztalja, hogy e szolgáltatás fellendíti a vendéglősök forgalmát. De mint mondja, van más motívum is: az új technikákra korán rákattanók - akár üzlettulajdonosok, akár fogyasztók - puszta lelkesedésből is terjesztik a módit. Kangyal szerint a wifizést lehetővé tevő miniközpontok, a hotspotok terjedése az alulról szerveződő közösségekre emlékeztet, ellentétben a felülről, egy időben, jelentős költséggel kialakított mobilhálózatokkal. Érdekes, bár nem egykönnyen megoldható gazdasági kérdés lenne - veti fel - a hotspothálózat-építés költségének felmérése, netán összehasonlítása az internetezésre is alkalmas széles sávú mobiltelefon-szolgáltatáséval. Szinte minden egyes hotspot - pár tízezer forintnyi - egyéni beruházás. Működésük alapfeltétele persze, hogy a vállalkozó előfizessen valamelyik (a fejlesztésbe persze szintén beruházó) internetszolgáltatónál.

Budapesten a Hotspotter.hu szerint 468 - ingyenes vagy fizetős - helyszín található, túlnyomó többségük a belvárosban: például a Liszt Ferenc téren hat, a Moszkva téren pedig 13 ponton. Ebből az is következik, hogy a wifizés egy helyben ülős tevékenység; az adóvevők hatósugara csupán néhányszor tíz méter. Nemcsak viszonylagos olcsóságuk okán, hanem azért is, nehogy zavarják egymást, hiszen engedély nélkül használható, közös frekvenciákon működnek. Mivel egyelőre inkább csak érdekesség, hogy egy amerikai autókölcsönző mozgó hotspotként szeretné berendezni kocsijait, annak, aki menet közben, például autóban vagy vonaton szeretne internetezni, nem a wifi, hanem a mobiltelefonos széles sáv a megoldás.

A mobilpiacon most a HSDPA rövidítésű, egyszerűbb nevén "három és feledik" generációs vagy 3+ szolgáltatás számít a csúcsnak. Ezzel másodpercenként másfél, sőt megfelelő készülékkel 3 megabites sebességgel tölthetők le a weboldalak, ami már összemérhető a vezetékes internet szokásos teljesítményével; egy zeneszám például 20 másodperc alatt érkezik meg. Ez a sebesség már nemcsak számítógépekbe csúsztatható adatkártyával (egyfajta lapos mobiltelefonnal) érhető el, hanem néhány valódi mobillal is. Igaz, például a - telefon létére meglepően gyorsan internetező és az átlagosnál nagyobb képernyőjű, ezért kedvezmény nélkül 160 ezer forintot kóstáló - Samsung Z560 olyan mohón zabálja az áramot, hogy eleve két akkumulátorral adják.

A három magyar mobilszolgáltató közül egyelőre a T-Mobile vezette be a HSDPA-t, mégpedig a lakosság 28 százaléka számára elérhetően (az autópályák és a vasútvonalak mentén sem mindenhol biztos a kapcsolat). A Pannon és a Vodafone egyelőre nem lépett túl az egy-két éve bevezetett (másodpercenként 384 kilobites sebességű) harmadik generációs (3G) mobilinterneten.

A mobilinternet azonban nemcsak kényelmesebb, de egyszersmind drágább is, mint a kávéházi wifi. A HSDPA-t is magában foglaló szolgáltatásában a T-Mobile havi 300 megabájt adatforgalomért 5790, majd megabájtonként további 100 forintot számláz, illetve havi 1000 megabájtért 9590, utána megabájtonként 10 forintot (egy gazdagabban illusztrált újságoldal letöltése nagyjából fél megabájt). A HVG-nek arra a kérdésére, hogy mikor adják majd olcsóbban az internetet, Fülöp Gábor, a T-Mobile termékmenedzsment osztályának vezetője diplomatikusan így válaszolt: "Figyeljük a piaci igényeket, és ha szükséges, az árazást is felülvizsgáljuk."

Külföldön mobilinternetezni még annál is költségesebb, mint beszélgetve roamingolni, jóllehet az Európai Bizottság ennek a díját is le akarja törni (HVG, 2006. november 4.). Pár hónapja a hamburgi Der Spiegel közölt a témába vágó rémtörténetet, miután online szerkesztőségének egyik munkatársa 9 ezer eurós havi számlát kapott, mert a Tour de France-ról tudósítva három hétig mobiltelefonnal internetezett. A jelenség a magyarországi T-Mobile előtt sem ismeretlen, de erre az árpolitikára is megvan a magyarázat. "A roaming adatszolgáltatást jelenleg elsősorban üzletemberek használják, akik számára komoly értéket képvisel a vállalati hálózatok és e-mailek elérése a világ bármely pontjáról" - állítja Fülöp.

