szerző:
HVG

Lengyel katolikus alapítvány szervezte rockõrület, pozsonyi elektroparti és Hollandia legnagyobb popfesztiválja – ezeket járta végig az idén a HVG, hogy képet kapjon és adjon arról, hogyan buliznak másutt.

PRZYSTANEK WOODSTOCK: imádság és rock and roll
Lengyelország, Kostrzyn nad Odra
„A szczecini vaddisznók különbek náluk” – kommentálta a HVG tudósítójának a lengyel fiatalok szórakozási szokásait a lengyel–német határon, Berlintõl alig hetven kilométerre található Kostrzyn városka egyik kocsmárosa. Való igaz, a Przystanek Woodstock (Woodstocki Buszmegálló) címen elõször 1994-ben megrendezett, az idén 150 ezer fiatalt vonzó fesztiválon szinte kötelezõ feladat a dagonyázás. A 18 méter magas nagyszínpad tövében erre rendszeresített, félóránként beüzemelt óriászuhanyzó és a gondosan odakészített homokdomb afféle kultikus zarándokhelyük az ifjaknak.
A sárfürdõzés persze nem az egyetlen kísérõprogramja volt az Odera ártéri erdejében levezényelt háromnapos könnyûzenei fiesztának. A fiatalok zöme azonban – Krisna-sátor ide, kispályás foci oda – leginkább a sörsátrak árnyékában múlatta az idõt. A pénteki nyitónapon ez konkrét vedelést jelentett, amely a kánikulának köszönhetõen kora délutánra fetrengésbe és pocsolyarészegségbe torkollott. Pedig tömény szeszt nem is mértek a kocsmapultoknál. Az Odera menti mulatságot szervezõ Karácsonyi Jótékonyság Nagyzenekara Alapítvány (Fundacja Wielka Orkiestra Swiatecznej Pomocy, WOSP) ugyanis nem híve az efféle szabadosságnak. Mint azt Krzysztof Dobiestõl, a lengyel Woodstock fõszervezõjétõl megtudtuk: õk a józan keresztényi együttlét hívei.
A „szeretet, imádság, rock and roll” hármas jelszava, valamint a „Nincs drog, nincs erõszak” felhívás is ott virított a legmodernebb hang- és fénytechnikával felszerelt nagyszínpad kivetítõfalán. A fekete gyakorlóuniformisukban grasszáló lengyel rendõrök nem dugi vodkásüvegek, hanem illegális matériák után szaglásztak. A tömegben idõrõl idõre fekete csuhás fiatal katolikus papok és apácák is megjelentek, és beszélgetésbe elegyedtek az idõ elõrehaladtával egyre ramatyabb állapotban lévõ lányokkal és fiúkkal. „Ott a helyünk, ahol támaszra van szükség” – magyarázta némi öniróniával a HVG tudósítójának egy Pavel atyaként bemutatkozó varsói pap. Szerinte nem baj, ha az ifjúság szervezett körülmények között olykor kitombolja magát, a lényeg, hogy közel legyen a segítség.
„A 2,5 millió zloty összköltségvetésû fesztivál (1 zloty=73 forint) ajándék az önkénteseinknek, ezért nincs belépõ. A zenekarok ingyen játszanak, csak a szállást és az útiköltséget térítjük nekik, ezért nincsenek nálunk szupersztárok. Mi inkább a lengyel könnyûzenét népszerûsítjük” – nyilatkozta a HVG-nek az óbudai Sziget Fesztivált gründoló Gerendai Károlyra megdöbbentõen hasonlító 28 éves Dobies, aki egyben szóvivõje is a már említett, gyermekegészségügyi fejlesztéseket és ifjúsági szervezeteket támogató WOSP-nak.
Az alapítvány önkénteseibõl verbuvált, Pokojowy Patrol (Békeõrség) nevezetû szervezet piros egyenpólókba öltözött, URH-telefonokkal felszerelt, színjózan tagjai Kostrzynban is kitettek magukért. „Vigyázunk a részegekre, míg ideérnek a mentõsök, és hívjuk a rendõröket, ha drogosokra akadunk” – büszkélkedett tudósítónknak a Gdansk melletti falucskába valósi 21 éves Dorota.
A sátoros táborozást kora gyerekkoruk óta gyakorló, a túlélésre a cserkészmozgalomban felkészített lengyel fiatalok a nyitónap estéjén mindent eláztató felhõszakadástól sem estek kétségbe. A sátrakból pillanatok alatt elõkerültek az esõkabátok és a túrabakancsok, s folytatódott a mulatság. A Lolkára és Bolkára, a két lengyel rajzfilmfigurára emlékeztetõ módon felmálházott fiatalok a szombati esõben józanodtak, és a városka boltjait járták csapatostul, jelentõset lendítve a kiskereskedelmi forgalmon. Bár a szervezõk hivatalos statisztikát nem készítenek, becsléseik szerint pár ezer német turista biztosan ellátogat Kostrzynba, fõként a keletnémet területekrõl.
A Lengyelország déli és északi régióinál jóval szegényebb nyugati tartományban egyébiránt inkább a bevásárlóturizmus a jellemzõ. Az Odera lengyel partjára a németországinál olcsóbb benzinért és cigarettáért ruccannak át az „ossik”. Nem véletlen, hogy a németül Kürstennek mondott Kostrzyn polgármestere 2003-ban ide invitálta a korábban a Varsótól északra fekvõ Szadowóban megrendezett fiesztát. Przemyslaw Jocz, a városka EU-koordinátora szerint a lengyel Woodstock gazdasági hatása elenyészõ, sokkal inkább arra jó, hogy felhívja a figyelmet a fejlesztések és beruházások terén igencsak elhanyagolt térségre. A vasárnapi zárónapon is hibátlanul mûködõ színpadtechnikán nem múlt a dolog: a metálos svéd Clawfinger és The Stranglers esti koncertje minden gond nélkül lezajlott – az ekkorra végképp leharcolt kiserdõ pedig a helyiek szerint az õszi esõk idején tökéletesen kiheveri a tivornyázást.
VAJNA TAMÁS (KOSTRZYN NAD ODRA)

