A világ legnagyobb kölcsönbicikli-rendszere Párizsban működik, nem minden problémától mentesen, de nagyjából sikeresen. A HVG munkatársa a helyszínen is kipróbált egy-két vélibet.

A kis királynő - feltalálása óta így becézik a franciák a biciklit - meghódította Párizst. A szinte ingyen kölcsönözhető városi kétkerekű, a vélib a bevezetése óta eltelt egy évben megváltoztatta a párizsi utcák képét. Azelőtt legfeljebb elvétve lehetett biciklistát látni a városban, most meg öltönyös-kosztümös tisztviselők, szupermarketből zacskókkal hazatérő háziasszonyok, hátizsákos fiatalok, dámák és tinilányok, turisták tekernek a széles sugárutakon és a kis mellékutcákban a nap 24 órájában.

A vélo (bicikli) és liberté (szabadság) szavakból született vélib a világ legnagyobb városi kölcsönbicikli-rendszere. A párizsi utcakép új színfoltjává vált 22 kilós robusztus, ám elegáns gyöngyházszínű kétkerekűeket a híres Gilles Lapierre dijoni bicikligyártó mérnökei tervezték, és Szolnok mellett, a holland Accell multinacionális cég tószegi leányvállalatánál szerelik össze őket (azért itt, mert ez a gyár tudta a legrövidebb határidőre szállítani a több mint 10 ezer darabos első tételt). A vélibeknek nemcsak a használata környezetkímélő: a biciklik 99 százalékban újrahasznosítható anyagból készültek, az elhasználódott gumik újrafeldolgozására külön üzemet létesítettek, a bringák karbantartására létesített 250 fős cég pedig esővízzel, mosószer nélkül mossa a bicikliket.

Az idén már 20 600-at használhatnak belőlük a párizsiak, szerény térítés ellenében. Az éves bérlet 29 euró, egy hétre 5, egy napra pedig 1 eurót kell fizetni a kóddal ellátott kártyáért, amellyel egy félórát ingyen lehet kerekezni a városban. A következő harminc perc már 1 euró, a harmadik félóra ennek a duplája, a negyedik 4 euró. Aki 60 méter fölötti emelkedőre kaptat fel, újabban jutalmul plusz 15 perc ingyenhasználatot kap, ezekre az állomásokra ugyanis eddig kevesen vitték vissza a bringákat. Mint a tarifákból is látszik, a cél a biciklik rövid idejű használata, gyors forgása. Az elmúlt év tapasztalatai szerint a kölcsönzők többsége 15-18 percet karikázott vélibbel, a befutott távolság alkalmanként 2-4 kilométer volt.

A vélibkártyákat a kölcsönzőállomásokon elhelyezett digitális képernyős tájékoztatóoszlopokon lehet megváltani bankkártyával, amelyen 150 euró kauciót rögtön blokkolnak a bicikli elvesztése, tönkretétele esetére. A HVG munkatársának egyébként nem sikerült regisztráltatnia magát, két dombornyomású bankkártyával is hiába próbálkozott, így egy ismerőse éves bérletével jutott csak biciklihez. Saját gyorsfelmérése szerint a legtöbben azért pattannak nyeregbe az egymástól legfeljebb 300 méterre lévő 1450 kölcsönzőállomás valamelyikén, hogy elkarikázzanak egy metró- vagy buszmegállóig, a piacra, a postára, ügyet intézni egy hivatalba, vagy egyszerűen csak kiruccanjanak a Szajna partjára vagy egy parkba. Sokan késő éjjel vagy hajnalban, amikor már nem járnak a tömegközlekedési eszközök, a taxiköltséget vagy a hosszas gyaloglást spórolják meg a vélibbel.

De a legnagyobb szolgálatot a busz- és metrósztrájkok idején teszi a kölcsönbringa, ilyenkor a duplájára ugrik a napi 100 ezer körüli használat. Ha pedig többnaposnak ígérkezik a forgalom megbénulása, van, aki saját lakattal zárja le az állomásra visszavitt járgányt, nehogy másnap munkába induláskor hoppon maradjon. Ami egyébként "békeidőben" is előfordulhat: a HVG munkatársa a Bastille melletti vélibállomáson nem talált szabad biciklit, jó tíz percet kellett várni, míg visszahoztak egyet. Máskor az okozhat némi bosszúságot, hogy megtelnek a tárolók. Ilyenkor a tájékoztatóoszlopon meg lehet nézni, hol van a legközelebbi szabad hely, és 15 perc pluszidőt kap a kölcsönző, hogy ott szabaduljon meg feleslegessé vált társától. Az állomások pillanatnyi telítettségi állapotáról egyébként a nethez kapcsolódni képes mobiltelefon segítségével is tájékozódhatnak az utazók.

Az egyéves születésnapi felmérések szerint a vélib igazi sikertörténet. Eddig 29 millió alkalommal vették igénybe, és a megkérdezettek 94 százaléka elégedett volt alkalmi járművével. Párizs önkormányzata is jól járt, mivel a rendszert kiépítő és működtető JCDecaux cég (a világ legnagyobb utcaibútor-gyártója és Európa első számú köztéri hirdetőcége) évi 3,5 millió eurót fizet a koncesszióért, és az első évben több mint 20 milliót utalt át a város kasszájába a befolyt tagsági és kölcsönzési díjakból.

