Tetszett a cikk?

A világháló adta lehetőségekkel élve mind több - jobbára amerikai - rádióadó kínál személyre szabott zenei összeállításokat, s terjednek a nézői igények alapján szerkesztett tévéadások is.

Előbb-utóbb a saját zenegyűjteményét is megunja az ember, a rádiók zenei kínálatát pedig igen sokan afféle jellegtelen áruházi háttérzenének tartják. Hogy mind többen éreznek így, azt abból is tudni lehet, hogy népszerűek a "személyre szabható" internetes zenei rádiók, amelyek nem csupán teljesítik hallgatóik kívánságait, de mindenkinek az ízlése szerinti új előadókat, új számokat is ajánlanak. Legismertebbjeik: a Last.fm, a Yahoo! Music és a Pandora.

Amilyen egyszerű és kellemes e rádiók hallgatása, olyan bonyolult szoftver teszi lehetővé a működésüket. Sok millió hallgatójuk mindegyikének ízlését elemzik, és ennek alapján szolgáltatják folyamatosan az illető fülébe mászó zenét. Kezdetnek elég, ha a hallgató megjelöl egy vagy néhány kedvenc előadót, zeneszámot vagy irányzatot. Eleinte ezekből válogat az adó, aztán többé-kevésbé hasonló zenéket is hozzátesz a kínálathoz. A Pandora-hallgatók egyszerre több "saját rádióállomást" is kialakíthatnak maguknak, így tetszés szerint váltogathatják a különféle zenei irányzatokat. A Last.fm a népszerű címkék (tag) révén teszi lehetővé az előadók vagy irányzatok közti mazsolázást. A rendszer úgy válik egyre tökéletesebbé, hogy a hallgató egy klikkeléssel visszajelzi, mi tetszik neki igazán, és mi az, amit nem akar többé hallani. A szoftver ezt "nyilvántartásba veszi", s az egyéni kívánságot összeveti a hasonló ízlésű többi hallgató választásaival, hogy ennek alapján finomítsa az összeállítást. Ha valaki az első időkben lelkiismeretesen klikkelget, a szoftver később nagy biztonsággal találja el az ízlését, és a rádiójából folyamatosan ilyen zene szól. Többnyire, kellemes meglepetésként, olyan előadók is, akiket korábban nem ismert.

Az üzlet részben éppen ebben a tapintatos ajánlásban van. A képernyőn a zenelejátszó (az ingyen letölthető külön program vagy a böngészőből indítható szoftver) ablakában a legtöbb zeneszám címe mellett ott a link, amely valamelyik internetes zeneáruházhoz vezet, ahol megrendelhető az album vagy - a Last.fm partnereinél egyre gyakrabban - letölthető akár a lemez, akár egyetlen szám róla. A rádiók további bevételi forrása a reklám, bár tapasztalataink szerint a Last.fm és a Yahoo! Music nem angol nyelvű változataiban alig szakítja meg ilyesmi a zenefolyamot. Igaz, a Yahoo! Music egy ideje mozgóképes reklámokat villogtat a lejátszó ablakában, mely ablak persze könnyűszerrel félrerakható - aki így tesz, csupán annyit veszít, hogy nem látja kiírva az éppen futó zeneszám címét. Olyan többletszolgáltatásokért, mint a teljesen reklámmentes zeneszolgáltatás vagy a kedvenc számok összeválogatása, az alapjában ingyenes rádiók csekély előfizetési díjat is kérnek. Alapesetben a hallgató nem ismételheti meg a számokat és nem is rendelhet zenét, csak átugorhatja vagy végleg letilthatja azt, amit nem kedvel.

A Last.fm és a Pandora hátterében számítástechnikai kutatások állnak: előbbinél az Audioscrobbler, utóbbinál a Music Genome Project. Mindkettő lényege a zeneszámok elemzése és a zenehallgatók ízlésének felmérése, de ezt meglehetősen eltérő megközelítéssel teszik. Az Audioscrobbler nevű kutatás eleinte a hallgatók saját számítógépén tárolt zenék adatainak összekapirgálásával (scrobble: karmolás) foglalkozott, majd miután egyesült a Last.fm rádióval, annak repertoárjával alaposan kiszélesítette adatbázisát. De - hacsak a felhasználó le nem tiltja -, a Last.fm is bevonja az ízléskutatásba a számítógépen tárolt saját zenék hallgatását.

