Vérátömlesztés

Utolsó frissítés:

Az egészségügyi ellátással szemben támasztott igények mindenütt felülmúlják a finanszírozás szabta lehetőségeket - derült ki az OECD szakminisztereinek múlt heti párizsi tanácskozásán. Négy európai ország példájából látható, hogy mindenhol másként próbálják lefaragni a költségeket.

Elképzelhető, hogy szeptembertől egészségbiztosítási szerződés nélkül marad 1,4 millió bécsi polgár, arra kényszerülve, hogy saját zsebből fizesse az orvosát, aki a rendelésen akár 30 eurót, egy beteglátogatásért 40, receptírásért 5, egy injekció beadásáért 7, infúzióért pedig 25 eurót is elkérhet tőle. Utóbb ugyan a beteg visszakaphatja a pénzt, de csak részben: az orvosi kamara honoráriumlistája alapján kiadásainak 80 százalékához juthat hozzá. Amióta Ausztriában betegpénztárak működnek, csupán egyszer, 1962-ben fordult elő, hogy a bécsi betegpénztár (WGKK) és a fővárosi orvosi kamara között nem született érvényes megállapodás - most azonban újra ez a veszély fenyeget.

A WGKK tavaly szeptemberben mondta fel az egyezséget, hogy mint minden évben, újratárgyalja az orvosi honoráriumok összegét. A vita tovább tartott a szokásosnál, és amikor - hosszú alkudozást követően - áprilisra mégis létrejött az egyezség, a tartományonként szervezett betegpénztárak fölött álló társadalombiztosítási központ felügyelőbizottsága vétózta meg az alkut, mondván: az tovább növelné a WGKK hiányát. A WGKK mínusza 2003-ban 110 millió euró volt, ami több mint a felét tette ki a kilenc tartomány együttesen 201,5 milliós deficitjének.

A bécsi kassza vezetője, Franz Bittner szerint a nehézségek oka az, hogy a munkanélküliség növekedésével mind kevesebb a biztosítottak által befizetett összeg, ráadásul a vállalatok tömegesen hagyták el a fővárost. Bittner a biztosítottak által fizetendő hozzájárulás emelésében látja a kiutat, ezt viszont a kormány politikai megfontolásokból elutasítja. A helyzet ennek ellenére nem annyira rossz, mint amilyennek látszik, ha figyelembe veszik a betegpénztárak vagyoni befektetéseiből - például ingatlanok bérbeadásából - származó jövedelmeket. A 2002-es statisztikák alapján Ausztriában az egészségügyi kiadások 10,04 milliárd eurót tettek ki, a járulékfizetők összesen 8,55 milliárdot fizettek be, amelyet az említett befektetések hozama 2 milliárddal egészített ki. Az illetékes egészségügyi államtitkár, a szabadságpárti Reinhart Waneck a tartományi és a különböző foglalkozásokhoz kötött pénztárak egyesítésében látja a megoldást, mások viszont az ambuláns kezelések arányát növelnék, és a generikus gyógyszerek felírását szorgalmaznák.

Költségcsökkentő és hatékonyságnövelő intézkedéseket terveznek Franciaországban is, ahol az előrejelzések szerint az egészségbiztosítási kassza idei hiánya minden eddigit meghaladó mértékű, közel 14 milliárd eurós lesz. Ezt Philippe Douste-Blazy egészségügyi miniszter prognosztizálta május elején, azt ígérve, hogy a kormányzat három-négy év alatt "közel egyensúlyi helyzetet" teremt e téren. A készülő egészségügyi reform a gazdasági csúcsminiszter, Nicolas Sarkozy általános deficitcsökkentő programjának része, hiszen az egészségügyi kiadások lefaragása nélkül az államháztartás GDP-hez mért hiánya nem csökkenthető az EU stabilitási paktumában előírt 3 százalék alá.