A JCDecaux-tól viszont egyelőre csak viszi a pénzt a vélib. A beruházásra közel 90 millió eurót költöttek, és a vártnál többe kerül a biciklik javítása, pótlása, az állomások karbantartása. Háromezer járgányt végleg elkötöttek - néhányat Marokkóban láttak, de Romániában is felbukkant belőlük, és voltak, amelyek vastelepeken végezték -, további 3 ezret pedig annyira megrongáltak, hogy le kellett selejtezni őket. A fiatalok körében divat lett a "vélibgyötrés", az interneten is látható több videó, ahol egyikük-másikuk büszkén mutogatja, hogyan tett gurulásképtelenné egy szerencsétlen kétkerekűt. Pluszkiadás az is, hogy meg kellett erősíteni a láncokat, az üléseket és a biciklikre szerelt kosarakat, amelyekből soknak lába kelt. A vélibvandalizmust ma már büntetik: akit rongáláson kapnak, az nemcsak a kaucióját sirathatja, hanem egy évre még a közbicikli használatától is eltilthatják.

A HVG munkatársának tapasztalatai szerint a vélibesek többsége azonban megbecsüli a közös jószágot. A régebbi használók már egyfajta közösséget alkotnak, megosztják tapasztalataikat, segítik egymást. Az újoncoknak megmutatják, hogyan kell beállítani az ülés magasságát, elmagyarázzák, mire kell figyelni, ha pedig leeresztett a kerék, vagy más hibát észleltek, kifordított nyereggel vagy kormánnyal teszik vissza a járgányt. És már saját szlengjük is van, amelyből Anne Abeillé szótárat szerkesztett. A vélib és a célibataire (szingli) összevonásából született a vélibataire, a kölcsönbringa-használók vélibieneknek hívják magukat, ha meg turista az illető, akkor vélibiste, a nagymamák a vélibabouschkák, aki pedig nem talál szabad járgányt, az a véloose.

Nem mindenki figyeli lelkesen a kerekezők elszaporodását. Az autósok, a buszsofőrök sokat dühöngenek például a közlekedési szabályoknak, lámpáknak, behajtani tilos tábláknak fittyet hányó biciklisták miatt, akiken ráadásul még elvétve sem látni bukósisakot. Nem csoda, hogy 2007-ben ugrásszerűen, 37 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a kerekeseket ért balesetek száma, öten meg is haltak, az idén pedig már az első félévben három áldozatot szedett Párizsban a városi biciklizés.

A vélibrendszer egyébként nem új, Lyonban már három éve megcsinálta kisebben a JCDecaux, és más francia, sőt európai városokban is működik hasonló. Igazi divatot azonban Párizs csinált vele, miután hírét vitte a városba látogató sok millió turista. Meg olyan hírességek, mint például Bill Clinton volt amerikai elnök, akinek Párizsban járván annyira megtetszett az új módi, hogy biztonsági emberei alig tudták lebeszélni a kipróbálásáról. De jönnek polgármesterek is a világ minden tájáról, hírek szerint Európán kívül Amerikától Ausztráliáig több város vezetői is tervbe vették a Decaux-rendszer bevezetését.

A környezetbarát közlekedési eszköz sikere körüli hírverés presztízsnyereség Párizsnak és szocialista polgármesterének, Bertrand Delanoe-nak, a vélib atyjának. Igaz, az ő vágya - hogy radikálisan csökkenjen a városban az autóhasználat - még messze van a teljesüléstől. Bár tavaly 70 százalékkal többen jártak kétkerekűvel, mint egy évvel korábban, ez még mindig csak a teljes forgalom 2-3 százaléka. De jó úton haladnak. Az idei év végéig harminc párizsi külvárosi negyedben is megjelennek a vélibek, háromszáz állomáson összesen 4500 bringát helyeznek el. Ráadásul a vélibek láttán sokan előásták a pincéből saját biciklijüket, mások újat vettek. Olyan is van már, aki vegyesen használja a közös és a saját biciklit. Egy középkorú menedzser például azt mesélte a HVG munkatársának, hogy ha esik az eső, vélibbel megy a legközelebbi metróállomásig, jó időben viszont a sajátjával kerekezik el a munkahelyére - autóját mindenesetre csak hosszabb utakra használja. Delanoe most azt reméli, hogy ha jövőre sikerül elkezdenie kiépíteni az elektromos kölcsönautók, az autolibek hálózatát, sokan átülnek majd azok közül is a kis ökokocsikba, akik a szomszéd utcáig is kocsival mennek. És akkor talán már nem olyan illuzórikus a 2020-ra tervezett 40 százalékos autóhasználat-csökkenés.

VÁSÁRHELYI JÚLIA / PÁRIZS

Trend

Berlin: szabad a hajtás

Az év néhány napján az egyszerű biciklisták is úgy érezhetik magukat Berlinben, mint az államfők, akiket elöl-hátul...

Trend

Felfelé a lejtőn Trondheimben

Sífelvonóból megszámlálhatatlanul sok működik világszerte, ehhez képest furcsának tűnhet, de a világ első...

Simonka: Nem kérünk kegyelmet

Simonka: Nem kérünk kegyelmet

 Közel 300 millió forintnyi áfát csalt el egy magyar bűnszervezet

Közel 300 millió forintnyi áfát csalt el egy magyar bűnszervezet

A győri ellenzék vakon repül, de így is azt hiszi, hogy nyerhet

A győri ellenzék vakon repül, de így is azt hiszi, hogy nyerhet

Újratervezés a pesti Harlemben: mit hoztak a felújítások?

Újratervezés a pesti Harlemben: mit hoztak a felújítások?

Tízezer forintra drágul a cigaretta Ausztráliában

Tízezer forintra drágul a cigaretta Ausztráliában

Videó: Feneketlen bendőjű, csontevő "rémségekre" bukkantak a tenger fenekén

Videó: Feneketlen bendőjű, csontevő "rémségekre" bukkantak a tenger fenekén