szerző:
HVG

Gyakorlott pilóta és irdatlan szerencse kell ahhoz, hogy egy utasszállító sikeresen hajtsa végre a ditchingnek nevezett vízre szállást – idézte föl a januári világszenzáció hátterét Háy György közlekedésmérnök, repülésbiztonsági szakember, a Malév volt pilótája.

HVG: Az utaskísérők által induláskor elhadart biztonsági bemutatók és az ülések zsebébe dugott tájékoztatók mást sugallnak, ám a valóságban szinte soha nem sikerül utasszállító gépet vízre letenni úgy, hogy az utasoknak még a kabin rendezett elhagyására is módjuk legyen. Minek köszönhető, hogy januárban New Yorkban mégis sikerült?

H. Gy.: Valóban kevés példa van a hasonló vízre szállásra. Ritka szerencsés együttállása volt ez sok mindennek: jók voltak a látási viszonyok, tükörsima volt a vízfelület. A Hudson folyónak azon a részén hidak sincsenek, viszont számos komphajó tartózkodott a vízen, amelyek azonnal elkezdhették a mentést. A személyzet is remekül helytállt.

HVG: Mekkora volt a szerepe a sikerben annak, hogy a kapitány – aki a vészhelyzetben azonnal átvette az első tiszttől a gép irányítását – rendkívül képzett repülésbiztonsági szakember volt?

H. Gy.: Nagyon sok. A legfontosabb az volt, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt meghozta az egyetlen szóba jöhető, de korántsem kézenfekvő döntést, nevezetesen hogy vízre száll le. Jóformán alig hogy fölszálltak, megtörtént a rendkívüli esemény: belerepültek a kanadailúd-csapatba, és a hajtóművek leálltak. New York fölött voltak, ami kényszerleszállásra, ugye, nem a legalkalmasabb, és nem lehettek biztosak abban, hogy bármely közeli repteret elérhetik. A pilóta egész életében repülőtéren landol, tehát nehéz elképzelnie mást. A kapitány mégis gondolt egy nagyot, és ráfordult a Hudson folyóra. Aztán már nem is tárgyalt a meglepett irányítóval, mert a rendkívüli leszállásra koncentrált.

HVG: Pontosan mire kellett figyelnie?

H. Gy.: A pilótáknak van egy kézikönyvük, amelyben a „nem szokványos műveletek” vannak felsorolva. Ez persze eufemizmus: a vészhelyzetek kezeléséről van szó, amilyen például a vízre szállás is. A feladatok a leállt hajtómű újraindításának megkísérlésétől a légnyomás-kiegyenlítő szelepek lezárásán át az evakuálás megkezdéséig tartanak. Ezúttal a pilótáknak egyszerűen nem volt annyi idejük, hogy mindent végigcsináljanak, itt tehát döntő szerepe volt annak, hogy rendkívül képzett és tapasztalt szakemberként a kapitány ráérzett, mire kell koncentrálnia a könyvben szereplő pontok közül. Ha a gépnek nincs hajtóműve, akkor nagyon fontos a siklási sebesség megfelelő megválasztása. Vitorlázórepülésben a gép meglehetősen kötött pályán haladhat: percenként nagyjából 300–500 métert süllyed. Ha a pilóta ennél laposabb szögben akar siklani, akkor elfogy a sebesség, és a gép lezuhan, ha meredekebben megy lefelé, akkor veszélyesen begyorsul. Márpedig a víz ilyen sebesség mellett olyan, mint a beton. Tehát nem fejesugrásról, hanem falba ütközésről van szó. A leérkezés pillanata előtt az első kormánymozdulattal pontosan el kell találni, milyen magasra kell felemelni a gép orrát, hogy meg ne sérüljön. És hát a kompok, amelyek a mentésnél jól jöttek, a leszálláskor még akadályok voltak. Amit a kapitány csinált, azt tanítani kellene. Szerintem fogják is.

HVG: Mi történt volna, ha a kényszerleszállást a nyílt tengeren kellett volna megkísérelniük?

