Tetszett a cikk?

A grúziai Goriban, Sztálin szülővárosában sokan még mindig szeretettel és tisztelettel emlékeznek az egykori nagy vezérre. Ám a közhangulat lassacskán itt is változik, az új idők szele talán még a Sztálin-múzeumot is eléri majd.

,,Állapodjunk meg abban, hogy részletesen ismertetem Joszif Visszarionovics életútját, ám kevesebbet beszélek az ideológiával és az 1917-es bolsevik forradalommal kapcsolatos kérdésekről" - ajánlotta a HVG helyszínen járt tudósítójának a Sztálin szülővárosában, a grúziai Goriban lévő emlékmúzeum tárlatvezetője. E javaslat mellett, amely a szovjet időkben minden bizonnyal végzetes következményekkel járt volna, más is utal arra, hogy eltűnőben van a vezért 1953-as halála után is hosszú ideig övező áhítat: az 1957-ben megnyitott hatalmas múzeumban dermesztő hideg fogadja a látogatót, a termekben már nem zsibonganak az istenített vezető életútjával ismerkedő iskolások, és a megfogyatkozott vendégek arcán meghatódottság helyett inkább a különleges időutazás iránti kíváncsiság tükröződik.

Nem úgy a télikabátba öltözött tárlatvezetőén, aki szemmel láthatóan ma is szeretettel emlékezik az 1879-ben egy szegény foltozóvarga családjába született, Szoszónak becézett Joszif Dzsugasvilire. "Tényleg követett el hibákat, de senki sem tagadhatja, hogy nagy tekintélyű, kiemelkedő államférfi volt" - mondja a grúz nemzetiségű, matrónakorú múzeumi alkalmazott. Sokatmondó az a melegség, amellyel elmeséli, miként hagyományozta a múzeumra Sztálin a saját pipáját, vagy miként ajándékozta oda - igazi grúzként - a vendégeknek a nekik megtetsző asztali lámpákat és más berendezési tárgyakat. A kiállítási kalauz hölgy a világtörténelem nagyjait is segítségül hívja igaza bizonyítására: büszkén mutat arra a hatalmas betűkkel írt Winston Churchill-idézetre, amelyben az egykori brit miniszterelnök azt fejtegeti, milyen szerencse volt, hogy a második világháborúban egy olyan zseniális és megingathatatlan ember vezette a Szovjetuniót, mint Sztálin. "Bármit is mondanak róla, a történelem nem feledkezik meg az ilyen emberekről" - áll többek között a kiemelt helyen virító idézetben. Az évtizedek óta változatlan kiállításon egyetlen szó sem esik a sztálini terror legalább 10 millió áldozatáról, a munkatáborokról, illetve a "béketáborba" kényszerített országok évtizedekig tartó megszállásáról.

A Sztálinnak küldött számtalan ajándék legszebbjeit bemutató teremben ér véget a múzeumlátogatás. Itt Magyarország is képviselteti magát, az egyik sarokban ott áll a gellérthegyi Szabadság-szobor kicsinyített mása, amelyet "a magyar dolgozók" ajándékoztak a nemzetközi kommunista mozgalom lánglelkű vezérének. "Ígérem, ha néhány hónap múlva visszajönnek, meglátják a gyűjtemény másik magyar darabját, a Sztálinnak küldött hatalmas vázát is" - mondta a tárlatvezető, majd hozzátette: már dolgoznak a múzeum megújításán, és néhány év múlva teljesen új anyagot tárnak a látogatók elé. A jelek szerint azonban nem kapkodják el a múlt titkainak feldolgozását és bemutatását: bár közel egy évtizede megalakult a Sztálin-jelenség kivizsgálására hivatott grúz tudóscsoport, eddig egyetlen tudományos elemzést sem sikerült összeállítania.

A sötét és zord múzeum után következzék a "szentély", Sztálin szülőházának megtekintése. A vezér emberei idejében gondoskodtak a házikó környezetében álló negyed lebontásáról, és ma üveggel fedett oszlopcsarnok veszi körbe azt a kétszobás házat, melyben a később - az acél szóból eredő Sztálin - munkásmozgalmi nevet felvett kis Dzsugasvili szülei egyetlen szobácskát béreltek. A háznak helyet adó park szélétől indul a belvárosba vezető Sztálin út, amely a Sztálin térbe torkollik, ahol még ma is látható a diktátor hatalmas szobra. A tér másik feléről induló út - egy nagyon megkopott Sztálin-barokk hídon át - a vasútállomáshoz vezet, ahol egy hatalmas Sztálin-kép és egy háromméteres -szobor fogadja az utazókat.

Amikor a Szovjetunió 1991-es felbomlásakor Grúzia-szerte lerombolták a Lenin- és Sztálin-szobrokat, Goriban mintegy ezren vették körbe élő lánccal a nagy ember emlékét idéző helyeket. Itt még ma is ünnep a város híres fiának születésnapja, évente több százan gyűlnek össze szobra tövében, és sok helybéli a mai napig mély tisztelettel beszél az egykori vezérről. "Döntő szerepet játszott a világháború megnyerésében. Az ő idejében a Szovjetunió befolyásos, gazdag ország volt. Nézze meg, most hogyan élünk" - fejtegette a helyi választási bizottság egyik tagja.

Sztálin német fogságban elhunyt fiától, Jakovtól származó unokája, a közel hetvenéves Jevgenyij Dzsugasvili, aki ma Tbilisziben él, újságíróknak adott korábbi nyilatkozataiban büszkén vállalta a rokonságot. "A nagyapám volt az, aki iparosította és megerősítette az országot. Amikor meghalt, egy inge és két zakója volt, a mai politikusokkal összehasonlítva maga volt Jézus Krisztus" - érvelt meglepő képzettársítással a nyugdíjas katonatiszt, aki szerint persze nem Sztálint terheli a felelősség az uralma idején elpusztult milliók haláláért. "A harmincas évek végéig a nagyapámat trockista zsidók vették körül, és ezek az emberek manipulálták őt. Ők töltették meg a táborokat, és amikor Sztálin leszámolt velük, véget is ért a terror időszaka" - mondta a Sztálin unoka. Jevgenyij egyébként a fiát Visszarionnak keresztelte, Visszarion pedig a Joszif nevet adta most nyolcéves fiának, akit így, az orosz szokásoknak megfelelően, Joszif Visszarionovics Dzsugasvilinek hívnak.

NÉMETH ANDRÁS / GORI

"Az elnök úr bizalmából esett ki" - nem egy másik pozíció miatt távozhatott Nagy Márton

"Az elnök úr bizalmából esett ki" - nem egy másik pozíció miatt távozhatott Nagy Márton

12 megyében marad a fokozott rendőri ellenőrzés

12 megyében marad a fokozott rendőri ellenőrzés

Már közel a hatmillióhoz a koronavírus-fertőzöttek száma a világon

Már közel a hatmillióhoz a koronavírus-fertőzöttek száma a világon