Tetszett a cikk?

Nem csupán a nosztalgia teszi, hogy az elmúlt idők motívumai újra meg újra divatba jönnek. A jelenség nem is új keletű; már évszázadokkal ezelőtt is volt rá példa.

A művészeti stílusok már a 18-19. században is vissza-visszanyúltak a megelőző négy-ötszáz év motívumaihoz, és ez természetesen hatással volt a divatra is, amely nem más, mint az emberhez legközelebb álló művészeti forma - mondta a HVG-nek F. Dózsa Katalin művészettörténész. Az akkori századfordulós empire az antik kor öltözködését, az 1830-1840-es évek a 17. század hangulatát és viseleteit idézték, az 1850-es esztendők divatja a 18. századi rokokóra emlékeztetett, 1870-től pedig a Stuart Mária-gallértól a Rembrandt-kalapig amolyan keverék módi uralkodott - sorolta a példákat.

A 20. században a szecesszióval megjelent egy gyökeresen új, még díszes, de az előzőeknél egyszerűbb öltözködési stílus (a korábbi 25 helyett már 5 méter anyagból el lehetett készíteni egy elegáns női ruhát), majd pedig megkezdődött a divat öt-tíz évenként újabb formákat hozó, gyors változása, amely egészen az 1960-as évekig tartott. Ezekben az évizedekben csaknem teljesen eltűnt a múltidézés az öltözködésből - folytatta a történelmi visszatekintést F. Dózsa Katalin, de két kivételt azért megemlített. 1922-ben, amikor Howard Carter megtalálta Tutanhamon fáraó sírját, a szenzáció nemcsak a tudományra, hanem a művészetre, így a divatra is hatott: új - a sudár termetet, a férfiaknál a keskeny csípőt és a széles vállat eszményképpé emelő -, máig érvényben lévő szépségideált honosított meg. De fenekestül felforgatta a kozmetikát is: divatos lett - és mostanáig az maradt - például a kihúzott, hangsúlyos szem. Az 1930-as évek közepétől az 1940-es évek elejéig a történelmi filmek - köztük az Elfújta a szél - hozták be egy időre a régi idők levegőjét a ruhaszalonokba, mindenekelőtt az estélyidivatba.

Az 1960-as évektől aztán kezdetét vette a nagy, a múltból táplálkozó hullámok időszaka: szisztematikusan, gyakorlatilag tízévente tért vissza egy-egy letűnt kor viselete. Előbb az 1920-as éveket idézték meg a tervezők, majd az 1970-es évtized a nőknél a harmincas esztendőket hozta vissza, a férfidivatban pedig egészen a 19. század első feléig visszanyúló változást indított el. Megjelent a zsabó, a színes ing és mellény, az arcon a barkó - kiderült, nem dől össze a világ, ha egy férfi is szeret öltözködni. Merthogy a 19. század közepétől több mint száz esztendőn át következetesen sötét, szürke volt a férfidivat, már-már gyanússá vált az erősebb nemnek az a képviselője, aki sokat adott a külsejére.

A múltidézés gyökerét a szakemberek elsősorban a nosztalgiában látják. "A tervezők nem azért fordulnak a múlt formáihoz, mert kifogytak az ötletekből, mint azt néha a szemükre vetik, hanem mert a divat folyamatosan építkezik" - hangoztatta a különleges modelljeivel a nyugat-európai piacon is jelen lévő divattervező, Zoób Kati. Napjaink retróhullámát ő például annak tulajdonítja, hogy az a rocknemzedék aranykorát idézi vissza: egy olyan, szabadságvággyal teli időszakot, amely jó érzéseket ébreszt az akkor fiatalokban. Ők pedig mesélnek erről gyermekeiknek, akik maguk is kedvet kapnak szüleik divatjához.

F. Dózsa Katalin gazdasági motívumokat is lát a múltidézés hátterében. Az 1920-as években a divat, a Bauhaus-irányzattal összhangban, szinte hengerré egyszerűsítette a női testet, ráadásul a feminista mozgalmak is fennen hirdették, hogy a nőket nem puszta nőiségükért kell értékelni. Az 1960-as években viszont részben már azért tértek vissza, elsősorban Yves Saint Laurent-nek köszönhetően, ehhez a formavilághoz, mert az ilyen ruhákat könnyű volt nagy tömegben gyártani - mondta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben egy-egy divathullám elemei nemegyszer két-három éven belül visszaköszönnek - mintha a gyártók meg akarnának szabadulni a készletektől.