Takarékosabb utazóknak egyelőre érdemesebb a hotspotokat jelző feliratokat keresgélniük. De azokat sem mindegy, hogy hol. Viszonylag magas - bár a mobilinternetezéshez képest többnyire még mindig kedvező - tarifák érvényesek repülőtereken és hotelekben, ahol gyakran nem is a kávézókhoz hasonló kisvállalkozói hotspot működik, hanem valamelyik nagy telefontársaság (nemritkán mobilszolgáltató) telepíti miniadóját az utazó üzletemberek közelébe. Valószínűleg nem egyedi eset a HVG tudósítójának tapasztalata: Helsinki belvárosában elég volt átvinni a számítógépet a szállodából az utca túloldalán lévő presszóba, hogy a bosszantó összegű bankkártyaterhelés helyett egy amúgy is esedékes tejeskávé önkéntes elfogyasztása is elegendő legyen a korlátlan szörföléshez. Budapesti példaként megemlíthető a T-Mobile - többnyire szállodákban, valamint a repülőtéren található - hotspotjainak tarifája: egy óra 1920, 24 óra pedig 5400 forint. A Pannonnak ingyenes hotspotja van Ferihegyen, de csak azért, mert ők ezt nem tekintik kereskedelmi szolgáltatásnak - a tesztidőszakban még a T-Mobile-é is ingyenes volt.

A példák azt jelzik, hogy nem egy mobilszolgáltató a mobilos és a hotspotos internetezés hasznát egyaránt megpróbálja lefölözni. A maroktelefon és a wifi békés egymás mellett élésének ennél is érdekesebb esete az internetalapú beszédforgalom (VoIP), a közismert Skype szolgáltatásával fémjelezhető, ám sokkal több cég által - és többfajta módon - nyújtott olcsó vagy ingyenes telefonálási lehetőség (lásd Az ingyenbeszélgetés ára című írásunkat a 63. oldalon). Ez nemcsak - akár mobilhálózatra kapcsolt - számítógéppel érhető el, hanem internetezni képes mobiltelefonnal is (bár egyelőre nem túl sok szkájpolásra alkalmas maroktelefon akad a piacon). Élhetünk a gyanúperrel: a mobilinternet árát a szolgáltatók azért is magasan tartják, hogy ne érje meg telefonálás helyett olcsón szkájpolni a mobilkészülékkel. A magyarországi T-Mobile-nál a mobil-adathálózaton technikailag nem korlátozott a VoIP szolgáltatás.

Az egyesült államokbeli T-Mobile viszont érdekes megoldást tesztel [email protected] néven. Speciális, de nem túl drága készülékeivel az előfizető akár otthoni drót nélküli internet-hozzáféréséhez, akár a cég saját hotspotjaihoz csatlakozhat; a mobilhálózatra csak akkor van szüksége, ha nincs a közelben wifizési lehetőség. Igaz, mindez csak beszélgetésre használható, adatforgalomra nem. A New York Times decemberi tudósításából kitűnik, mi lehet ebben az üzlet a mobilszolgáltatónak: egy hívás továbbítása a wifihálózaton ötödannyiba kerül, mint a mobilhálózaton. De a mobiltársaság azzal is jól jár, hogy zárt helyeken - például a föld alatt - a wifi alkalmasabb technika, ezért kevesebb mobiltelefonos bázisállomást kell felszerelnie. Arról nem is beszélve, hogy otthonra az előfizető maga vásárolja meg drót nélküli hálózatát és az internet-hozzáférést.

Talán jobban is teszik a mobilszolgáltatók, ha nem zárkóznak el a VoIP-tól. Januári hír szerint a vezető maroktelefon-gyártó, a Nokia együttműködésre készül a Skype-pal. Erre a félévre ígérik azt a szoftvert, amelynek révén egyes Nokia-telefonok, amint hotspotot éreznek a közelükben, azt és a Skype-ot használják a mobilhálózat helyett. A Microsoft szintén kilátásba helyezte, hogy az okostelefonok egyik operációs rendszereként használatos Windows Mobile-t alkalmassá teszi az internetes telefonálásra. A Skype pedig összeállt egy kisebb, de nem jelentéktelen mobilszolgáltatóval, a 11 millió előfizetőt regisztráló, egyszerű nevű angliai "3"-mal, amelynél havi 5 fontos átalánydíjért korlátlanul lehet szkájpolni és internetezni.

De ez egyelőre ritka kivétel. A Skype egyik vezetője, Eric Lagier szerint nem érett még meg a helyzet a wifi-mobil házasságra. "Nem járunk jól, ha azt mondjuk, hogy a Skype ingyenes, aztán a hónap végén a mobilszolgáltató vaskos számlát állít ki a rajta keresztül folyó adatfogalomról" - summázta kétségeit.

BEDŐ IVÁN

Türk nyelvű államok irodája nyílik Budapesten

Türk nyelvű államok irodája nyílik Budapesten

Nem volt mozdonyvezető, ezért nem indult el több vonat kedden

Nem volt mozdonyvezető, ezért nem indult el több vonat kedden

Radar 360: Szijjártót ölelgetik, videó került ki M. Richárd balesetéről

Radar 360: Szijjártót ölelgetik, videó került ki M. Richárd balesetéről

Elszabadult egy metrószerelvény Párizsban, pánikoltak az utasok

Elszabadult egy metrószerelvény Párizsban, pánikoltak az utasok

Itt az új tévégyártó: egyszerre több új készüléket is kiad a Motorola

Itt az új tévégyártó: egyszerre több új készüléket is kiad a Motorola

Választási csalást sejt az ellenzék, feljelentést tesznek

Választási csalást sejt az ellenzék, feljelentést tesznek