Tetszett a cikk?

Az Egyesült Államok déli határán állandó macska-egér harc folyik az amerikai hatóságok és az illegális bevándorlók százezrei között. Vicente Fox mexikói elnöknek csak azt sikerült elérnie múlt hét végi texasi látogatásán, hogy a határt - legálisan - sűrűn átlépő mexikóiaktól ne vegyenek mindig ujjlenyomatot.

"Figyelje azt a képernyőt" - mutat a több tucat monitor egyikére Ray Montoya az amerikai határőrség El Pasó-i egységének központi megfigyelőtermében. A 21-es számú kamera által közvetített képen jól látszik, amint három fiatalember kapaszkodik fel a szögesdróttal megfejelt kerítésre a Mexikót az Egyesült Államoktól elválasztó Rio Grande folyó innenső partján. Montoya - aki egyébként civil alkalmazottként dolgozik a határőrségen - riasztja a legközelebbi őrjáratot, egy-két perccel később megjelenik egy terepjáró a kerítésnél, és a fiatalemberek már kászálódnak is lefelé. "Lehet, hogy csak csel volt, gyakran előfordul ugyanis, hogy néhány fiú felmászik a kerítésre, így próbálva elterelni a figyelmünket a száz méterrel odébb éppen lyukat vágó társukról" - mondja Montoya a HVG tudósítójának. Aztán pásztázni kezdi kamerájával a mexikói folyópartot, ahol az útkorlátnak támaszkodva tucatnyian állnak és bámulnak át az amerikai oldalra. "Vannak, akik napokig tanulmányozzák a járőrkocsik és a kamerák mozgását, mielőtt nekiindulnának."

Pedig a kockázat nem igazán nagy: akit az amerikai oldalon elfognak, beviszik a határőrségi fogdába, kihallgatják - beszélhet a mexikói hatóságok képviselőivel is -, és ha hajlandó önként hazamenni, elkísérik a Rio Grande El Pasó-i hídfőjéhez, ahonnan visszasétál Mexikóba. "Az egész nem tart tovább három óránál, így akár naponta többször is el lehet játszani - mondja Ramiro Cordero határőrtiszt -, súlyosabb büntetés ugyanis nincs." Legfeljebb az, hogy az illető nem kap amerikai vízumot - de ezt az esélyt már amúgy is eljátszotta az első tiltott határátlépéssel. "A fegyverünket csak önvédelemre használhatjuk - nyugtatja meg Cordero a HVG tudósítóját. - Van olyan szakasz, ahol a határőrök speciális riasztólövedékkel a földbe lőnek, de nálunk ez is tilos."

Október óta - az idei pénzügyi év első öt hónapjában - 32 ezer illegális határátlépőt fogott el az El Pasó-i határőrség a 3140 kilométeres USA-mexikói határ rá jutó 450 kilométeres szakaszán, naponta átlagosan több mint kétszázat. A határsértők közül mindössze néhány százan nem mexikóiak és néhány tucatnyian nem latin-amerikaiak: 13 albán, 4 cseh és egy kínai is horogra akadt. Becslések szerint egyébként évente több százezer mexikói jut be illegálisan az Egyesült Államokba anélkül, hogy rajtakapnák.

"Aki csak úgy átmászik vagy átbújik a kerítésen, az tulajdonképpen szerencsésnek mondhatja magát, még ha el is fogjuk - véli Carolina Pallares határőrtiszt, aki maga is mexikóinak született, és gyerekkorában települt át szüleivel a Rio Grande innenső partjára. - Az igazán szerencsétlenek azok, akik kifizetnek az embercsempészeknek 2000-4000 dollárt, és utána kapjuk el őket valahol Texas vagy Új-Mexikó belsejében." Igaz, ebben az iparágban is nagy a verseny, ezért a csempészek állítólag hallgatólagos garanciát vállalnak: a visszazsuppoltakat néhány nappal később újból áthozzák. De Pallares tud olyan esetekről is, hogy az embercsempészbandák amerikai farmokon rabszolgaként dolgoztatták az áthozott mexikóiakat.

