Az alsó-ausztriai Gänserndorf 80 hektáros parkjának bérlői, akik öt évvel ezelőtt vették át a "nyitott állatkertet" az előző, becsődölt vállalkozóktól, január közepén maguk is csődöt jelentettek.

Az osztrák újságok megteltek szomorú szemű állatokkal. Búsan tekint a kamerába Lord, a szibériai tigris meg a park legtöbbet érő lakója, Pablo, az orrszarvú. Gänserndorf sorsáért egy ország aggódik, nincs nap, hogy állatvédő, magatartás-kutató vagy éppen tartományi politikus ne kapjon szót ez ügyben a médiában. A minap a legtöbbet hallgatott kereskedelmi rádióban, az Ö3-ban szórakoztak a témán: alsó-ausztriai családokat hívtak fel telefonon, azt kérve a hallgatóktól, hogy amíg az állatkert ügye nem rendeződik, legalább egy állatot vegyenek magukhoz. Az egyik megkeresettet, aki vonakodott, hogy egy nagyobb madárral ossza meg a lakását, tréfásan megfenyegették, hogy akkor a zebrát kell vállalnia.

A gänserndorfi szafaripark 1972-ben nyitotta meg kapuit, természetesen az akkori tartományi miniszterelnök avatóbeszédével. A község tulajdonában lévő terület alig négy és fél hónapos előkészítés után alakult át afrikai szavannává, illetve őserdővé, olyan tereppé, ahol az állatok szabadon csatangolnak, és közvetlen közelről néznek be a borzongó szülőkkel és náluk kevésbé megszeppent gyerekekkel tömött autókba. Az amerikai rajzfilmeken nevelkedett ifjúság magától értetődően vette tudomásul, hogy a zsiráfok a nyelvüket próbálták bedugni a gépkocsik ablakán, az elefántok ormányukkal igyekeztek megszerezni az elemózsiás kosarakat. A csimpánzok felugráltak a szélvédőre, a tikkadt látogatókat harangocska hívta madárcirkuszba, delfinshow-ba.

Az idill nem tartott sokáig, 1974-ben utolérte a park lakóit a száj- és körömfájás, 71 napos bezárásra kényszerült a vállalkozás. Lassan újra rendbe jöttek anyagilag, de 1979-ben hatalmas tűz támadt, amelyben 39 állat pusztult el. A nyolcvanas évek közepén egy vasúti múzeum lopta el az állatsereglettől a show-t, s a park üzemeltetői végül 1986 januárjában bedobták a törülközőt. Volt esély a kiegyezésre, de beütött a csernobili katasztrófa, elmaradtak a vendégek, a csőd viszont nem. Két megszállottan állatszerető alkalmazott és az addigi cégvezető vették át a park bérletét. Olyan sikeresen kezdeményeztek adakozó akciókat, hogy még a téli nyitva tartásra is jutott pénz. Sőt a szerencse is a kezükre játszott, egészen pontosan a keleti nyitás. Az osztrák gyerekek már éppen elunták volna az állatparádét, a határon 1989-től akadálytalanul átlépő magyar és szlovák látogatók viszont, az intenzív hirdetési kampánynak is köszönhetően, elözönlötték Gänserndorfot. Élvezték a kalandos utazást, a szabadon tartott állatokat, a "nyugati" üdítőket, a tigrisbundamintás terepjárókat, amelyekkel az őrök, ápolók közlekedtek.

Gänserndorfban 1991-ben már az ötmilliomodik látogatót ünnepelték, ám a vállalkozás évekig nem fejlesztette infrastruktúráját, nem költött a terület főleg Szlovákia felől nehézkes megközelítésének javítására, a szórakoztató programok gazdagítására. Az ezredfordulón újabb társaság jött, élén az újító kedvű Georg Scheifingerrel, aki a minap kényszerült a csőd bejelentésére. Scheifinger a show helyett inkább tudományos alapra igyekezett helyezni a park életét, nagy nemzetközi állatkertek, állatvédő szervezetek elismerését, szimpátiáját is elnyerve. Legfőképpen arra törekedett, hogy megpróbálja a menhelyekről szalajtott, cirkuszokból kiszuperált társulatot természeti körülmények között "reszocializálni".

Tervéhez kapóra jött a majomprogram, amely időközben a szafaripark legnagyobb látványosságává emelkedett. A közelben működő Baxter multinacionális gyógyszergyár úgy határozott, hogy végérvényesen felhagy laboratóriumi állatkísérleteivel, és Gänserndorfban helyezi el nyugdíjassá vált közel 170 majmát (köztük 43 csimpánzt), és életük végéig gondoskodik róluk anyagilag. A majmokkal gondozóik is áttelepültek a parkba, örökös bérfeszültséget teremtve azzal, hogy magukkal hozhatták a Baxternél kapott magas fizetésüket.

