Állatvédők kampányt indítottak a hízott liba- és kacsamáj termelésének és forgalmazásának betiltásáért az ínyencség fogyasztásában világelső Franciaországban. A szárnyasok tömése ugyanis ellentétes az európai állatjóléti normákkal és a fejlett országok új fogyasztói etikájával.

"Liba- vagy kacsamájat hizlalni annyi, mint beteg szervet előállítani, amelyet némelyek finomnak találnak. De vajon megennék-e ugyanők a rákos daganatokat, ha ízletesek lennének?" - teszi fel a sokkoló kérdést az iparszerűen tenyésztett állatokat védő franciaországi szervezet, a Protection Mondiale des Animaux de Ferme (PMAF) egyik röpirata. A PMAF is támogatja azokat a francia állatvédőket, akiknek egy csoportja aláírásgyűjtést kezdett a liba- és kacsatömés "barbár szokásának" betiltásáért Európában. A stopgavage.com címen az interneten is közzétett manifesztum, amelyhez bárki csatlakozhat, aki a hizlalt liba- és kacsamáj törvényen kívül helyezését szorgalmazza, elfogadva, hogy a francia konyhaművészetben kultikus helyet elfoglaló foie gras olyan élvezetet nyújt az ínyenceknek, amelynek mérhetetlen állati szenvedés az ára. A hírverésre jellemző, hogy az egyik legolvasottabb francia napilap, a jobboldali Le Figaro tavalyi utolsó hét végi számában - vagyis a hízottmáj-fogyasztás főszezonjának kellős közepén - majdnem teljes kolumnát szentelt a témának. A tömni való vízi szárnyasok ügye minden bizonnyal napirendre kerül azon az állatjólétről szóló nemzetközi konferencián is, amelyet az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) rendez február végén Párizsban.

Milliónyi lúd és kacsa pusztul bele a kényszeretetésbe évente, és további 39 millió betegszik meg a tömés miatt - panaszolta a franciaországi kampány egyik szervezője a Le Figaro hasábjain. Jó néhány európai országban be is tiltották a hízott liba- és kacsamáj előállítását, legutóbb például 2004. január 1-jétől Olaszországban. Igaz, az állatvédelemben élenjáró államok közül egyedül Lengyelországban vannak számottevő hagyományai ennek a tevékenységnek, ahol 1999-től érvényes a tömési tilalom. A szintén jelentős hízottmájtermelő és -exportőr Izraelben tavaly augusztusban történt fordulat, amikor a legfelsőbb bíróság úgy foglalt állást, hogy a ludak és kacsák tömése "kegyetlen" dolog, ezért előírta, hogy a kényszeretetést legkésőbb 2005-ig be kell tiltani vagy szigorúbban kell szabályozni.

Az állatvédők, valamint a liba- és kacsatömők között a fő frontvonal Franciaországban húzódik, ahol a legtöbb hízott májat fogyasztják, fejenként csaknem 30 dekát évente. A világon előállított évi 20 ezer tonnányi liba- és kacsamáj több mint 80 százalékát Franciaországban termelik, ahol becslések szerint 30 ezren élnek ebből az üzletből - beleértve a tojáskeltetéstől a máj feldolgozásig annak valamennyi fázisát. Ezért a párizsi kormány fáradhatatlanul - és mindeddig sikeresen - lobbizik az Európai Unióban és az Európa Tanácsban azért, hogy a hízottmáj-termelést kivegyék az egyre szigorodó állatvédelmi előírások hatálya alól, amelyek nem engedik, hogy a jószágoknak fölöslegesen fájdalmat és szenvedést okozzanak, illetve kárt tegyenek bennük.

Annak, aki látott már liba- vagy kacsatömést, vélhetően nem kell bizonygatni, hogy az amúgy falánknak mondott állatok számára korántsem örömteli élmény a korszerű technológiák révén alig pár másodpercnyire rövidített, napi háromszori etetés, amikor a két-három hetes intenzív hizlalás utolsó napjaiban alkalmanként akár 400-500 gramm, vízzel kevert szemes vagy darált kukoricát is beléjük tömnek. Az állatvédők az EU állat-egészségügyi és jóléti tudományos bizottságának 1998 decemberében kelt jelentésére hivatkoznak, amely megállapította, hogy a kényszertakarmányozás kóros májzsírosodáshoz vezet. Ez a ludak esetében például azt jelenti, hogy 14-21 nap alatt a máj tömege az eredeti 80-100-ról 600-1000 grammra, az állat teljes testsúlyának mintegy 10 százalékára növekszik.