El Paso, ahol a legenda elkezdődött - hirdeti a szőnyegminta a határőr-parancsnokságon, hogy innen indult útjára 1924-ben a határok őrzésének intézménye az Egyesült Államokban. A maiak a legősibb és a legkorszerűbb technikát alkalmazzák egyszerre - világosít fel Cordero. Az El Pasó-i szakaszon több mint két tucat, éjszaka is látó kamera pásztázza a határt, az elfogásnál viszont "az évszázados indián nyomkövetési módszerekkel dolgozunk" - mondják a tisztek, de a részletekbe nem avatnak be. A szánalmas látványt nyújtó, majdnem teljesen kiszáradt Rio Grandén - másfél évszázaddal és több erdőirtással ezelőtt állítólag még bővizű folyóként hömpölygött - nem nagy dolog átgázolni a térdig érő mocskos vízben, de ha valakit elázott cipővel vagy nadrágszárral látnak a városban, hamar lekapcsolják. Ezt viszont odaát is tudják, ezért aztán a mexikói parton a nap minden szakában látni cipőjüket-zoknijukat levető, nadrágszárukat felgyűrő embereket, akik így próbálnak túljárni az indián nyomkövetők eszén.

"Fogorvos, étterem, gyógyszer, bevásárlás" - sorolja a sopronira emlékeztető kínálatot a felhajtóember az El Pasó-ból a mexikói Juarezbe vezető hídnak már az amerikai oldalán. Noha hivatalos adatok szerint az egy főre jutó GDP Mexikóban valamivel több, mint Magyarországon, a Rio Grandén déli irányban átkelőt korántsem Sopronra emlékeztető látvány fogadja. Nincs ugyanis a világon még egy olyan határ, amelynek két oldaláról az első és a harmadik világ nézne szembe egymással. Igaz, a Rio Grande két partján a GDP aránya alig egy a hathoz, miközben mondjuk Finnországban az egy főre jutó GDP több mint tízszerese a szomszédos oroszországinak, a lényegében egybeépült El Paso és Juarez között mégis mellbevágóbb a különbség. Emitt a szokásos tiszta, unalmas amerikai belváros közepes méretű felhőkarcolókkal, ott lepusztult egy-két emeletes házakkal szegélyezett, koldusokkal, utcai árusokkal tömött, piszkos főutcák csotrogány buszokkal.

A minimálbér nominálisan egyformán öt dollár a határ két oldalán - csakhogy az USA-ban egy órára, Mexikóban egy napra. Gyorséttermekben vagy kerti munkásként szinte kizárólag mexikóiak dolgoznak Új-Mexikó államban, s ha kitartóak, már amerikai iskolába járathatják gyerekeiket, akik ötévi helyben lakás után már állami főiskolai ösztöndíjért is folyamodhatnak. A szemlélődőben ezek után föl sem merül a kérdés, hogy a százmilliós Mexikóból miért vágnak neki évente több százezren illegálisan a határnak, legfeljebb az: miért csak ennyien? Vicente Fox mexikói elnök mindenesetre már évek óta szorgalmazza - természetesen a megvalósítás legcsekélyebb esélye nélkül -, hogy tegyék átjárhatóvá a határokat az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) tagországai között, akárcsak az Európai Unióban. Ehhez képest elenyésző engedményeket sikerült kicsikarnia, azokat is csak most, a választások előtt, az immár legnagyobb amerikai etnikai kisebbség, a - zömmel mexikói származású - spanyol ajkúak kegyeit is kereső Bush elnöktől. Januárban a munkavállalás némi könnyítésének ígéretét (HVG, 2004. január. 17.), a múlt héten Texasban pedig azt, hogy legalább a határt sűrűn - legálisan - átlépők egy része mentesüljön a januárban elrendelt ujjlenyomatvétel és fényképezés alól. Ezek a szigorítások egyébként - mint arra Fox gyakran felhívja a figyelmet - kezdettől fogva nem érintették az USA másik szomszédja, a szintén NAFTA-tag Kanada polgárait.

Mexikó esetében a határok átjárhatóságából legfeljebb annyi valósult meg, hogy a határt mexikói oldalon feltűnően senki nem őrzi. Az Egyesült Államok határőrségének "legendája" viszont aligha itt fog véget érni.

RÉTI PÁL / EL PASO

Kiszúrt az utasokkal, 150 milliós bírságot kapott a Ryanair a budapesti kormányhivataltól

Kiszúrt az utasokkal, 150 milliós bírságot kapott a Ryanair a budapesti kormányhivataltól

Már Grúziában is megjelent a koronavírus

Már Grúziában is megjelent a koronavírus

Bécsben is megjelent a koronavírus-fertőzés

Bécsben is megjelent a koronavírus-fertőzés