A Napkirály uralkodása idején, a 17. század végén Franciaországból elmenekült hugenotta családból származó Carl Fabergé (orosz nevén Karl Faberzse) 1846-ban született Szentpéterváron. Külföldi tanulmányai után már 24 évesen átvette apjától a Bolsaja Morszkaja utcában alapított családi ékszerész és műtárgykereskedő vállalkozást. 1885-ben készítette el a III. Sándor feleségének, a Dániából származó Maria Fjodorovna cárnénak szánt első húsvéti tojást, amely "apró meglepetésként" egy gyémántgyűrűt, valamint - egy aranykakasban - miniatűr gyémántkoronát rejtett. Az uralkodónak és feleségének annyira megtetszett az ajándék, hogy a cár felkérte az udvari szállító címével kitüntetett mestert, minden húsvétra készítsen meglepetést rejtő tojást.

A hagyomány III. Sándor halála és az utolsó cár, II. Miklós trónra lépése után sem szakadt meg, sőt Fabergé cégének - amely fokozatosan terjeszkedve Moszkvában, Kijevben, Odesszában és Londonban is önálló műhelyeket nyitott - már két tojást kellett szállítania: egyet az özvegynek, egy másikat pedig II. Miklós feleségének, Alekszandra cárnénak. Fabergé azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az uralkodó sem tudhatja meg előre, mi lesz az az évi meglepetés. Az általában aranyból és drágakövekből készített tojásoknak, illetve Fabergé egyéb ékszereinek és vitrintárgyainak a stílusa nem volt egységes, de munkáihoz mindig nemes anyagokat, aranyat, ezüstöt, malachitot, jádét, lazuritot, gyémántot használt. Némelyik tojás annyira különleges volt, hogy elkészítése több évbe telt. Az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi hírnévre szert tett tojások készítése végül annyira lefoglalta a szentpétervári Fabergé-műhelyt, hogy a többi megrendelőnek sorba kellett állnia. A cári fővárosban ugyanis nagyon népszerűek lettek a Fabergé-termékek, amelyek jóval könnyedebbek, finomabbak voltak, mint az akkoriban Oroszországban készített ékszerek és műtárgyak.