A terrorizmus elleni küzdelem a szokásos hivatkozási alapja az állami és titkosszolgálati adatgyűjtés kiterjesztésének, de a számítástechnika korában a határok nem mindig egyértelműek. A szervek figyelme gyakorlatilag mindenkire kiterjedhet, aki telefonál vagy számítógépezik.

Nyugodt vagyok, mert nincs semmi félnivalóm. Ezekkel a szavakkal reagált Wolfgang Schäuble konzervatív német belügyminiszter arra, hogy ellopták az ujjlenyomatát. Nem mondott mást, mint amilyen belenyugvást a szervek elvárnak a polgároktól, midőn - a számítástechnika vívmányait kihasználva - egyre több adatukat figyelik ki és raktározzák el.

A miniszteri ujjlenyomatot az adatbiztonsággal is foglalkozó német civil szervezet, a balhéktól sem visszariadó Chaos Computer Club (CCC) egyik támogatója szerezte meg egy nyilvános rendezvényen használt pohárról. A CCC arra igyekezett ily módon felhívni a polgárok figyelmét, hogy ujjlenyomatuk digitális formában ott van az útlevelekben (immár az új, bordó magyar úti okmányokban is), és elvben kellemetlenség érheti azt, akinek a tudta nélkül felhasználják a lopott adatait - ha máshol nem, hát olyan országban, ahol az útlevélkezelést nem bástyázza körül szigorú adatvédelem.

Komolyabb adatvédelmi ügy, sőt a Süddeutsche Zeitung című müncheni napilap szerint kisebb szenzációnak is beillik, hogy a német alkotmánybíróság március végén részben felfüggesztette azt a törvényt, amelynek alapján az összes telefonbeszélgetés, a teljes e-mail- és internetforgalom kapcsolási adatait - de nem a tartalmát - fél évig tárolniuk kell a szolgáltatóknak, hogy kérésre szinte raktárról ki tudják szolgálni a rendőrséget. E jegelt jogszabály alapján még előzetes gyanú se kellene az adatgyűjtéshez. Az alkotmánybírák szerint azonban a válogatás nélküli, gyakorlatilag mindenkire kiterjedő adatraktározás veszélyezteti a kommunikáció érinthetetlenségét - szép régi szóval a telefontitkot -, amihez pedig minden polgárnak joga van. Európai uniós irányelven alapuló törvényről van szó, a felfüggesztés csak részleges. Az adatokat továbbra is gyűjteni kell, de a rendőrség - az alapjában a terrorveszély miatt született EU-jogszabály szelleméhez híven - csak különösen súlyos bűncselekmények esetén juthat hozzá az adatokhoz, legalábbis szeptemberig, amíg a berlini kormány hatástanulmányt nem készít.

Az adatraktározás túlmegy azon, amit a szolgáltatók a saját számlázásuk miatt amúgy is megtennének. Német szakmai szövetségek becslései szerint a távközlésben 50-75 millió eurót, az internetszolgáltatóknál 250 milliót kell beruházni a központok átalakításába. A Heise című internetes magazin becslése szerint a rengeteg adat raktározása évi kétmilliárd eurót emésztene föl, a költségeknek viszont az adatokra vágyó állam csak egy részét térítené meg. Magyarországon, ahol az EU-irányelvet tavaly decemberben iktatták törvénybe (HVG, 2008. január 12.), egy évig őrzik az adatokat. A nagy szolgáltatók közül a HVG által megkeresett Magyar Telekom feltűnően szűkszavúan válaszolt a beruházásokat, a költségeket és az előfizetők tájékoztatását firtató kérdéseinkre: lényegében csak annyit közölt, hogy "megkezdte a felkészülést a 2008. március 15-én hatályba lépett új kötelezettségek teljesítése érdekében".

Miközben az EU szorgalmazza az állami igényeket kielégítő adatraktározást, az internetezőknek legalább annyi örömük lehet, hogy a magáncégek hasonló tevékenységét Brüsszel korlátozni igyekszik. Az EU egyik munkacsoportja ezekben a hónapokban azzal foglalkozik, személyes adatnak számít-e az IP-cím, vagyis az a számsor, amely az internetezők legtöbbjét minden bejelentkezésekor azonosítja. A vizsgálódás apropója, hogy sok vállalat, köztük a piacvezető keresőgép, a Google tárolja ezeket az adatokat. Indoklásul saját szolgáltatásának pontosítására hivatkozik, de ezek alapján számol el a hirdetőivel is. Lehet, hogy a munkacsoport pár hónap múlva további korlátozásokat javasol a felhasználók kikémlelésében, miután hasonló nyomásra a Google tavaly belement abba, hogy az IP-címeket csak másfél évig raktározza, a felhasználók egyéb adatait tartalmazó - cookie vagy süti néven ismert - kis adatcsomagok lejárati idejét pedig harmincról két évre szállítja le.