A kollaboratív filterként is emlegetett közösségi zeneválogatást megkönnyíti, hogy a hallgatók a már említett címkékkel láthatják el a zeneszámokat. Az effajta kollektív bölcsességre épít a Music Genome Project is, de ott nem elégszenek meg a statisztikákkal: első lépésként szakértők osztályoznak minden egyes zeneszámot több száz kritérium alapján, majd ezt pontosítják a hallgatók tetszik-nem tetszik klikkelései nyomán. Könnyen kitalálható a további bevételi forrás: a hagyományos zenei rádiók és a lemezkiadók hálás vevői az így összeállított, a nagy minta révén nyilván elég pontos ízlésfelméréseknek.

Az internetes zenegépek sikerét jelzi, hogy az Egyesült Államokban (ahol 14 ezerre becsülik a kisebb-nagyobb internetes rádiók számát) a lemezcégek úgy határoztak: megpróbálják megfejni őket. Idén márciusban meggyőzték a szerzői jogvédő hivatalt, emelje háromszorosára a webrádiók által fizetendő zenei jogdíjakat. A tiltakozás egyelőre folyik, már a kongresszus előtt van egy törvényjavaslat, amely kimondaná az internetes rádiók "egyenjogúságát" (vagyis hogy ugyanolyan alacsony jogdíjat kell fizetniük, mint a földi sugárzású rádióknak), a megszorongatott webrádiók bírósághoz is fordultak, az ügy több mint egy évig elhúzódhat. A jogdíjvita óta a Pandora nem érhető el az USA-n kívüli internetcímekről. Pedig a netes zeneszolgáltatók ellehetetlenítése éppen hogy rosszat tenne a lemezcégeknek - írta a vita tetőpontján a londoni The Economist -, hiszen több lemez fogy, ha a hallgatók az ízlésükhöz közel álló új muzsikát fedeznek fel, márpedig a webrádiók éppen ezt segítik.

Persze a fentieken kívül rengeteg hagyományos adó is "fogható" az interneten. A földi sugárzású rádiók közül nagyon soknak a műsora az adó honlapján keresztül hallgatható meg. Magyarországon arra is van példa, hogy az éterből valamilyen okból eltűnt rádiók az interneten hallatják tovább a hangjukat (ilyen például a Fiksz vagy a Rádió Q). Megszámlálhatatlan személyes magánrádió is működik, ezeket (az egyik legnépszerűbb, internetről is feltölthető zenelejátszó, az iPod és a műsorszórás klasszikus angol neve, a broadcast összevonásával) podcast néven emlegetik. A internetes naplókhoz, a blogokhoz hasonlóan ezek magánemberek vagy akár politikusok üzeneteit közvetítik, gyakran meglehetősen szűk hallgatóságnak.

Az internetes rádiók hallgatásához (kivéve a letölthető podcastokat) egyelőre számítógép kell. Ma még ritka és drága az olyan készülék, amely - újmódi hordozható rádióként - az otthoni drót nélküli hálózatra csatlakozva, komputer közbeiktatása nélkül veszi az adásokat. De már felbukkant a zsebrádió netes változata is: az USA-ban a Sprint telefontársaság előfizetői, ha internetezésre képes mobiljuk van, csatlakozhatnak a Pandorához. Kissé körülményesebb, de létezik magánmegoldás is: akinek van okostelefonja, némi szerencsével találhat olyan mobiltelefonos szoftvereket, amelyekkel hallgathatni tudja kedvenc webrádióját, amikor drót nélküli hálózatok (hotspotok) hatósugarába kerül.

Kína legrégebbi ismert palotáját fedezték fel egy 5300 éves ősi város romjai közt

Kína legrégebbi ismert palotáját fedezték fel egy 5300 éves ősi város romjai közt

Év végén már új utascentrumban vehetjük a vonatjegyeket a Keleti pályaudvaron

Év végén már új utascentrumban vehetjük a vonatjegyeket a Keleti pályaudvaron

Az ingatlanbiznisz a nemzeti hagyománynál is fontosabb a Fidesznek

Az ingatlanbiznisz a nemzeti hagyománynál is fontosabb a Fidesznek