Dátum: augusztus 1–3.
Nevesebb fellépõk: Clawfinger (Svédország), Kreator (Németország), The Strangers (Nagy-Britannia)
Az egész rendezvényre érvényes belépõjegy ára: 0 zloty
Az „alapsör” ára: 2,90 zloty (1 euró)

WILSONIC: visszafogott elektrosokk
Szlovákia, Pozsony
„Wilsonic? Fogalmam sincs, merre lehet” – mondja a lány, aki pedig a HVG tudósítójához hasonlóan szintén a pozsonyi új híd tövében, a fesztiválhoz legközelebb esõ buszmegállónál száll le, és maga is egy könnyûzenei koncertre, az 1969-ben alakult csehszlovák pop-rock legenda, az Elán turnézáró fellépésére siet. Miképp még néhány ezren. Az ország legnépszerûbb bandája – mint ez a helyszínen látszik is – egymaga több rajongót hoz lázba, mint az elektronikus zenékre specializálódott egész Wilsonic. Több megkérdezett járókelõ, illetve egy taxis tanácstalansága jelzi: a szlovák fõváros legnagyobb könnyûzenei fesztiválja távolról sem akkora esemény a pozsonyiak életében, mint Budapesten a Sziget.
Este hétkor olyan kevesen lézengenek a Duna óvárossal szemben fekvõ déli partján, a Tyrsovo nábrezién, hogy a HVG tudósítója attól tart, a rendezvényt lefújták. Bulizásra, úgy tûnik, korán van még, pedig a három programhelyszínen hatkor, nyolckor és fél tízkor rendben elkezdõdnek a koncertek, a cseh Sonority, a svéd Batcha de Mental és a szlovák Petr Drkula jóvoltából. Komolyabb tömeg csak 11-tõl kígyózik a bejáratnál.
Az jár jól, aki otthon az internetrõl kinyomtatta magának a fellépõk listáját, programfüzet ugyanis nincsen. Pontosabban csak a 21. századra jellemzõ formában: megfelelõ kód sms-ben történõ elküldése után wapon elolvasható. A mobiltelefonos tájékozódás persze kényelmetlenebb, mint egy füzet átböngészése, ráadásul a HVG úgy találta, sokaknak nem sikerült letölteniük a programot. Térképek, illetve megfelelõ feliratok híján többen még a három programhelyszínt (a két félig nyitott sátrat és a koncertteremmel felszerelt kõépületet) sem tudták beazonosítani. Ez azonban keveseket zavar, a legtöbben, úgy tûnik, amúgy is csak amolyan acid diszkóként használják a kétnapos rendezvényt: szúrópróbaszerû kérdezõsködésünkre a leglelkesebben táncolók is legfeljebb a mobiljuk segítségével tudták megmondani, milyen zene az, amire beindultak.
„A régi híd alatt nyolckor kezdtünk inni, aztán bejöttünk” – mondja egy környékrõl érkezett felvidéki magyar, aki a program idejére a Pozsonyban élõ testvérénél húzta meg magát. Õ a fellépõkkel kapcsolatban egy kicsit jobban képben van, mint a többség: „az Apparatot érdemes meghallgatni, holnap pedig a Bonobo biztosan fantasztikus lesz”. A fesztiválozás elõtti „bemelegítõ” italozás egyébként bevett dolognak tûnik. A néhány méterrel a bejárat elõtt álló, tágas terasszal rendelkezõ kocsmában ugyanis a népszerû helyi söröket, a Corgont és az Aranyfácánt is kapni, míg odabenn csak Heinekent. Méghozzá – mint az az egyik sörsátor hátuljában sorakozó hordókról leolvasható volt – Magyarországon gyártottat.