Az internetes cégek és az államok kapcsolata egyébként is kényes. Márciusban történetesen Ausztráliából jelentették, hogy ottani látogatásán a Google vezérigazgatója, Eric Schmidt a ZDNet internetes hírportálnak elmondta: az Egyesült Államok kormánya többször is megkereste cégét, hogy adjon ki adatokat felhasználóiról. Hogy milyen eredménnyel, azt sejteni engedi Schmidt válasza: a Google az amerikai törvények hatálya alá tartozik, és a törvényes kéréseket teljesíti.

Az amerikai hatóságok kíváncsiságához adalék az a márciusi hír is, amely szerint a jövő év végétől Washington várhatóan nem lát bele többé az európai bankátutalásokba. Ez is számítástechnikai ügy. A nemzetközi bankátutalások a SWIFT néven ismert, gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő rendszerben zajlanak. A számítóközpont Hollandiában van, de biztonsági okokból az összes adatot párhuzamosan egy amerikai központban is tárolják (HVG, 2008. április 12.). Ebbe, az ottani jogi helyzettel élve, a hatóságok a 2001. szeptemberi terrortámadások óta bele-belenéznek, még ha Európán belüli átutalásokról van is szó. A SWIFT egyelőre arra is hiába kér biztosítékot az Egyesült Államoktól, hogy csak a terror elleni harchoz használja föl az adatokat, nem pedig mondjuk adócsalók ellen. A régi adatbiztonság akkor áll helyre, ha 2009 végén a Zürich környékén épülő új számítóközpontba terelik át az egyelőre Amerikában állomásozó adatokat.

Szintén egy amerikai számítóközpont aggasztja a francia titkosszolgálatot. A Blackberry márkanéven ismert, e-mailezésre különösen alkalmas mobiltelefonok adatforgalma egy amerikai és egy brit központon keresztül zajlik. A francia nemzetbiztonságiak nem bíznak abban, hogy az amerikai kollégák nem figyelik ezeket az adatokat, ezért tavaly nyáron eltiltották a Blackberryk használatától a bizalmasabb állásban dolgozó állami alkalmazottakat.

Az amerikai titkosszolgálatoknak viszont egy 275 millió ember által használt ingyenes szolgáltatás okoz fejfájást: a Skype internettelefon. Az internetes telefonálás lehallgatása eleve jóval bonyolultabb, mint a vezetékes vagy mobil beszélgetésé, a Skype-ot pedig - mint a londoni The Economist technikai melléklete márciusban részletesen ismertette - olyan rafináltan kódolják, hogy még az Egyesült Államokban sincs elég számítástechnikai kapacitás a napi rendőri munka követelményeinek megfelelő lehallgatáshoz. Az amerikai szövetségi nyomozóiroda, az FBI a lap szerint megkörnyékezte a Skype-ot, hogy építsen be a szoftverébe kiskaput a lehallgatáshoz, de a Luxemburgban bejegyzett cég diplomatikusan értésére adta, hogy csak illetékes hatóságok kéréseinek kell eleget tennie. Igaz, az európai távközlési szabványügyi intézet már dolgozik azon, hogy átültesse az internetes telefonálás lehallgatására szolgáló amerikai szabályokat.

BEDŐ IVÁN

Trend

Profilból

A tolvaj a tetthelyen felejtette a mobiltelefonját.

Egyiptomi múmiákkal kezdődött a műfagyártó sikersztori

Egyiptomi múmiákkal kezdődött a műfagyártó sikersztori

Ingyenautót vagy üzemanyagot kérnek a taxisok, ha olcsóbb tarifát akar Budapest

Ingyenautót vagy üzemanyagot kérnek a taxisok, ha olcsóbb tarifát akar Budapest

Angyalt reptettek a velencei karneválon – fotók

Angyalt reptettek a velencei karneválon – fotók

2x2 néha 5: teszten a 4 ajtós V8-as biturbó BMW M850i Gran Coupe

2x2 néha 5: teszten a 4 ajtós V8-as biturbó BMW M850i Gran Coupe

Halálos gázolás történt egy agárdi vasúti átjáróban

Halálos gázolás történt egy agárdi vasúti átjáróban

Orbán: Lebegjünk, mint a pillangó és szúrjunk, mint a méhecske

Orbán: Lebegjünk, mint a pillangó és szúrjunk, mint a méhecske