De miközben egyes stílusjegyek visszatérnek, egy az egyben sosem ismétli önmagát a divat. "Abroncsszoknya volt a 18. és a 19. században is, csak a korai változatban fűzfavessző adta a merevítést, a későbbiben pedig acélhuzal, amely a méret növelését is lehetővé tette" - idéz egy történelmi példát F. Dózsa Katalin. Az egyedi megrendelésekre főleg esküvői és alkalmi ruhákat készítő, névjegyén magát csak öltözéktervezőként bemutató Makány Márta szerint elég egy pillantást vetni a manapság lágyan eső férfizakókra; elődjeiknek néhány évtizede még olyan, szoborszerű tartásuk volt, hogy megálltak a földön. Zoób Kati arról beszélt, hogy a papa régi farmerét ma legfeljebb brahiból vagy jelmezbálra vehetné fel a mai tizenéves. Ha más nem, legalább a gombok, cipzárhúzók, csatok, címkék jelölik az aktuális kort. Lehet, hogy harminc éve az Esterházy-kockás nadrág pont úgy nézett ki, mint most, de az újabb változat anyagába valószínűleg bele van keverve elasztikus szál, ami kényelmesebbé, egyszersmind maivá teszi a holmit - példálózott.

Abban is egyetértenek a szakemberek, hogy a divatot mindig a vásárlók igényeire alapozzák - nincs ez másként az éppen aktuális retróirányzattal sem. Jól szervezett háttéripar figyeli az utca emberét, az ízlés minden rezdülését, és jelentései, elemzései alapján határozzák meg a nagy divatcégek, mire lehet fogékony a piac. A változásokat előrejelezni azonban így is nehéz, csak az látszik törvényszerűnek, hogy rendre egymással ellentétes irányzatok - a túldíszített után az egyszerűbb, a lazább vonalak után a feszesebbek - követik egymást (lásd Mi jön még? című írásunkat). Azt sem lehet pontosan belőni, milyen ciklusokban cserélődnek a múltidéző trendek. Mindenesetre egyre gyorsuló ütemben.

Hat-nyolc szezon alatt végigjárjuk a hordható stílusok teljes skáláját - véli például Zoób Kati, míg F. Dózsa Katalin úgy látja, nem a trendek, hanem csupán az egyes elemek - például a szoknya hosszának vagy a cipő sarkának, talpvastagságának - váltakozása lett gyorsabb. Szerinte most - a 19. század végéhez hasonlóan - egyszerre vannak jelen több korszak részletei. A hetvenes évekre emlékeztet az akkori sztármanökenhez, a csont és bőr Twiggyhez hasonló modellek népszerűsége, a ruhaviselet a hippiket idézi, a frizurákban viszont nem tért vissza ez a kor, az öltönydivat pedig inkább a hatvanas évekbelire emlékeztet. Makány Márta a sokszínűséget is az események felgyorsulásának tulajdonítja. Ma már egymással párhuzamosan zajlanak a változások, legfeljebb egy-egy csoport, egy-egy generáció divatja alakul ritmikusan - mondja, és úgy vélekedik, 20-25 évnek biztosan el kell telnie ahhoz, hogy egy-egy korszak stílusjegyei ismét hangsúlyosan visszajöjjenek a divatba.

POÓR CSABA

Trend

Kravátlikultúrák

Balzac szerint a nyakkendő maga a férfi, hiszen árulkodik viselője stílusáról, egyéniségéről.

Trend

Mi jön még?

Miközben még a hetvenes-nyolcvanas évek - formáiban az egyszerűséget mutató - divatja van az utcán, haladunk...

Közel 500 kilométer elektromosan, ezt tudja a most leleplezett új Mercedes EQA

Közel 500 kilométer elektromosan, ezt tudja a most leleplezett új Mercedes EQA

Közel ezer tőből álló kannabiszültetvényt talált a rendőrség egy remeteszőlősi ház pincéjében

Közel ezer tőből álló kannabiszültetvényt talált a rendőrség egy remeteszőlősi ház pincéjében

A napfogyatkozás, ami eldöntötte Einstein sorsát

A napfogyatkozás, ami eldöntötte Einstein sorsát