A kétnapos buli hangulata amúgy is kicsit olyan volt, mint a szintén a holland sörmárkára alapozó Balaton Soundé, csak itt a vízparton üldögélõk nem a tihanyi apátságot, hanem a pozsonyi várat látták. Különbség az is, hogy a jegyek a megnyitó napjáig sem fogytak el, így üzérek sem gyülekeztek a bejáratnál. Továbbá: a Dunában nem lehet fürödni, a fesztivál területén pedig nem lehet sátrat verni, így a rendezvény elsõsorban a pozsonyiaké meg azoké, akik idõben szállást foglaltak a városban. (A panziókban és hotelekben alig lehetett szabad szobát találni, de feltehetõleg nem a fesztivál miatt, hanem mert az idén a rendezvény éppen a futball-Európa-bajnokság idejére esett, amikor lengyel és horvát szurkolók tömegei jártak át az ausztriai meccsekre a szlovák fõvárosból.)
„Tavaly nagyobb volt a buli, jobb zenék voltak, több színpad is volt, az egyik egy hajón, ahol metálzenéket játszottak” – mesélték a visszatérõ látogatók. Az idén magyar elõadók sem voltak, pedig a fesztivál nyolcéves története során már hatan érkeztek a déli szomszédból, például az Ágaskodó Telivérek vagy a Polymorphin. Az egyik tavalyi vendég, az Erik Sumo Band idén a szlovák Pohoda Fesztiválon lépett fel (a zenekar névadó atyjával készült interjút lásd a XIV. oldalon).
A várakozásoktól elmaradó látogatószámnak persze elõnye is volt: a sörre alig kellett várni, és az ételekhez – a wokban készült, indonéznak mondott húsos tésztához, a hot doghoz vagy a zsemlébe csapott cigánypecsenyéhez – is hamar hozzá lehetett jutni. Egyedül a vécéknél volt komolyabb sorállás – nem csoda, hogy sokan inkább a Dunába pisilés egzotikumát választották.
Az elsõ napon még nagyjából ezerfõs tömeget mozgatott meg a brit Beardyman negyed kettõkor kezdõdõ produkciója. A dj – mint ezt a koncerten hangsúlyozta is – az elõadott számokat (azok dallamát és a ritmusképleteket is) mindenféle zeneszerszám vagy segédeszköz nélkül, csakis saját maga által kiadott, felvett hangokból keverte ki. A második napon már a várva várt Bonobo fellépése sem vonzott igazi tömeget. A fesztivál dübörgését persze így is kényelmesen lehetett hallani a túlpartról, de ez – néhányak szerint a magyarénál békésebb szlovák mentalitás miatt – senkit nem zavart.
fazekas istván felvételei
SCHWEITZER ANDRÁS (POZSONY)

