Jöjjenek vagy ne jöjjenek a törökök? - ez lesz az európai parlamenti választások németországi kampányának egyik központi kérdése, miután a kormányzó szociáldemokraták támogatják Törökország EU-csatlakozási törekvéseit, a jobboldali keresztény pártok viszont hallani sem akarnak róla.

Németországban a közvélemény-kutató intézetek nem szoktak azonos eredményekre jutni, de az irányt azért általában eltalálják, legyen szó akár pártpreferenciákról, akár választási előjelzésekről. Arról azonban, hogy Törökország tagja legyen-e és mikor az Európai Uniónak, egymásnak gyökeresen ellentmondó adatokat tettek közzé. Például az Infratest-Dimap által megkérdezettek 54 százaléka megadná az esélyt a törököknek, hogy középtávon megnyíljanak előttük az EU kapui, s csak 37 százalék ellenzi ezt, ugyanakkor a TNS Emnid felmérése szerint a németek 56 százaléka határozottan elutasítja Törökország EU-tagságát.

Társadalomkutatók szerint az eredmények sokszínűségében nagy szerepet játszhat, hogy mindenki a saját, közvetlen "török tapasztalataiból" indul ki a kérdés megválaszolásánál. Ez pedig függhet attól, hogy a közvetlen környezetében kellemes vagy kellemetlen élményeket szerzett-e a Németországban élő 2 milliós török népességgel, vagy elvontabb, általános elvek alapján alakította-e ki a véleményét. Sokakat befolyásolhat egy-egy ismertebb személyiség példája is. Amikor például három évvel ezelőtt az isztambuli katolikus templomban felcsendült Schubert Ave Mariája, és megkezdődött az ökumenikus esküvői szertartás, a pompás képeket, a rangos vendégsereget szemlélve sokan gondolhatták, nincs itt semmiféle kulturális szakadék. Ráadásul az ifjú pár egybekelése akár szimbolikus is lehetett, hiszen a menyasszony, Elif apja Kemal Sözen ismert és tekintélyes török nagyvállalkozó, a vőlegény pedig Peter Kohl, Helmut Kohl nyugalmazott német kancellár fia.

Az esküvőbe azonban - amely előtt a volt kancellár annak rendje és módja szerint, a török szokásoknak megfelelően felkereste leendő nászura házát, s megkérte fia számára a lány kezét - hiba lenne bármiféle "üzenetet" is belemagyarázni Törökország európai integrációját illetően. Erről ugyanis, a közvéleményhez hasonlóan, meglehetősen megosztott a német politika is, és éppen a volt kancellár pártja, a kereszténydemokrata CDU az, amely a legélesebben ellenzi még a tárgyalások megkezdését is a törökök EU-csatlakozásáról.

Olyannyira, hogy Edmund Stoiber bajor miniszterelnök és CSU-elnök ki is jelentette, a június 13-ai európai parlamenti (EP) választások egyik központi kérdésévé kívánják tenni, hogy szóba jöhet-e egyáltalán egy olyan ország csatlakozása az Európai Unióhoz, amelynek nagyobb része tulajdonképpen nem is Európában van. Pártelnöktársa, Angela Merkel (CDU) pedig a közelmúltban tett, meglehetősen fagyos légkörű ankarai látogatása során közölte Tayyip Erdogan török miniszterelnökkel: legfeljebb privilegizált partneri kapcsolatról lehet szó, teljes jogú EU-tagságról nem. Más kérdés, hogy alig egy héttel később Gerhard Schröder kancellár teljes támogatásáról biztosította Erdogant. A szociáldemokrata (SPD) német kormányfő segítsége persze nagyon jól jöhet az EU ez év végén esedékes döntésénél, amikor arról kell határozni, megkezdik-e Törökországgal a csatlakozási tárgyalásokat (HVG, 2003. november 29.).

Valahol meg kell húzni Európa határait - ez a jobboldali-keresztény uniópártok politikusai álláspontjának lényege, ami könnyen visszhangra talál a sarki török grillboltban dönert vásárlók és esetleg még a török Riviérán is szívesen nyaralók, de az egyre több fejkendős nőtől és a péntek délutánonként a berlini mecsetekből kiáramló férfiaktól mégiscsak idegenkedők-bizonytalankodók körében. Christoph Bertram, a befolyásos berlini politikai tanácsadó intézet, az Institut für Wissenschaft und Politik vezetője ugyanakkor úgy véli: éppen a földrajzi határok kitolódása lehet az egyik legfontosabb érv a török EU-tagság mellett.

