Példaértékű városrehabilitációs megoldásnak nevezte Hunvald György VII. kerületi polgármester a Herzl Passage nevet viselő, viták kereszttüzében megvalósuló beruházást, amelynek során 104 lakásból álló lakópark épül a Dohány utcai zsinagóga közvetlen közelében. A két műemlék ház nagy részének lebontásával kezdődött építkezés ellen évek óta tiltakozik a pesti zsidó negyed megmentéséért küzdő Óvás! Egyesület, amelyet a francia építészekből, polgármesterekből és más értelmiségiekből álló Mardis Hongrois de Paris (Párizsi magyar keddek) szervezet is támogat. Újabban pedig a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) vezetői is kezdenek feleszmélni, hogy a robusztus lakótömbök végérvényesen ránehezednek majd a zsinagógára, és elcsúfítják annak környezetét - ám minden hiába. A beruházás bírja az önkormányzat és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) engedélyét. A kulturális tárca hallgat.

Hasonló sorsra jutott két szomszédos műemlék ház a Síp utcában: az utcafront kivételével lebontották az 1890-ben épült 8. számú historizáló házat, valamint az 1866-ban emelt, majd 1875-ben kibővített 10. számút, a régi kereskedőnegyed egyik jellegzetes, a zsinagógához kapcsolódó átjáróházát. "A Dohány utcai zsinagóga szomszédságában elhelyezkedő épület telke nemcsak a zsinagóga, de a tömbön belül vele átellenben épült - szintén a Kassowitz család tulajdonát képező és Hild József által tervezett - Dohány utca 10. szám alatti lakóház telkével is összekapcsolódott, összenyitva átjáróházként használták őket. (...) A két törtvonalú telket hosszan követő oldalszárnyakból az udvar felé végig boltok, műhelyek, raktárak nyíltak" - írja Perczel Anna építész a városrész értékeit bemutató, Védtelen örökség - Lakóházak a zsidó negyedben című, a minap megjelent könyvében, amelyből egyebek közt az is kiderül, hogy a két telek között húzódott 1944-ben a gettó határa.

A két Síp utcai műemlék házból, a KÖH 2006. december 19-én kiadott engedélye alapján, pusztán az utcai homlokzat marad meg afféle "Potemkin-falként", de az óriási építkezéshez megkövetelt mélygarázs lejárata még ezt is megtöri. A kétemeletes épületre az utcafront felől további három szintet húznak, a lebontott udvari szárnyak helyén pedig hét emeletet alakítanak ki. Nem törődve azzal, hogy a homlokzat (facade) szó után faszádizmusnak nevezett építészeti irányzatot jobb helyeken már nem alkalmazzák műemlék épületek úgymond megmentésére, mert az értékpusztulást okoz. "Az egyetlen előnyös változás, hogy az átjárás lehetőségét a Dohány utca felé visszaállítják. Ennek azonban nagy ára van. A tömbbelsőben, az elbontott egyemeletes és földszintes oldalszárnyak helyére új, nyolcemeletes szárny épül" - írja Perczel Anna, aki a Dohány utca 10. számú, Hild József által tervezett műemlék házzal kapcsolatban megjegyzi: "látszólag érintetlen marad, de kétszintes tetőtér-beépítést kap, udvarát pedig háromnegyed részt a közeli zsinagóga párkánya fölé magasodó épület zárja majd le". Utóbbi épület mindössze 20 méterre áll majd a zsinagógától, és az engedélyeztetési alkufolyamatban született kompromisszum eredményeként végül nem magasabb, hanem alacsonyabb lesz annál - egyetlen méterrel. A környezetre rátelepedő lakótelepszerű beépítés leginkább a holokauszt áldozatainak emlékére kialakított Wallenberg-parkból, az emlékezés fája mellől lesz látható.

Csípi a szemét a beruházás a szomszédos Síp utca 12. számú házban működő Mazsihisz vezetőségének is. "Az építkezés örökre megváltoztatja Magyarország egyik legfényesebb műemlékének, a pesti zsinagógának a környezetét" - foglalta össze a HVG-nek Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök, miért nehezményezik a beruházást. Ráadásul csak reménykedhetnek, hogy nem mozdulnak meg a zsinagóga és a környező házak falai, amikor megkezdik a négyszintes mélygarázs építését. "Biztonsági szakértőink pedig arra figyelmeztetnek, hogy a felmagasodó lakások felől a zsinagóga és a hitközség épülete védhetetlenné válik" - jelzi Feldmájer, hogy az építkezés még terrorveszéllyel is szembesíti a zsidó közösséget.

