Utolsó exodus?

Utolsó frissítés:

Az egykoron keresztény hitre tért etióp zsidók éveken át reménykedtek, hogy egyszer ők is bebocsátást nyernek Izraelbe. Úgytűnik, most elérkezett a várva várt pillanat.

"Jeruzsálem megkezdi az Etiópiában maradt mintegy 18 ezres zsidó kisebbség átköltöztetését Izraelbe, mert úgy gondoljuk, ott kell élniük" - jelentette be Szilvan Salom izraeli külügyminiszter, amikor január közepén Addisz-Abebában az utolsó simításokat végezték a távozás feltételeit szabályozó megállapodáson. Etióp kollégájával, Seyoum Mesfinnel közös sajtótájékoztatóján nem győzte hangsúlyozni, hogy az áttelepítés most nem a korábbiakhoz hasonló mentőakció lesz. "Az etióp zsidóknak joguk van szabadon távozni bárhová a világba - mondta a miniszter -, nincs szükség semmiféle légihídra, kivándorlásuk kapkodás nélkül, fokozatosan történhet."

Ám az etióp vezetés által meghirdetett türelem ellenére a legújabb exodus lehetősége régóta türelmetlenül várt pillanat az Afrika szarvában rekedt fekete bőrű zsidó, ottani nevén a falasa mura közösség számára. E kisebbség - amelynek elnevezése egyébként az Etiópiában beszélt amhari nyelven idegent jelent - történelmi gyökereit a bibliai időkig, Sába királynő és Salamon király koráig vezeti vissza. Az "elveszett törzs" sok évszázaddal ezelőtt, a zsidóság szétszóratása idején keveredett Észak-Afrikába, ahol az ősközösségi nomád életmód mellett tagjai megőrizték zsidó hitüket.

Egy részük azonban, a falasa murák, a tizenkilencedik században - a hátrányos megkülönböztetés és üldöztetés elől menekülve - áttértek a keresztény hitre, így próbáltak asszimilálódni a katolikus etióp társadalomba. E kényszerű tett jószerével napjainkig elkeseredett hitviták forrásává lett: az izraeli főrabbi formálisan csak 1973-ban ismerte el a falasák zsidó eredetét; ez tette lehetővé számukra a hazatérést Izraelbe. Vagyis azt, hogy mint minden zsidó származású embernek, éljen bárhol a világban, nekik is törvény adta joguk legyen bevándorolni és letelepedni az őshazában. Bár a falasa mura közösség tagjai ugyanúgy zsidónak vallják magukat, mint többi etióp hittársuk, az izraeli társadalomban ezt számos párt- és egyházi szervezet még ma is kétségbe vonja. Ez a magyarázata annak is, hogy egészen mostanáig vagy 20 ezren továbbra is Etiópiában nyomorognak.

Izrael nagy titokban, katonai légihídon át 1984-ben kezdte meg az éhínség és a sorozatos belvillongások elől a szomszédos Szudánba menekült falasák kimentését. Egy évvel később egy izraeli hírmagazin megtörte a katonai cenzúrát, majd a "sztorit" felkapta a világsajtó is, amire a muszlim Szudán a mentőakció leállításával válaszolt. Ennek ellenére a Mózes hadműveletnek nevezett evakuálás révén akkor 15 ezer etióp zsidót sikerült kimenekíteni, az 1991-es Salamon manőverben pedig 20 ezer embert röpítettek Izraelbe. Jeruzsálemnek akkoriban a koldusszegény afrikai ország hírhedt diktátorával, Mengisztu Hailé Mariammal kellett alkudoznia, s egyes hírforrások szerint az 1991 májusában megbuktatott vezér fegyvereket követelt a falasák kiengedéséért cserébe. Végül is a kilencvenes évek elején több szakaszban további 20 ezer "elveszett" zsidó érkezett Izraelbe, ahol számukat ma mintegy nyolcvanezerre teszik. A frissen bevándoroltak egy részét akkor a megszállt területekre telepítették.

A falasa murák abban a reményben, hogy hamarosan ők is felléphetnek az Izraelbe vezető légihídra, elhagyták egykori otthonukat Addisz-Abebában, és az északkeleti Gondar tartományba telepedtek át. De a hívó szó csak nem akart megérkezni, ezért sokan közülük visszatértek az etióp fővárosba, ahol hosszú évek óta az izraeli követséghez közeli menekülttáborokban tengetik életüket. Eközben Izraelben mindinkább erősödött azoknak a hangja, akik a hátramaradottak repatriálását követelték. Az etiópok tavaly több alkalommal még Saron kormányfő hivatala előtt is tüntettek, és rasszizmust emlegetve családegyesítést követeltek. Az izraeli kormány ekkor ismét elővette a falasák dossziéját, és szakítva a korábbi elutasító politikával, zöld utat adott az új betelepülőknek. Az irányváltásban kulcsszerepet játszott az ortodox vallásos Sasz párt, illetve az orosz bevándorlók vezére, Natan Saranszkij szociális és a diaszpóra ügyeiért felelős tárca nélküli miniszter, aki tavalyi etiópiai ténymegállapító körútján előkészítette a most startoló "hazatérést".

Ám túl a hitvitákon többen azért is kétségekkel fogadják az etióp zsidók újabb migrációs hullámát, mert ma ők képezik az izraeli társadalom legszegényebb rétegét. A falasa murák is végigmennek egy féléves honosítási kurzuson, amelynek során intenzív (nyelv)tanfolyamon vesznek részt, tanulmányozniuk kell az ortodox vallási szabályokat, a férfiak pedig szimbolikus körülmetélési szertartáson is átesnek. Mindezek ellenére súlyos beilleszkedési zavarokkal küszködnek, asszimilációjuk az izraeli olvasztótégelyben korántsem olyan zavarmentes, mint más etnikumoké. A legtöbbjüknek például nincs semmilyen szakképzettsége, hiszen lényegében egy ősközösségi társadalomból csöppennek egy modern ipari államba, és a többéves menekültmúlt után bizonyára sokan közülük már csak ezért sem tudják független állampolgárként újrakezdeni az életüket - írja egyik elemzésében a brit BBC. Az egyik kiutat ebből a helyzetből a hadsereg jelenti számukra, sok etiópiai csapott fel katonának. És bár állami és civil - főként az ifjabb nemzedék oktatásával kapcsolatos - programokban nincs hiány, az érdekvédelmi szervezetek időről időre beszámolnak olyan esetekről, amikor felmerülhet a gyanú, hogy faji megkülönböztetés alapján kerülnek hátrányba a falasák. De valószínűleg még ez sem tudja majd eltántorítani az addisz-abebai nyomortáborokban várakozókat - nekik Izrael valóban az ígéret földje.

HEIMER GYÖRGY