Dátum: június 6–7.
Nevesebb fellépõk: Skream (Nagy-Britannia), Apparat Band (Németország), Bonobo (Nagy-Britannia), DJ Kentaro (Japán)
Az egész rendezvényre érvényes belépõjegy ára: 700 korona (23 euró)
Az „alapsör” ára: 40 korona (1,3 euró)

PINKPOP: fûillatú megafieszta
Hollandia, Landgraaf
Az ország délkeleti csücskében található városka Európa legnagyobb fedett sípályájára és Hollandia legnépszerûbb, 1970 óta minden évben megrendezett könnyûzenei fesztiváljára büszke. A 60 ezer fõt befogadó helyszínre egy kertvároson át áramlott a tömeg – gyalogosan vagy az egy euróért igénybe vehetõ különbuszokkal – a vasútállomásról, ahová a fesztivál idején sûrûbben érkeznek a vonatok.
Ez az a fesztivál, ahova valószínûleg még azok sem tudnának jegy nélkül bejutni, akik más fesztiválokra profi módon lógnak be. A kapuknál nemcsak a textil karszalagot ellenõrzik alaposan, hanem a jegyet is elkérik, majd egy másik kapunál következik a motozás.
A helyszín olyan, mint a Sziget-nagyszínpad körüli terület, csak jóval nagyobb: a három programhely közelében egy sok száz méteres sugarú körben állnak az ételt-italt-miegymást árusító bódék. Készpénzzel nem lehet fizetni, a sorok gyorsabb haladása érdekében kizárólag a helyszínen megvásárolható kéteurós bónokat fogadják el. A helyi, limburgi Brand márkájú csapolt sört két bónért árulták, a frissen facsart gyümölcskoktél négy bónt kóstált. Nagyjából ennyiért jól is lehetett lakni: sült krumplival, hamburgerrel, kínai vagy olasz tésztával, rántott csirkével.
Bár marihuánát sehol sem árultak, mégis mindenkinél volt, kis túlzással dohány helyett is azt szívták a hollandok. A legnépszerûbb ruhadarab a fesztivál rikító rózsaszínû sapkája volt, rajta az egyik fõtámogató, az Amnesty International logójával. A minden negyedik fesztiválozó fején ott virító sapka praktikus viseletnek bizonyult: a területen nincsenek fák, így a nagy melegben a napszúrástól is megvédi a bulizókat.
Hollandiában májusban is este kilenc óra után nyugszik le a nap, így a zenekarok nagy részét világosban lehetett megszemlélni. A nagyszínpadon olyan szupersztárbandák muzsikáltak, mint a Metallica, a stoner rocknak titulált (az 1970-es évek pszichedelikus rockját a blues rockkal ötvözõ) Queens of the Stone Age, illetve a Nirvana egykori dobosának zenekara, a Foo Fighters. De a kisebb rockszínpadon is Európa vezetõ zenekarai játszottak: például a svéd The Hives, az idei év egyik nagy visszatérõ angol csapata, a The Verve és a System of a Down énekese, Serj Tankian, aki 2007-ben adta ki elsõ szólóalbumát. A sátortetõvel fedett harmadik helyszínt a poposabb hangzás kedvelõi látogatták, a stílust itt olyan elõadók képviselték, mint a big beatet játszó brit Groove Armada; a francia elektronikus zenei duó, a Justice; az 1987-es születésû angol énekesnõ, Kate Nash; és a Moloko énekesnõjeként befutott Roisin Murphy. A 39 éves fesztiválon stílszerûen 39 zenekar lépett fel.