A miniszter felvázolta a lehetséges intézkedések teljes tárházát - anélkül, hogy megjelölte volna, melyiket és milyen mértékben kívánják alkalmazni. A bevételeket növelendő felvetette az egészségügyi járulékok emelését, új "szociális" adók bevezetését, illetve azt, hogy a betegek a jövőben részleges térítést fizessenek az eddig ingyenes orvosi és kórházi ellátásért. Ugyanakkor a kormányzat átfogó tárgyalásokat kezdeményez a gyógyszergyártókkal a társadalombiztosítási (tb) kassza gyógyszerkiadásainak csökkentésére. A 21. század technikai lehetőségeinek megfelelő elektronikus orvosi kartotékrendszer kialakítását is tervezi a francia egészségbiztosító. Minden járulékfizető saját elektronikus dossziét kapna, amelyben összes vizsgálati eredményét, diagnózisát, terápiáját rögzítenék. Az adatokhoz minden kezelőorvos vagy egészségügyi intézmény, amellyel a beteg kapcsolatba kerül, hozzáférhet, értesülve minden kórelőzményről. Így elkerülhető lesz, hogy feleslegesen végezzenek el vizsgálatokat, és a betegek is kevesebbet "kóborolnak" majd az ellátórendszeren belül. "Képtelenség, hogy valakin néhány hét leforgása alatt 24 EKG-vizsgálatot végezzenek, márpedig van ilyen példa" - fakadt ki a miniszter. Douste-Blazy azt állította, nem kevesebb mint 6,5-7 milliárd eurós megtakarítás várható, ha ez a rendszer - néhány éven belül - kiépül.

A reform része a jelenleg visszaélésekre alkalmat adó tb-kártya, a "carte Vitale" szigorúbb ellenőrzése és megújítása is. Egy közelmúltban végzett vizsgálat szerint ugyanis a 48 millió biztosított - minden 16 éven felüli francia állampolgár - zsebében legalább 58 millió kártya lapul. Ha valaki elköltözik, új lakóhelyén újat igényelhet, akárcsak a diákok tanulmányaik befejeztével, és még számtalan egyéb oka van a kártyák megszaporodásának. Kölcsönzésüket az is megkönnyíti, hogy tulajdonosuk nem azonosítható fényképpel, ezért egy-másfél éven belül fotókkal szeretnék ellátni az összes tb-kártyát, ami azonban drága mulatság lenne: 200-300 millió euróba kerülne.

Több kórház üzleti alapon történő működtetésével próbálkoznak Portugáliában, és a kormány szerint a kísérlet első éve sikeresnek mondható. Az új metódusnak köszönhetően 2003-ban az előző évinél 9 százalékkal több műtétet végeztek és 16 százalékkal több járó beteget láttak el ezekben az intézményekben. A portugál egészségügyi rendszer reformjának első lépéseként a kormány 2002 decemberében döntött úgy, hogy a közkórházak 40 százaléka, 34 intézmény vállalkozói logikával, de továbbra is az állami költségvetésből finanszírozva fog működni. Az átalakítást a közkórházak állandó túlköltekezésével és a szervezetlenséggel indokolták, valamint azzal, hogy a betegeknek gyakran évekig kell várniuk egy-egy beavatkozásra. Az új rendszer rugalmas és önálló vezetési stílust igényel az intézmények élén állóktól, akik között immár nagyobb számban találhatók gazdasági szakemberek, mint orvosok.

Az új intézmények "gázsija" az általuk nyújtott szolgáltatások mennyiségétől függ. Működésüket szerződés szabályozza, amelyben a kórház vezetősége bizonyos mutatók (például meghatározott számú műtét) teljesítésére vállalkozik. Amennyiben a kórház a szerződésben foglaltakat alulteljesíti, veszélyezteti a további finanszírozást, túlteljesítés esetén viszont prémiumban részesül. A kormány csupán az orvosi beavatkozások és az ellátás költségeit fizeti, minden egyébről, például gépek, műszerek beszerzéséről, vagy a továbbképzés finanszírozásáról, a kórház vezetőinek kell gondoskodniuk. Így például volt olyan gyógyító intézmény, ahol egy bankfiók nyitására adtak engedélyt, és a bérleti díjból modern diagnosztikai készülékeket vásároltak. Máshol művesekezeléshez kapott felszereléseket a kórház attól a cégtől, amelytől nagyobb tételben rendelt gyógyszert.