A Baxter hozta a romlást a parkra, mondják Scheifingerék, az általa igényelt csupa üveg, csupa fa majomház ugyanis iszonytató pénzt emésztett fel. "Fejenként havi 900 eurót fizetünk a majmok után - replikázik a gyógyszergyár bécsi szóvivője, Peter Mateyka -, ember nem él ilyen jól nyugdíjasként. Mire megy el az a sok pénz?" Az is biztos, hogy a tavaly nyári nagy hőségben elmaradtak a látogatók, az állatok viszont légkondicionált helyiségekben vészelték át a kegyetlen időjárást. Végül is a park költségvetésében 4,7 millió eurós tartozást halmozott fel, és mivel az alsó-ausztriai kormányzat nem találta meggyőzőnek a vállalkozó kibontakozási programját, nem maradt más hátra, mint a csőd bejelentése.

A 64 foglalkoztatottból, miután szeptember óta senki nem kapott fizetést, 34-en távozni kényszerültek (a többiek rajongott állataik miatt nem mentek el). A majomgondozókat sokkolta, hogy immár ők sem kivételezettek, csak úgy maradhatnak, ha elfogadják a havi több száz eurós fizetéscsökkentést. Sztrájkolni próbáltak, eredménytelenül. Megindult a gyűjtés, és ahogyan ez Ausztriában lenni szokott, akadt adakozó bőven. A tartomány 100 ezer eurós gyorssegélyt akart átutalni, de az uniós szabályok szerint csődeljárás alatt álló magánvállalkozásnak nem szabad állami támogatást folyósítani. Így a tudományosan vezetett osztrák állatkertek szövetségének küldték a pénzt, amit azok táplálékbeszerzés címen továbbítottak. A szervezésben kulcsszerepet vállalt a schönbrunni állatkert nagy tekintélyű igazgatója, Helmut Pechlaner is.

Pechlaner, a Baxter emberei és a tartomány politikusai összedugták a fejüket, és három hónapos válságprogramot dolgoztak ki. Ennyi ideig a pénz is kitart, megszervezik az állatok ellátását, de közben a csődgondnoknak vállalkozót kell keresnie Gänserndorf jövendő működtetésére. A tavaly még 800 állatot számláló állomány a mizéria hónapjaiban 700 egyedesre apadt, a 14 oroszlán, a hat elefánt, a három tigris, az ötven antilop, a zsiráf, a 36 bivaly, a 20 szarvas és a majmok sorsáról még folyik a vita. Elaltatásuk gondolatát mindenki elveti, de értékesítésüket, más állatkertekben való elhelyezésüket sem igen lehet megoldani, mert például az elefántokat, szomorú cirkuszi múltjukból adódóan, összeférhetetlennek tartják. Ráadásul közülük néhányan "lízingszerződéssel" élnek a szafariparkban, jogi helyzetük is rendezetlen.

A közvélemény happy endet szeretne, azt, hogy a parkot a nagy schönbrunni állatkerthez csatolják, s a hányatott sorsú állatok nyugalmát maga Pechlaner óvja. A tekintélyes tudósnak azonban erre nincs ideje, és mint mondja, a kétféle állatkert koncepciója sem egyeztethető össze. A tanácsadók új utat javasolnak: a szafaripark fejlesztését kössék össze a régió idegenforgalmi elképzeléseivel, például a környéken lévő kastély renoválásával, és akkor Gänserndorfot regionális csomagban lehetne árulni. "Természetvédelem és az egyes állatfajok őrzése" - sorolják a hasznosítható jelszavakat más állatkertek vezetői. A téli nyitva tartás újbóli megszervezését ajánlják és a finanszírozás támogatására a "keresztszülői rendszer" bevezetését. Egyelőre azonban a gänserndorfi szafaripark zárva tart. A válságtanácskozásokon ott látni a bécsi állatorvosi egyetem, a Konrad Lorenz-kutatóközösség, az osztrák állatkertek szövetségének képviselőit. Nyitást áprilisra ígérnek.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Csótányokat és egeret találtak egy budapesti pizzériában

Csótányokat és egeret találtak egy budapesti pizzériában

Lyukat égetett a redőnyökbe, úgy kukkolt a kunszentmiklósi férfi

Lyukat égetett a redőnyökbe, úgy kukkolt a kunszentmiklósi férfi

Debrecenben nem tudnak arról, hogy ott lenne a rangos női tenisztorna

Debrecenben nem tudnak arról, hogy ott lenne a rangos női tenisztorna

Schobert nem osztja meg a politikusokat, mindenki támadja

Schobert nem osztja meg a politikusokat, mindenki támadja

Rájöttek a tudósok, hogy a határidő nem csak szorít, de még hízlal is

Rájöttek a tudósok, hogy a határidő nem csak szorít, de még hízlal is

Az ELTE kutatói beszálltak a rákos áttétekkel vívott harcba

Az ELTE kutatói beszálltak a rákos áttétekkel vívott harcba