H. Gy.: Nyílt tengeren a hullámok miatt ezekkel a mai, egészen könnyű, tojáshéj-szilárdságú gépekkel minimális az esélye, hogy sikerrel járnak. Jó, nem teljesen lehetetlen, és ki tudja, talán ez is összejöhet egyszer. Hullámoknál is vannak különböző trükkök, amelyekre oktatják is a pilótákat, például hogy semmiképpen sem szabad a szembe érkező hullámok közé ereszkedni. Csak hát az ilyesfajta tudnivalók kicsit olyanok, mint a viccbéli rabbi meg a libák: ötletem lett volna még, csak már libák nincsenek. Volt már néhány tengerre szállási kísérlet: 2005-ben egy tunéziai gép tört három darabra a Földközi-tengerre szálláskor, itt a gép középső részén tartózkodók egy része megmenekült – leginkább azok, akik a pánikban nem követték el azt a hibát, hogy a mentőmellényüket még a kabinban felfújták, s ezért nem akadtak fenn a kijáratoknál. 1996-ban az etióp légitársaság eltérített Boeing–767-ese üzemanyag híján szintén tengerre próbált leszállni a kelet-afrikai Comore-szigeteknél. A fedélzeten utazók több mint kétharmada odaveszett – köztük Magyarország kenyai és etiópiai nagykövete –, pedig nagyon szerencsésen a part menti sekély vízbe érkeztek. Ezek a gépek hihetetlenül könynyű szerkezetűek – ami persze általában előny, hiszen rengeteg üzemanyagot meg lehet takarítani. A repülőgépgyárak, amelyek közül némelyek majd egy évszázada működnek, pontosan tudják, hogy a gépeket milyen terhelések érik például le- vagy felszállásnál. De ha lényegesen nagyobb erőhatás éri őket, azt nem kell kibírniuk, és nem is fogják. Milliméternél is vékonyabb lemezeket használnak, amelyeket akár kézi erővel is be lehet lyukasztani. Csodálom például, hogy New Yorkban nem szakadt le a farka az Airbusnak, pedig a vízre szállásnál azzal szántotta a vizet. Ami persze nagyon fontos volt a lassításhoz.

HVG: Mennyi idő alatt süllyed el egy gép?

H. Gy.: Ha az alja csak kevéssé sérült meg, akkor percekig vagy még tovább is lebeghet. Vízre szállás esetére az Airbusnál egyetlenegy kapcsolóval a gép alján lévő összes nyílást – például a légnyomás-kiegyenlítő szelepeket – el lehet zárni. Ez nagyon optimista megoldás, mert úgy gondolják, hogy amúgy épen marad a gép alja. Ez a New York-i esetben sem történt így: az egyik hajtóművet a víz iszonyatos ereje leszakította. Már csak azért is, mert a hajtóműveket eleve legyöngített felfüggesztés tartja, hogy túlzott erőhatásra inkább szakadjanak le, mint hogy még a szárnyat is magukkal rántsák.

HVG: Ön képes lett volna a New York-i mutatványra?

H. Gy.: Hát... Ha még mindig gépet vezetnék, talán azt mondanám, hogy persze, nálam jobb pilóta nincs a világon. Kell is persze az önbizalom, mert aki pilóta, bízzon magában, különben nagy baj van. De ha őszinte akarok lenni, és ha előveszem a mérnöki eszemet, akkor azt mondom, hogy nem tudom. Kaptunk rá kiképzést, de vízre szállás gyakorlására nem létezik szimulátor. Ami a praxisomban még a legjobban hasonlított az ilyesfajta vészhelyzethez, az az volt, amikor vitorlázógéppel magas növényzetbe szálltam bele. Elég rettenetes volt az is.

SCHWEITZER ANDRÁS

Lenyűgöző videó: ekkora hajó még soha nem ment át a Korinthoszi-csatornán

Lenyűgöző videó: ekkora hajó még soha nem ment át a Korinthoszi-csatornán

Salvini: A törököket meg kell állítani Szíriában

Salvini: A törököket meg kell állítani Szíriában

Előkerült André Kertész radiátora, közben pár francia fotográfusról kiderült, hogy magyar

Előkerült André Kertész radiátora, közben pár francia fotográfusról kiderült, hogy magyar

Hárman meghaltak a tűzben, miután tüntetők kifosztottak egy bevásárlóközpontot Chilében

Hárman meghaltak a tűzben, miután tüntetők kifosztottak egy bevásárlóközpontot Chilében

Videóra vette, ahogy részegen motorozik - a rendőrség közzétette a felvételt

Videóra vette, ahogy részegen motorozik - a rendőrség közzétette a felvételt

A Sony új fülese pótolja az AirPods egyik nagy hiányosságát

A Sony új fülese pótolja az AirPods egyik nagy hiányosságát