Az egészségügyi dolgozók, akik már az átalakítást megelőzően tiltakoztak a kormány "privatizációs" szándéka ellen, kétségbe vonták a hivatalos sikerjelentéseket. Luis Filipe Pereira egészségügyi miniszter azonban tagadta, hogy az átalakítás a privatizáció első lépése lenne, amint attól sokan félnek az egészségügyben. "Ezek továbbra is közkórházak - hangsúlyozta -, csak a korábbinál nagyobb az autonómiájuk." A kórházi ápolók szakszervezete nem érte be ezzel az érveléssel, a tagság szerint az új szisztémában romlott a betegellátás színvonala. Ráadásul - állítják - a vállalkozó kórházak az ápolók számának csökkentésével igyekeztek megtakarítást elérni, és a drágán kezelhető krónikus betegeket nemegyszer a hagyományosan működő közkórházak nyakába varrták. Ugyanakkor elsőbbséget kaptak a "fizetős", magánbiztosítással rendelkező betegek, és a költséges, de a társadalombiztosítás által fizetett diagnosztikai vizsgálatokat is inkább házon kívül végeztették el a páciensekkel.

Az előremenekülés útjának Nagy-Britanniában is az intézmények működtetésének privatizálását tartják. Tavaly ilyenkor még a brit kormánypárti képviselők egy része is a kórháztörvény ellen szavazott, de azóta Tony Blairnek sikerült keresztülvinnie elképzeléseit a törvényhozáson. A döntően adópénzekből finanszírozott brit egészségügyi ellátószervezet, az NHS félszáz kórháza a reformtervezetnek megfelelően már alapítványi formában működhet (HVG, 2003. május 24.) - további három tucat intézmény októbertől alakul át -, a korábbinál nagyobb pénzügyi és irányítási önállóságot élvezve. Az alapítványi kórház kölcsönt vehet fel bankoktól, maga toborozhatja és alkalmazhatja a munkatársait, értékesítheti ingó és ingatlan vagyonának részeit - a bevételt a megszerzett nyereséggel együtt köteles az intézménybe befektetni.

Bár a brit közélet az egészségügy gondjaitól hangos, és a tervezett reformok potenciális árnyoldalait is bőven taglalják a szigetországi lapok, a munkáspárti kormány nem csak jobbító ötletekkel állt elő az elmúlt években. Míg 2002-ben 65 milliárd font jutott az NHS működtetésére, addig az idén 79 milliárd, 2007-ben pedig már 100 milliárd fontos lesz az egészségbüdzsé. A páciensek legfőbb panaszát, hogy tudniillik egyes vizsgálatokra, nem sürgős műtététi beavatkozásokra hónapokat, esetenként egy évnél hosszabb időt is várni kell, máig nem sikerült teljes mértékben orvosolni. Évente több mint ezer beteg - élve az Európai Bíróság döntése által kikényszerített jogával, amely szerint nem kárhoztatható indokolatlanul hosszú várakozásra - külföldön az NHS költségére operáltatja meg magát. A csípő- és térdprotézis-beültetés és a szürkehályog-eltávolítás vonzza a legtöbb brit "egészségügyi turistát", elsősorban az EU-tagországokba, de a tengerentúli klinikák is fogadnak brit betegeket. Az NHS végül megelégelte a borsos külföldi számlákat, és hazai magánkórházakkal kötött, a nagybani "üzletre" való tekintettel, árengedményes szerződést. Két brit kórházlánccal már meg is állapodott 25 ezer ortopédiai műtét idei elvégzésében, amely a biztosítottak számára ingyenes lesz. A következő öt évben - jelezte az egészségbiztosító - hasonló mennyiségben lesz vevő ezekre a szolgáltatásokra, amelyeket az országban 40 különböző intézményben lehet majd igénybe venni. Míg három évvel ezelőtt a betegek öt százaléka egy évnél tovább várt a műtétjére, ma már senki nem kényszerül erre, a magánkórházak közreműködésétől pedig azt remélik, hogy hat hónaposra rövidülhet a sorban állás.