A török EU-tagságot szorgalmazók érvrendszere éppen a tágabb értelemben vett biztonságérzetre épül. A Délkelet-Európa gazdasági-politikai-társadalmi viszonyainak elemzésével foglalkozó, müncheni székhelyű Südosteuropa-Gesellschaft (SOG) a múlt héten Berlinben ismertette annak a nemzetközi konferenciasorozatnak az eredményét, amelyet Törökország EU-csatlakozási lehetőségei elemzésének szenteltek. Vizsgálták az iszlám meghatározottságú társadalomban zajló demokratizálódási folyamatot, az emberi jogok, különösen a kisebbségi jogok helyzetét, elemezték Törökország stratégiai szerepét a térségben, és csak olyan érveket találtak, amelyek az EU-tagság mint egy lehetséges perspektíva fenntartása mellett szóltak. Ugyanakkor megállapították, nagy veszélyt jelentene, ha becsapnák az ajtót a törökök orra előtt, mert a brüsszeli "nem" után ott újra teret nyerhetnének azok az erők, amelyek mindig is ellenezték az ország "európaizálódását", és a "lám, nem is kellünk nekik" érveléssel szállhatnának szembe a jelek szerint mindent az EU-tagságra feltevő Erdogan politikájával. Yekta Arman, a berlini török színház igazgatója fordít egyet az érvelésen, s úgy fogalmaz, nem is az a kérdés, hogy Törökország érett-e az európai integrációra, hanem hogy Európa kész-e befogadni Törökországot.

Gernot Erler, az SOG elnöke és egyben a parlamenti SPD-frakció külpolitikai és biztonságpolitikai ügyekben illetékes frakcióvezető-helyettese úgy látja, 2001. szeptember 11-e, vagyis az iszlám terrorizmus mindenki számára nyilvánvaló jelenléte óta alapvető érdek, hogy legyen olyan iszlám vallású ország, amely Nyugat-orientált, elfogadja az európai civilizáció értékeit, demokratikus berendezkedésű és stabil. Ez lehet Törökországból, ha Európa fenntartja számára a csatlakozás lehetőségét.

Ami mindazonáltal még jócskán odébb lenne, hiszen - így a szociáldemokrata politikusok érvelése - az 1993-ban elfogadott koppenhágai kritériumok után is 11 évbe telt a közép- és kelet-európai országok csatlakozása, tehát a török inváziótól tartók is ráérnek majd 2015 körül elkezdeni félni. Addig maradnak a kisebb, szimbolikus lépések. Ezek jegyében az SPD az egyik legsikeresebb németországi török vállalkozót, Vural Öger utazásiiroda-tulajdonost előkelő helyen indítja június 13-án az EP-választáson.

WEYER BÉLA / BERLIN

Monitor

Francia ellenállás

"Meggyőződésem, hogy Törökországnak hosszú távon az EU-ban a helye, de ennek a feltételei egyelőre nincsenek meg" -...

Kiszenvedte a magyar válogatott a győzelmet, maradt esély az Eb-részvételre

Kiszenvedte a magyar válogatott a győzelmet, maradt esély az Eb-részvételre

Tilos a szavazólapot lefotózni – na mit fényképezett le Berki Krisztián?

Tilos a szavazólapot lefotózni – na mit fényképezett le Berki Krisztián?

Hódmezővásárhelyen és Miskolcon lényegében eldőlt a választás

Hódmezővásárhelyen és Miskolcon lényegében eldőlt a választás

Tudományos szenzáció: plioszaurusz fogát találtak a szomszédban

Tudományos szenzáció: plioszaurusz fogát találtak a szomszédban

Puzsér Róbert: Ha nem választanak meg, visszalépek a kulturális térbe

Puzsér Róbert: Ha nem választanak meg, visszalépek a kulturális térbe

Több száz métert zuhant egy házaspár a Tátrában, a nő túlélte

Több száz métert zuhant egy házaspár a Tátrában, a nő túlélte