"Le kell vonnunk a tanulságokat a történtekből. Munkára fel!" - adta ki a jelszót a France2 közszolgálati televízió múlt héten kinevezett új hírigazgatója, véget vetve a csatorna munkatársai között hetek óta uralkodó válsághangulatnak és bénultságnak. A lavina a február 3-ai esti híradóval kezdődött. A rendszeresen 8 millió nézőt képernyők elé ültető France2 20 órai híradójának sztárműsorvezetője, David Pujadas szenzációs közléssel indította az adást: Alain Juppé volt kormányfő, akit a nanterre-i törvényszék néhány nappal korábban 18 hónapi felfüggesztett börtönre ítélt a volt gaulle-ista párt, az RPR törvénytelen finanszírozása miatt (HVG, 2004. február 7.) úgy döntött, végleg visszavonul a politikától. A bírósági elmarasztalás miatt megrendült Juppé akkor valóban napok óta fontolgatta és lebegtette visszavonulását, noha az elsőfokú ítélet még nem jogerős, miközben a Chirac elnök köré tömörülő jobboldali tábor, az Unió a Népmozgalomért (UMP) őt, az újonnan alakult kormánypárt elnökét tartaná a legalkalmasabb jelöltnek a köztársasági elnök utódlására. A bejelentés tehát valódi szenzáció lett volna - ha igaz. De nem volt az. A versenytárs TF1 magáncsatorna 12 millió néző által követett esti híradójában ugyanis - percekkel Pujadas bejelentése után - maga Juppé közölte: folytatja politikai pályáját.

A megtévesztő tájékoztatást a France2 csak másnap este igazította helyre: Pujadas egy kurta mondatban elnézést kért a nézőktől. Ám a dolog nem maradt annyiban. Érthető egyébként, mi késztette a 39 éves, profi televíziós Pujadast - aki 1989-ben folyamatosan követte képernyőn a romániai forradalom eseményeit, 1991-ben szenzációs tudósításokat adott az Öböl-háborúról, ott volt Szarajevóban annak szerb ostroma idején, és ő "vezényelte le" a France2 képernyőjén a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás közvetítését - a kolosszális melléfogásra. A France2 és a TF1 híradója között gyilkos verseny folyik, az információ helyett gyakran a szenzációt hajszolja mindkét híradós stáb, s ez vezetett a durva szakmai melléfogáshoz. A France2 berkeiben zúgolódás támadt. Felvetették, miért nem nekik, a közszolgálati csatornának szánta Juppé fontos bejelentését. A szerkesztőség munkatársai nem is a műsorvezetőt, hanem a hírigazgató Olivier Mazerolle-t hibáztatták, aki - a Le Monde napilap kutakodása szerint - félinformációk alapján "előlegezte meg" a szenzációt, miután nem tudta "megszerezni" Juppé nyilatkozatát. Juppé a kormányzat iránt "elnézőbb" TF1-et tudatosan részesítette előnyben. A szerkesztőségi közgyűlés végül 69 százalékos többséggel megvonta a bizalmat az esti híradó szerkesztőgárdájától és a hírigazgatótól, őket tartva felelősnek a szenzációhajhász légkör és munkamódszerek kialakulásáért.

Az Országos Médiafelügyeleti Tanács (CSA) sem tehette meg, hogy hallgasson az ügyben. A jobboldali irányítás alatt álló testület figyelmeztetésben részesítette a közszolgálati csatornát, amiért kitalált hírt közölt, és ezzel "súlyosan megszegte a közvélemény hiteles tájékoztatása iránti kötelezettségét". Először fordult elő, hogy ez a testület egy tévéhíradót keményen elmarasztalt. Ez még akkor sem történt meg, amikor 1991-ben Patrick Poivre D'Arvor, az akkor ügyeletes tévésztár hamis interjút küldött képernyőre Fidel Castro kubai elnökkel.

Ezúttal azonban a legmagasabb kormányzati körök "kényes pontját" érintette az elhamarkodott híradás. A CSA felszólította a France2-t, hogy a jövőben szigorúan tartsa magát az újságírói etikához, a szakmai szabályokhoz, és kilátásba helyezte, ha ismét előfordulna hasonló félretájékoztatás, akár "törvényes szankciók" is következhetnek. Ezek mibenléte azonban nem egészen világos. Vajon csak menesztik vagy bíróság elé is citálják a vétkes szerkesztőt-újságírót? Mindenesetre a CSA beidézte meghallgatásra Marc Tessier-t, a France2 intendánsát és Christopher Baldelli vezérigazgatót, ők pedig otthon a hírigazgató Olivier Mazerolle személyében találták meg a felelőst, akinek "el kell vinnie a balhét", míg Pujadast két hétre letiltották a képernyőről.

A France2 új hírigazgatójává az 52 éves Arlette Chabot-t nevezték ki, aki, bár szakmai rangja vitathatatlan, korántsem tartozik Jacques Chirac elnök kedvenc újságírói közé. 1995-ben, az akkori kampányban ugyanis azt a kérdést merte feltenni neki, nem fontolgatja-e visszalépését pártbeli riválisa, Edouard Balladur javára. "Ellenállok minden befolyásolási kísérletnek" - ígérte kinevezése után Chabot. A kormányzati körök tehát nem túl boldogok a váltással, de a szakma sem hiszi, hogy a keménykezűnek ismert Chabot-val változik majd a híradó szenzációkat előtérbe helyező szemléletmódja.

A lehető legrosszabbkor jött a botrány: akkor már hetek óta tartott a kötélhúzás a kormány és a közszolgálati rádió, a Radio France újságírói között. A rádiósok január 27-én sztrájkba léptek, miután egyértelművé vált, hogy az intézmény vezetése nem hajlandó kielégíteni béremelési követelésüket. A rádiós újságírók azzal az igénnyel álltak elő, hogy bérüket a következő hároméves időszakra igazítsák a televíziónál dolgozók kollégáik az övéknél átlagosan 20 százalékkal magasabb bérszintjéhez. Ám Jean-Marie Cavada, a Radio France új vezérigazgatója - Jean-Jacques Aillagon kulturális miniszter idevágó állásfoglalásait lobogtatva - elzárkózott a "megalapozatlan összehasonlítás" figyelembevételétől. A cégnél megszorító politikát kell érvényesíteni, nincs fedezet emelésekre, sőt még a következő évre sem tud kötelezettséget vállalni, csupán erre az esztendőre, hangoztatta.

A francia rádiózás egyik leghosszabb sztrájkja végül február 18-án ért véget. A Radio France és a külföldi adásokat készítő France Inter 700 munkatársának közgyűlése 18 napi munkabeszüntetés után beadta a derekát, és elfogadta a társaság vezetésének béremelési ajánlatát: a 3 százalékos emelést 2005-re. Vagyis hároméves emelés nincs, a kormányzat nem volt hajlandó a pénzszűkében lévő közszolgálati rádió gondjainak enyhítésére. Mindebből a baloldali és a liberális sajtó azt a következtetést vonta le, hogy a kormányzat igyekszik a "túl független" - értsd: nem mindig kormánypárti - közszolgálati rádiót és televíziót kissé megrendszabályozni.