A termelők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy ők csak kihasználják a költöző vízi szárnyasok ama élettani sajátosságát, hogy hosszú vándorlásuk előtt képesek elraktározni májuk zsírdepóiban a fölöslegesen felvett tápanyagot. Ráadásul a folyamat megfordítható, vagyis ha abbahagyják a libák és kacsák tömését, májuk tömege fokozatosan lecsökken. A hízásra fogott ludak és kacsák persze ezt már általában nem érik meg.

A májhizlalás több ezer éves múltra tekint vissza, de a századok folyamán lényegében csak a takarmány fajtája és a kényszeretetés módja változott. Elsőként az ókori egyiptomiak vették észre, milyen hatalmas és zamatos májuk van az északról érkező vadlibáknak. A ludak háziasítása során arra is rájöttek, hogy sokkal finomabb lesz a májuk, ha fügével etetik őket. Az egyiptomiaktól a görögök, majd tőlük a rómaiak is eltanulták a libatömést. Ez utóbbiak honosították meg a vízi szárnyasokat Galliában, ahol a libamáj keresett csemegévé vált. A középkorban ezek a hagyományok megszakadtak, és állítólag a 17. században Elzászban, illetve délnyugaton a Garonne folyó medencéjében letelepedő zsidó közösségek közvetítése révén születtek újjá.

A fogyasztói szokások persze változnak. Az ötvenes években még a liba uralta a francia hizlaltmáj-piacot, ma viszont már a tömött szárnyasok 95-96 százaléka kacsa, jóllehet gasztronómiai szakértők a libamáj élvezeti értékét többre tartják, mint a kacsamájét. Az utóbbinak sem az íze, sem a porhanyóssága nem veszi fel a versenyt a libamájéval - amelynek a nagykönyv szerint, helyesen elkészítve valósággal el kell olvadnia a szájban -, ámde vitathatatlan előnye, hogy feleannyiba kerül. Másfelől a kacsát egyszerűbb tömni, mert rövidebb és ezért kevésbé sérülékeny a nyelőcsöve, mint a lúdé. A kényszeretetést magát azonban egyelőre nem lehet kiváltani a májhizlalás során, noha Izraelben és Franciaországban is komoly kísérletek folynak, hogy klasszikus tömés nélküli hizlalási technológiát fejlesszenek ki, például az itatás rendjével és fényhatásokkal stimulálva a szárnyasok étvágyát.

Az állatvédők gyorsabb és radikálisabb megoldást szorgalmaznak: nemcsak a termelést, hanem a foie gras importját és forgalmazását is megtiltanák egész Európában. Kétségtelenül a kezükre játszik, hogy a fejlett nyugati országokban a fogyasztók egyre inkább megválogatják, mit esznek. Az etikai tűréshatárt nyilvánvalóan az is befolyásolja, hogy bár a liba- és kacsamáj korántsem az egyetlen állatjóléti szempontból kifogásolható élelmiszer, nem hétköznapi szükségleteket elégít ki, hanem egyfajta luxusigényt. Mégis lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szkeptikusan ítélik meg az állatvédők erőfeszítéseit: szerintük a franciák jobban szeretik a hasukat, semmint hogy lemondjanak a foie gras nyújtotta örömökről.

VIDA LÁSZLÓ

Monitor

Mit hoz a konyhára?

Magyarországon mintegy 20-25 ezer gazda megélhetése függ közvetlenül a libamáj és -toll előállításától, és vagy 5-7...

Nagyjából olyan drága az élet Budapesten, mint Vlagyivosztokban

Nagyjából olyan drága az élet Budapesten, mint Vlagyivosztokban

A Honda és a Toyota 6 millió autót hív vissza

A Honda és a Toyota 6 millió autót hív vissza

Könnyedén jutott négy közé a magyar női vízilabda-válogatott

Könnyedén jutott négy közé a magyar női vízilabda-válogatott

Van egy ember, aki kettévágja a könyveket, és jó oka van rá

Van egy ember, aki kettévágja a könyveket, és jó oka van rá

Ozzy Osbourne Parkinson-kóros

Ozzy Osbourne Parkinson-kóros

A Nemzetközi Súlyemelő-szövetség 90 napra felfüggesztette Aján Tamás elnököt

A Nemzetközi Súlyemelő-szövetség 90 napra felfüggesztette Aján Tamás elnököt