Csakhogy kényes helyzetben vannak a hitközség vezetői: a beruházás megálmodója nem más, mint Tordai Péter, aki 1999-2003 között a szervezet elnöke, majd 2007-ig az alelnöke volt. Az ő cége szerezte meg Erzsébetváros önkormányzatától a műemlék épületegyüttest: egyetlen napon, 2002. április 30-án írt alá három adásvételi szerződést a Tordai és Társai Kft. tulajdonosa az önkormányzattal a Síp utca 8. és 10. számú házaknak, valamint a Dohány utca 10. alatti épület 42 százalékának a megvásárlásáról. A többi már a birtokában volt: Tordai még a kilencvenes évek elején vette meg az utóbbi ház 58 százalékos tulajdonrészét a szomszéd házban működő Egyetemi Nyomda akkori tulajdonosaitól. Tehát a hitközség akkor adta írásba, hogy nem támaszt kifogást a Tordai és Társai Kft. érdekeltségébe tartozó beruházás ellen, amikor éppen Tordai Péter volt a Mazsihisz egyik vezetője.

Az állandóan forráshiányra panaszkodó önkormányzat pedig pályáztatás nélkül, olyan sajátos konstrukcióban adta el Tordainak a három épületet, hogy egyetlen fillér bevétele sem származott az ügyletből. A vevőnek, bár tulajdonjogát a szerződés aláírásakor azonnal bejegyezték, fizetnie akkor nem kellett. A házakban ugyanis bérlők laktak, s a megállapodás szerint Tordainak csak akkor kell kifizetnie a vételárat, ha az önkormányzat már gondoskodott a lakók elhelyezéséről és a házak kiürítéséről. Amennyiben ennek költsége meghaladja a vételárat, szólt a szerződés, akkor a vevőnek kell pótolnia a különbözetet. Az önkormányzat azonban évekig késlekedett a megoldással, mígnem Tordai 2003-2004-ben - a T&T Faktor Kft. közreműködésével - átvállalta a lakók elhelyezését. "Az egyéni igényeknek megfelelő megoldást kerestünk mindenki számára" - idézi fel Tordai Péter azt az alkusorozatot, melynek során volt, aki pénzt, volt, aki cserelakást kapott, másokat szociális otthonban helyeztek el, s az idős emberek költöztetését, sőt néhány esetben a cserelakás felújítását is magukra vállalták. Így a kiürítés a 21 lakásból álló Síp utca 8.-ban 190 millió, a 19 lakásos Síp utca 10.-ben 243 millió, a 23 lakásos Dohány utca 10.-ben pedig 203 millió forintba került - azaz összesen 636 millió forintért jutott hozzá a Tordai és Társai Kft. a három házhoz és a hozzájuk tartozó összesen 4023 négyzetméternyi telekhez a zsinagóga szomszédságában. Az adásvételi szerződésben az eladó önkormányzat rögzítette, hogy a Síp utcai házakat le lehet bontani. Így bár az Óvás! Egyesület fellépése nyomán a KÖH 2005-ben - több tucat, a zsidó negyedben lévő házzal együtt - ezeket a historizáló épületeket is műemlékké nyilvánította, a tulajdonos arra hivatkozhatott, hogy a kerülettől már megszerezte a bontás jogát. Mivel a beruházónak eltökélt szándéka volt, hogy a helyi szabályozás adta beépíthetőséget a lehetséges mértékig kihasználja, a KÖH csupán a Síp utcai épületek utcafrontját tudta megmenteni. S annak ellenére, hogy idén februárban a kerületi önkormányzat négy hónapra szóló változtatási moratóriumot rendelt el, az érvényes engedélyre hivatkozva még ugyanabban a hónapban befejezték a Síp utcai épületek bontását.

A Herzl Passage építése a tavasszal indul, s a tervek szerint 2009 végén zárul. A 33 millió euró (mintegy 8,5 milliárd forint) értékű beruházás során - melynek 30-40 százalékát saját forrásból, a többit hitelből fedezi a beruházó - több mint száz lakás épül, melyek négyzetméterára 4200 euró (1 millió forint) körül lesz. Csakhogy mindezt már új tulajdonos fogja megvalósítani: tavaly májusban a Tordai és Társai Kft.-t a zsinagóga melletti ingatlanegyüttessel és az érvényes engedélyekkel együtt - magyarországi leányvállalatán, a Spanyol Ház Kft.-n keresztül - megvásárolta a spanyol Urnova ingatlanfejlesztő cég. A vételárat Tordai Péter, üzleti titokra hivatkozva, nem árulta el a HVG-nek. Mindenesetre Pedro Valencia Moro, a budapesti leánycég ügyvezető igazgatója tudatában van annak, miféle egyedülálló lehetőség birtokába jutottak. Amikor Feldmájer Péter megkérdezte tőle, elképzelhetőnek tart-e hasonló építkezést Toledóban, a zsidó negyed szomszédságában, a katedrális mellett, beismerte: Spanyolországban nem lehetne ilyen beruházáshoz engedélyt szerezni. "Ha nem a Mazsihisz volt vezetője a beruházó, biztosan nem emelkedett volna jogerőre az építési engedély" - állítja Feldmájer. Az Óvás! Egyesület mindenesetre még mindig küzd azért, hogy a novemberben Budapesten járt UNESCO-szakértő ajánlásait figyelembe véve, a most készülő új kerületi szabályozási terv alapján a beruházó dolgozza át a terveket és módosítsák az építési engedélyt, amihez a civil szervezet nyílt pályázat kiírását javasolja.

SÁGHY ERNA