A három nap alatt nagyot változott a helyszín és a látogatók száma, összetétele. Elsõ nap a tömeg meglepõen nyugodt volt: a koncerteken nem táncoltak és nem ugráltak, szemét nem volt – és hollandon kívül más nyelvet nem lehetett hallani. A harmadik napra azonban a Pinkpop is hasonlítani kezdett a nagy nyugat-európai fesztiválokhoz, részben mert ekkorra angol látogatók hada érkezett a helyszínre. A nagy visszatérõ Rage Against the Machine nem lépett fel Európa legnagyobb fesztiválján, a brit Glastonburyn, a Pinkpopon viszont olyan fergeteges koncertet adott, hogy még a hátsó sorokban is pogó alakult ki. A crowd surfinget (tömegszörfözést) minden színpadnál táblán tiltották. Ha valaki mégis kipróbálta, azt azonnal kiemelték a biztonsági õrök, és a kezét alkoholos filctollal jelölték meg – ezt azután többen büszkén mutogatták –, hogy a következõ kihágás esetén ki is tiltsák a fesztiválról.
A telt házas tömeggel együtt a szemét mennyisége is nõtt, lépten-nyomon mûanyag poharakba és tányérokba lehetett botlani, ételmaradékok hevertek mindenhol. A hulladék mennyisége minden magyar fesztiválét felülmúlta, a szervezõk láthatóan nem tudták megoldani a folyamatos takarítást. Másfelõl: bár a színpadokhoz közeli konténeres mellékhelyiségek elõtt óriási sorok kígyóztak, ott is és a legtávolabbi mobil vécékben is volt papír.
A korosztály – a Szigethez hasonlóan – nagyon vegyes volt. A 20–30 évesek mellett meglepõen sok középkorú – elsõsorban nõ – látogatott ki a Pinkpopra, és gyerekek is szép számmal akadtak. A fesztivál végeztével az Eindhoven felé tartó vonaton például egy tíz év körüli kis srác utazott haza az édesapjával, Rage Against the Machine feliratú pólóban, holtfáradtan, de elégedetten.
DEUTSCHLANDER EDIT (LANDGRAAF)

Dátum: május 30.– június 1.
Nevesebb fellépõk: Metallica (USA), Rage Against the Machine (USA), The Verve (Nagy-Britannia), Foo Fighters (USA), Kaiser Chiefs (Nagy-Britannia)
Az egész rendezvényre érvényes belépõjegy ára: 129 euró
Az „alapsör” ára: 4 euró
Már nincs szmogriadó Budapesten

Már nincs szmogriadó Budapesten

Múzeumi lopás: Azzal védekezett a vádlott, hogy elvette a főnöke az internetét

Múzeumi lopás: Azzal védekezett a vádlott, hogy elvette a főnöke az internetét

Rekordot ért el a Wizz Air nyeresége

Rekordot ért el a Wizz Air nyeresége

Tízéves fiú késsel rabolt ki egy fiatal lányt Kőbányán

Tízéves fiú késsel rabolt ki egy fiatal lányt Kőbányán

Pikó Andrást lejárató nyilatkozatot írattak alá óvónőkkel a saját kerületében

Pikó Andrást lejárató nyilatkozatot írattak alá óvónőkkel a saját kerületében

Koronavírus: nem járt Kínában a Németországban azonosított beteg

Koronavírus: nem járt Kínában a Németországban azonosított beteg