Előbb-utóbb a saját zenegyűjteményét is megunja az ember, a rádiók zenei kínálatát pedig igen sokan afféle jellegtelen áruházi háttérzenének tartják. Hogy mind többen éreznek így, azt abból is tudni lehet, hogy népszerűek a "személyre szabható" internetes zenei rádiók, amelyek nem csupán teljesítik hallgatóik kívánságait, de mindenkinek az ízlése szerinti új előadókat, új számokat is ajánlanak. Legismertebbjeik: a Last.fm, a Yahoo! Music és a Pandora.

Amilyen egyszerű és kellemes e rádiók hallgatása, olyan bonyolult szoftver teszi lehetővé a működésüket. Sok millió hallgatójuk mindegyikének ízlését elemzik, és ennek alapján szolgáltatják folyamatosan az illető fülébe mászó zenét. Kezdetnek elég, ha a hallgató megjelöl egy vagy néhány kedvenc előadót, zeneszámot vagy irányzatot. Eleinte ezekből válogat az adó, aztán többé-kevésbé hasonló zenéket is hozzátesz a kínálathoz. A Pandora-hallgatók egyszerre több "saját rádióállomást" is kialakíthatnak maguknak, így tetszés szerint váltogathatják a különféle zenei irányzatokat. A Last.fm a népszerű címkék (tag) révén teszi lehetővé az előadók vagy irányzatok közti mazsolázást. A rendszer úgy válik egyre tökéletesebbé, hogy a hallgató egy klikkeléssel visszajelzi, mi tetszik neki igazán, és mi az, amit nem akar többé hallani. A szoftver ezt "nyilvántartásba veszi", s az egyéni kívánságot összeveti a hasonló ízlésű többi hallgató választásaival, hogy ennek alapján finomítsa az összeállítást. Ha valaki az első időkben lelkiismeretesen klikkelget, a szoftver később nagy biztonsággal találja el az ízlését, és a rádiójából folyamatosan ilyen zene szól. Többnyire, kellemes meglepetésként, olyan előadók is, akiket korábban nem ismert.

Az üzlet részben éppen ebben a tapintatos ajánlásban van. A képernyőn a zenelejátszó (az ingyen letölthető külön program vagy a böngészőből indítható szoftver) ablakában a legtöbb zeneszám címe mellett ott a link, amely valamelyik internetes zeneáruházhoz vezet, ahol megrendelhető az album vagy - a Last.fm partnereinél egyre gyakrabban - letölthető akár a lemez, akár egyetlen szám róla. A rádiók további bevételi forrása a reklám, bár tapasztalataink szerint a Last.fm és a Yahoo! Music nem angol nyelvű változataiban alig szakítja meg ilyesmi a zenefolyamot. Igaz, a Yahoo! Music egy ideje mozgóképes reklámokat villogtat a lejátszó ablakában, mely ablak persze könnyűszerrel félrerakható - aki így tesz, csupán annyit veszít, hogy nem látja kiírva az éppen futó zeneszám címét. Olyan többletszolgáltatásokért, mint a teljesen reklámmentes zeneszolgáltatás vagy a kedvenc számok összeválogatása, az alapjában ingyenes rádiók csekély előfizetési díjat is kérnek. Alapesetben a hallgató nem ismételheti meg a számokat és nem is rendelhet zenét, csak átugorhatja vagy végleg letilthatja azt, amit nem kedvel.

A Last.fm és a Pandora hátterében számítástechnikai kutatások állnak: előbbinél az Audioscrobbler, utóbbinál a Music Genome Project. Mindkettő lényege a zeneszámok elemzése és a zenehallgatók ízlésének felmérése, de ezt meglehetősen eltérő megközelítéssel teszik. Az Audioscrobbler nevű kutatás eleinte a hallgatók saját számítógépén tárolt zenék adatainak összekapirgálásával (scrobble: karmolás) foglalkozott, majd miután egyesült a Last.fm rádióval, annak repertoárjával alaposan kiszélesítette adatbázisát. De - hacsak a felhasználó le nem tiltja -, a Last.fm is bevonja az ízléskutatásba a számítógépen tárolt saját zenék hallgatását.

A kollaboratív filterként is emlegetett közösségi zeneválogatást megkönnyíti, hogy a hallgatók a már említett címkékkel láthatják el a zeneszámokat. Az effajta kollektív bölcsességre épít a Music Genome Project is, de ott nem elégszenek meg a statisztikákkal: első lépésként szakértők osztályoznak minden egyes zeneszámot több száz kritérium alapján, majd ezt pontosítják a hallgatók tetszik-nem tetszik klikkelései nyomán. Könnyen kitalálható a további bevételi forrás: a hagyományos zenei rádiók és a lemezkiadók hálás vevői az így összeállított, a nagy minta révén nyilván elég pontos ízlésfelméréseknek.

Az internetes zenegépek sikerét jelzi, hogy az Egyesült Államokban (ahol 14 ezerre becsülik a kisebb-nagyobb internetes rádiók számát) a lemezcégek úgy határoztak: megpróbálják megfejni őket. Idén márciusban meggyőzték a szerzői jogvédő hivatalt, emelje háromszorosára a webrádiók által fizetendő zenei jogdíjakat. A tiltakozás egyelőre folyik, már a kongresszus előtt van egy törvényjavaslat, amely kimondaná az internetes rádiók "egyenjogúságát" (vagyis hogy ugyanolyan alacsony jogdíjat kell fizetniük, mint a földi sugárzású rádióknak), a megszorongatott webrádiók bírósághoz is fordultak, az ügy több mint egy évig elhúzódhat. A jogdíjvita óta a Pandora nem érhető el az USA-n kívüli internetcímekről. Pedig a netes zeneszolgáltatók ellehetetlenítése éppen hogy rosszat tenne a lemezcégeknek - írta a vita tetőpontján a londoni The Economist -, hiszen több lemez fogy, ha a hallgatók az ízlésükhöz közel álló új muzsikát fedeznek fel, márpedig a webrádiók éppen ezt segítik.

Persze a fentieken kívül rengeteg hagyományos adó is "fogható" az interneten. A földi sugárzású rádiók közül nagyon soknak a műsora az adó honlapján keresztül hallgatható meg. Magyarországon arra is van példa, hogy az éterből valamilyen okból eltűnt rádiók az interneten hallatják tovább a hangjukat (ilyen például a Fiksz vagy a Rádió Q). Megszámlálhatatlan személyes magánrádió is működik, ezeket (az egyik legnépszerűbb, internetről is feltölthető zenelejátszó, az iPod és a műsorszórás klasszikus angol neve, a broadcast összevonásával) podcast néven emlegetik. A internetes naplókhoz, a blogokhoz hasonlóan ezek magánemberek vagy akár politikusok üzeneteit közvetítik, gyakran meglehetősen szűk hallgatóságnak.

Az internetes rádiók hallgatásához (kivéve a letölthető podcastokat) egyelőre számítógép kell. Ma még ritka és drága az olyan készülék, amely - újmódi hordozható rádióként - az otthoni drót nélküli hálózatra csatlakozva, komputer közbeiktatása nélkül veszi az adásokat. De már felbukkant a zsebrádió netes változata is: az USA-ban a Sprint telefontársaság előfizetői, ha internetezésre képes mobiljuk van, csatlakozhatnak a Pandorához. Kissé körülményesebb, de létezik magánmegoldás is: akinek van okostelefonja, némi szerencsével találhat olyan mobiltelefonos szoftvereket, amelyekkel hallgathatni tudja kedvenc webrádióját, amikor drót nélküli hálózatok (hotspotok) hatósugarába kerül.