szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A teljes áramtermelés fele környezetbarát forrásokból származhat hamarosan Németországban, ha ügyesen lobbizik a zöldenergia-ipar.

Már ma sem lehet úgy utazni Németországban – sem autópályán, sem vasúton –, hogy ne ütközne a látogató óriás szélkerekek látványába. Jelenleg több mint 20 ezer szélerőmű működik országszerte, és számuk a jövőben is erőteljesen szaporodni fog. A szélenergia lesz ugyanis a főszereplője annak a jelentős ugrásnak, amelynek során a megújuló energiaforrások jelenlegi 35 gigawattos (GW) beépített teljesítményét megháromszorozzák. Björn Klusmann, a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó cégek szövetségének (BEE) ügyvezetője nemrég azt jósolta, hogy 2020-ra a „zöldenergia-ipar” – szélerőművekből, napelemekből, bioenergiából – képes lesz az eredetileg elképzelt és a kormány hosszú távú energiakoncepciójában szereplő 30 százalék helyett akár a teljes áramtermelés 47 százalékát fedezni.

A szélkerekek bővülése azonban nem mindig a közvetlen környezetben lesz látható. A kormány éppen a választások előtti utolsó ülésén döntött úgy, hogy a következő években az Északi- és a Keleti-tengeren épüljenek meg azok az offshore (vagyis a tengerparton túl, már a nyílt vízen telepített) szélerőműparkok, amelyek a tervek szerint az északi régiókban 6,8 millió háztartás energiaellátását biztosítják majd.

Ezeknek az új típusú szélerőműveknek kettős előnyük van a mostaniakhoz képest: az offshore telepítés következtében egyrészt nem lehet majd felhozni ellenük a ma még gyakran hallható érvet, hogy forgásuk puszta látványával, a lapátok keltette zajjal zavarják a környezetet. Másrészt energiatermelésük is biztonságosabb, egyenletesebb lesz, mivel a szárazföldivel ellentétben a tengeri szél gyakoribb, megbízhatóbb.

Utóbbi érv azért is fontos, mert Németországban komoly vetélkedés folyik a különböző energiatermelő cégek között, melyikük milyen arányban részesedhessen az ország ellátásából. Ebből a szempontból a megújuló energiaforrások még hátrányos helyzetben vannak: ma a teljes energiaszükségletnek (ebbe az elektromos áramon kívül az üzemanyagok és a hőenergia is beletartozik) csak 9,5, a tiszta áramtermelésnek pedig 15,1 százaléka származik környezetbarát forrásból.

Különösen az elektromos energia előállításánál gyakran hangoztatott és műszakilag helytálló érv, hogy a biztonságos és egyenletes szolgáltatást nem lehet sem szélerőművekre, sem napelemes rendszerekre építeni, mivel a szél nem fúj állandó, egyenletes sebességgel, és a Nap sem süt mindig. A biztonságos ellátás kizárólag a stabil teljesítményt nyújtó szén- és atomerőművekkel garantálható – mondják a szén- és atomerőművek üzemeltetői.

Szerintük az ellátás biztonságát veszélyezteti, illetve megdrágíthatja az energiát, ha megvalósul az ezredfordulón, még a szociáldemokrata–zöldpárti kormánykoalíció idején született törvény, miszerint 2021-ig fokozatosan le kell állítani a ma még működő összes, 17 atomerőművet. A leállítás hívei – köztük Cem Özdemir, a Zöld Párt elnöke – viszont arra hívják föl a figyelmet, hogy pusztán az atomlobbi üzleti érdekéről, és nem az energiabiztonságért való aggódásról van szó. Az addigra már nullára leírt erőművek továbbüzemeltetésével ugyanis napi 1 millió euró tiszta haszonra tehetnek szert a tulajdonos cégek.

A megújuló energiaforrásokra alapozó vállalkozások szerint az energiabiztonság a változó teljesítményű szél- és napelemes erőművek mellett is garantálható. A zöldenergia-termelés ingadozását ki kell egyenlíteni gázturbinás erőművek alkalmazásával, amelyek – ellentétben a bezárandó atomerőművekkel vagy a gazdaságosan csak egyenletes terhelés mellett üzemeltethető szénerőművekkel – percek alatt beindíthatók és rákapcsolhatók a hálózatra, illetve mindenféle károsodás nélkül le is választhatók onnan.

A teljesítményingadozás kivédésének másik módszere – mutat rá a BEE – a szivattyús erőművek további elterjedése, amelyek már ma is működnek, az ezer megawattnál is többet termelő legnagyobbak Türingiában és Szászországban. A szivattyús erőmű lényege, hogy áramtúltermelés esetén – vagyis amikor például a szélerőművek „ontják” az energiát, de arra éppen nincs akkora igény – völgyzáró gátak, mesterséges tavak formájában kialakított vízi erőművek felső tározójába egy szivattyú felnyomja a vizet, és azt onnan akkor engedik le, meghajtva az elektromos áramot termelő turbinákat, amikor arra a csúcsterhelés idején szükség van.

Ennél rafináltabb módszereket is ajánlanak a zöld energiaforrások terjesztői az ingadozások kiegyenlítésére. A szén-dioxid-kibocsátás korlátozása, illetve a légkör szennyezésének csökkentése terén megismert módszer az úgynevezett CCS-eljárás, amikor is a szénerőművek által kibocsátott szén-dioxidot föld alatti üregekbe, például feltárt és már kiaknázott gázmezőkbe pumpálják. Ezekbe a tározókba lehetne a csúcstermelés idején fölösleges árammal előállított sűrített levegőt nyomatni, és onnan a csúcsterhelés idején azt kiengedni, vele energiát termeltetni – vázolták elképzeléseiket a megújuló energiaforrások hívei.

Az ő esetükben is szó van üzleti érdekekről. Amennyiben az egyenletes ellátás biztonságára hivatkozva a hagyományos erőművek adják majd továbbra is az áramtermelés túlnyomó többségét, akkor a szél, a Nap és egyéb alternatív források soha nem tudnak felnőni akkora mennyiségig, hogy gazdaságos legyen a termelés. Jelenleg ugyanis még mindig a szénerőművekből származó áram állítható elő a legolcsóbban.

WEYER BÉLA / BERLIN

Még egy magyar miniszterelnökhöz van köze Mészárosnak

Még egy magyar miniszterelnökhöz van köze Mészárosnak

Tüntetések az USA-ban: Floridában kisteherautóval hajtottak a tömegbe

Tüntetések az USA-ban: Floridában kisteherautóval hajtottak a tömegbe

Így egyszerre biciklizhet a GTA 5-ben és a valóságban – videó

Így egyszerre biciklizhet a GTA 5-ben és a valóságban – videó