Jóllehet az utóbbi időben több olyan webes szolgáltatás is felértékelődött, amely a világháló új korszakát ígérő Web 2.0 jegyeit viseli magán, a hívei által forradalmi újdonságnak nevezett koncepció sokak szerint nem több egy felfújt lufinál.

Aligha véletlen, hogy több mint 1,5 milliárd dollárt adott tavaly a YouTube videomegosztó portálért az internetes keresésben és online hirdetésben utazó Google (HVG, 2006. október 21.). Ekkora összeget még soha nem fizettek olyan internetes vállalkozásért, amely nem profik által szerkesztett, hanem a felhasználók által feltöltött tartalmakat kínál. Igaz, nem akárhogyan: a 2005-ben alapított, mindössze hat tucat alkalmazottal üzemelő YouTube-ra naponta 65 ezer felvételt töltenek fel, és ugyanennyi idő alatt 100 millió rövid magánvideót néznek meg internetes ügyfelei. Magyarán a - máskülönben veszteséges - portál egy fillért sem érne a felhasználók közreműködése nélkül.

A YouTube működése jól példázza azt az újfajta tartalmat, amelyet Web 2.0-ként emlegetnek. Utóbbi valójában definíció nélküli gyűjtőfogalom; második generációs internetnek éppúgy nevezik, mint - ennél is tudálékosabban - a világhálót közösségi platformmá alakító online paradigmának. Az elnevezés 2004 októberében, egy internetes konferencián hangzott el először; olyan, jórészt korábban is létezett webes technológiák gyűjtőneveként használják, amelyek hatékonyabbá teszik a böngészést - a körülötte lévő felhajtás pedig csupán arra jó, hogy segítsen eladhatóbbá tenni egy-egy netes szolgáltatást.

A Web 2.0 jegyében fogant oldalak egyik fő jellegzetessége, hogy látogatóik beleszólhatnak a tartalomba, azt (minimális kontroll mellett) szerkeszthetik, kiegészíthetik. Példa erre a magyar nyelven is elérhető Wikipedia online enciklopédia, amelynek szócikkeit maguk a netezők írják: a nyílt forráskódnak köszönhetően az oldal és annak tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll. Ezenfelül a Web 2.0 intenzíven kihasználja a szociális hálózatokat - utóbbira példa az iWiW nevű magyar ismerős-nyilvántartó szolgáltatás. A manapság egyre népszerűbb blogok (webnaplók) is a Web 2.0 koncepciójába illeszkednek: a bloggerek többsége nemcsak ír, hanem olvas is blogokat, illetve saját webnaplóihoz belinkel más oldalakat is.

De nemcsak az interakció, hanem különféle alkalmazások is fémjelzik a Web 2.0-t. Ilyen például az úgynevezett RSS feed, amelynek révén egy-egy weboldal olvasóinak nem kell folyamatosan figyelniük, frissült-e a tartalom, erről ugyanis egy apró kliensprogram értesíti őket (utóbbi alkalmazást a blogokon kívül több online újság is használja). Az új generációs tartalmat előállítók a navigációt is igyekeznek megkönnyíteni, például címkék használatával: a felhasználók a témája szerint jelölhetnek meg egy-egy bejegyzést vagy fényképet, megkönnyítve a hasonlók után kutató internetezők dolgát. A felhasználók által szerkesztett rádióadások, a hallgatók ízléséhez szabott rádiók (például a last.fm) és a webprogramozói szakismeretet nem igénylő online web- és blogszerkesztő (például a magyar nyelvű Freeblog vagy Blogter), valamint képmegosztó szolgáltatások ugyancsak a Web 2.0 felhasználóbarát koncepciójába illeszkednek.

Sokak szerint azonban a Web 2.0 nem több puszta marketingfogásnál, mivel csupán a már ismert technikai megoldásokat összesíti. Legfeljebb annyi benne az újdonság, hogy mindezeket a korábbinál tudatosabban használja ki. Interakciót és közösségi szolgáltatásokat a jó öreg "Web 1.0" is nyújtott már a kilencvenes években, például fórumok, levelezési listák, vendégkönyvek formájában, mint ahogy akkor is voltak közösségi oldalak, illetve kevés szakismeretet igénylő webszerkesztő szájtok.

A Web 2.0-jelenséget kritikusan szemlélők szerint a webes szolgáltatásokban utazó cégek most - megfelelő üzleti modell híján - az új generációs tartalom marketingerejében bízva próbálják eladni régi terméküket. E vállalkozások közül többe most dollármilliókat fektetnek a kockázati tőkések, de a lufi bármikor kidurranhat, ahogy évekkel ezelőtt a dotkomőrület végén is számos, ígéretesen indult cég mondott csődöt egyik pillanatról a másikra. "Sok Web 2.0-s cégről még tényleg nem tudni, miből lesz bevétele. A hirdetők szemszögéből például a Financial Times honlapjának a forgalma nem mérhető össze a YouTube-éval, mert utóbbi egy tömegmédia, s a pénzügyi újsággal ellentétben a hirdető nem tudja, kik látogatják az oldalt" - mutat rá Pécsi Ferenc kommunikációs tanácsadó, a Blogvilág című könyv egyik szerzője, aki egyetért azzal, hogy sok a hasonlóság a dotkomlufi és a Web 2.0-mánia között.

Vitathatatlan azonban, hogy hosszú távon az interneten megjelenő hagyományos médiumok sem lesznek rentábilisak, ha nem nyitnak a Web 2.0 irányába - állítja a szakértő. "Az interneten szocializálódott fiatalokat már nem elégíti ki az egyoldalú kommunikáció, ők elvárják az interakciót. Máris megfigyelhető, hogy egyes médiumok - például a BBC vagy a New York Times internetes változata - a Web 2.0 felé mozdultak el, megteremtve egy másik fogalmat, amit sokan média 0.2-nek neveznek. Megpróbálják minél jobban integrálni a multimédiát, az előadás típusú kommunikációt párbeszédalapúval felváltva, az újságírót megmondóemberből közösségi integrátorrá, moderátorrá alakítva."

DEZSŐ ANDRÁS

Olcsóbb lesz a benzin szerdától

Olcsóbb lesz a benzin szerdától

Tízezer adag amfetamint találtak a rendőrök

Tízezer adag amfetamint találtak a rendőrök

Caravaggio és Bernini művei Bécsbe költöznek

Caravaggio és Bernini művei Bécsbe költöznek

Jakus Ibolya: A győri legényanya

Jakus Ibolya: A győri legényanya

Német kutatók szerint a munkanélküliek hamarabb halnak meg

Német kutatók szerint a munkanélküliek hamarabb halnak meg

Itt a Porsche olcsóbb és gyengébb villanyautója, ami még így is 530+ lóerős

Itt a Porsche olcsóbb és gyengébb villanyautója, ami még így is 530+ lóerős