Tetszett a cikk?

Legalább júniusig eltart majd a düsseldorfi bíróságon az a monstre büntetőper, amelyben hűtlen kezeléssel vádol az ügyészség német topmenedzsereket, akik viszont azt állítják, csupán a siker fejében járó méltányos összegeket vették fel.

"Németország az egyetlen hely a világon, ahol a sikeres embereket bíróság elé állítják" - Josef Ackermann, a nagy hatalmú Deutsche Bank igazgatósági (it) elnöke kommentálta így azt a pert, amely január második felében kezdődött, s előreláthatólag legalább júniusig tart a düsseldorfi tartományi bíróság előtt, s amelyben Ackermann az egyik vádlott.

A legnagyobb német pénzintézetet vezető, svájci illetőségű bankár ha akarta volna, akkor sem tudta volna ennél frappánsabban maga ellen hangolni a közvéleményt, a sajtót, számos vezető menedzsert, politikusokat. "A jogszabályok szerinti vád hűtlen kezelés, az erkölcsi vád viszont a dolgozó emberek kigúnyolása, a jól fizetett menedzserek cinizmusa" - kommentálta Olaf Scholz, a kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) főtitkára Ackermann bírósági fellépését, aki idézett kijelentése mellett még azzal is borzolta a kedélyeket, hogy széles mosollyal, vádlott-társait mutató- és középső ujjából formázott V betűvel köszöntve vonult be a tárgyalásra.

Ackermannt, valamint Klaus Essert, a Mannesmann volt it-elnökét, Joachim Funkot, az óriáscég korábbi felügyelőbizottsági (fb) elnökét, Dietmar Droste korábbi it-tagot és Jürgen Landberg egykori üzemi tanácsi elnököt, valamint Klaus Zwickelt, a fémipari szakszervezet (IG Metall) volt elnökét hűtlen kezeléssel, illetve az ahhoz nyújtott bűnsegédi közreműködéssel vádolja az ügyészség.

A négy évvel ezelőtti időkre visszanyúló történet annak idején lázas izgalomban tartotta a német közvéleményt. Adva volt egy tradicionális német nagyvállalat, a Mannesmann AG, amely korábban ugyan elsősorban gépipari termékei révén vált ismertté, de az idők szavát megértve új üzletágakat is kialakított, és sikeresen pályázta meg az első német magán-mobiltelefonszolgáltató licencet. Az 1992-ben elindított D2 hálózat jó üzletnek bizonyult, olyannyira, hogy lassan meghatározóvá vált a cég bevételeiben.

S egyben felkeltette a konkurencia érdeklődését is. A brit Vodafone mobilszolgáltató vetette ki a hálóját a Mannesmannra, ám sokáig úgy tűnt, hiába. Bár Chris Gent Vodafone-elnök egyre csábítóbb ajánlatokat tett a Mannesmann-részvényeseknek, a cégvezetés, élén Klaus Esser it-elnökkel, drámai szózatokkal - s mintegy 200 millió eurónyi összeget felemésztő hirdetési kampánnyal - érvelt a Mannesmann önállóságának megőrzése mellett.

Váratlan fordulat 2000 februárjában történt: Esser meghátrált, s azt javasolta a részvényeseknek, mégiscsak fogadják el a Vodafone ajánlatát. Ebben - legalábbis az ügyészség szerint - szerepe volt annak a 60 millió eurónyi összegnek, amelyet Esser, Funk és még néhány Mannesmann-vezető vehetett föl rendkívüli juttatásként, s amelynek megítélésével a többi vádlott is bűncselekményt követett el (HVG, 2003. március 15.). A juttatások odaítéléséről ugyanis nem a részvénytársaság közgyűlése, de még csak nem is az fb döntött, hanem csupán annak e célból összehívott, a mostani vádlottakból álló "személyügyi albizottsága". S tekintettel arra, hogy a német jogszabályok szerint a részvénytársaságok tisztségviselőinek díjazását nem kell nyilvánosságra hozni - csupán a testületek egészének összevont tiszteletdíja ismeretes -, abban bíztak, a nagy üzlet farvizén (a Vodafone végül 180 milliárd eurónyi értéken vette meg a Mannesmannt) elcsúszik ez a néhány milliócska.

A bizottságnak nem is volt joga semmiféle külön díjazásról dönteni - mutatnak rá részvényjogi szakértők. Másrészt hiába érvel Esser azzal, hogy a Mannesmann árának feltornázásával ő milyen jót tett a részvényeseknek - részben erre vonatkozott Ackermann bevezetőben idézett kijelentése is -, ezt a "kis pénzt" a részvényeseknek járó összegből kanyarították le.

Az már most látszik, hogy jó néhány kérdés túlmutat a konkrét ügyön. Az egyszerűbbek közé tartozik, hogy mi értelme a szakszervezeti képviselők jelenlétének az fb-ben (ez részvénytársaságok esetében kötelező), ha szó nélkül megszavazzák - vagy, mint Zwickel tette, tartózkodásukkal nem akadályozzák meg - az ilyen döntéseket. Nagyobb horderejű kérdés, és sokáig vitatéma lesz, hogy mekkora az az összeg, amire a topmenedzserek igényt tarthatnak, milyen arányban állhat javadalmazásuk a cég értékével, nyereséges vagy veszteséges voltával - s a dolgozók és a munkahelyek sorsával.

Ez utóbbival kapcsolatban többen emlékeztetnek rá, hogy a Mannesmann-Vodafone akció végső soron sok ezer ember munkahelyébe került, mivel a briteket igazán csak a mobiltelefon-üzletág érdekelte, ezért a céget földarabolták, részeit eladták. Az ehhez hasonló esetek ihlették Rolf Hochhuth drámaírót, akinek legújabb színművét most próbálja a brandenburgi színház. A Jön McKinsey című darab már a bemutató előtt kisebbfajta botrányt kavart. Az 1963-ban bemutatott, a Vatikán második világháborús tetteit, pontosabban tétlenségét ostorozó A helytartóval világhírűvé lett, ma 73 éves Hochhuth most a cégfelvásárlásokat, a kizárólag a nyereségre figyelő racionalitást állítja pellengérre, a verses formában megalkotott szövegben külön szonettet szentelve a Deutsche Banknak és személy szerint Ackermann-nak. Aki 6,95 millió euró éves fizetést kasszíroz, miközben munkatársai 14,31 százalékát kirúgja - idézi már-már költészetidegen pontossággal az összeget és a leépítési arányokat Hochhuth. "Vajon A. csak úgy lép le, mint Gessler - Tell közreműködésével?" - kérdi a szerző, félreérthetetlen utalást téve Schiller Tell Vilmosára, aki megöli a zsarnok Gesslert.

WEYER BÉLA / BERLIN

Koronavírus: 151 halott, 5595 új fertőzött

Koronavírus: 151 halott, 5595 új fertőzött

Karácsony: A saját testemmel fogom megvédeni a Városligetet

Karácsony: A saját testemmel fogom megvédeni a Városligetet

Bővít a Lufthansa Szegeden, tucatnyi új embert keresnek

Bővít a Lufthansa Szegeden, tucatnyi új embert keresnek