Kijárási praktikák

Utolsó frissítés:

Szakértői becslések szerint Európában mintegy 2600 olyan érdekérvényesítő, nyomásgyakorló szereplő létezik, amely közvetlenül kívánja hallatni hangját a komplex uniós döntéshozatali mechanizmusban, és evégett kisebb-nagyobb irodát is működtet az EU központjában.

A lobbizást még őshazájában, az USA-ban is sokan kétes tevékenységnek tekintik, nálunk pedig - mint azt a miniszterelnök és Baráth Etele államtitkár fiainak Brüsszelben működő lobbicége körül folyó polémia is mutatja - egyenesen a korrupcióval rokonítják, mivel az érdekérvényesítésnek ez a formája, még ha jogilag kikezdhetetlen is, számos etikai kérdést vethet fel. Az Európai Unióban a lobbiszektor mintegy harmadát különféle ipari, mezőgazdasági, szolgáltatói ágazatok európai szövetségei adják, ötödét a hivatásos konzultáns cégek, 10 százalékot képviselnek a "saját utat" járó multik, hasonló arányban szerepelnek a különféle civil környezetvédelmi, emberi jogi szervezetek, munkavállalói egyesülések, és mintegy 5-5 százalékot a regionális képviseletek - mint például a fővárosi önkormányzat által nemrég megnyitott brüsszeli iroda -, illetve a nemzetközi szervezetek.

"A lobbizás nem abból áll", hogy pénzzel kitömött borítékokat dugdosunk bizonyos zsebekbe. A lobbista azzal keresi a kenyerét, hogy megbízójánál jobban kiismeri magát egy bonyolult rendszerben, márpedig az uniós jogalkotási szisztéma sokdimenziós és nagyon sok szereplős. Itt csak az hatékony, aki alkalmas időpontban, megfelelő szövetségesekkel, konstruktív módon szolgáltat hasznos információt az Európai Bizottság (EB) hivatalnokainak, az Európai Parlament (EP) tagjainak, valamint az egyes tagkormányok állandó brüsszeli képviseleteinek" - foglalta össze az uniós lobbizás lényegét Nigel Gardner, aki 1999-ig az EB egyik szóvivőjeként tevékenykedett, majd Gplus Europe néven egyebek között kisebb európai gyógyszeripari vállalkozások érdekeiben fellépő konzultáns céget alapított Brüsszelben. Állítását alátámasztja Váradi Tibor, Magyarország EU-nagykövetségének vezető diplomatája, aki maga is érzékeli az új tagállamok iránti erősödő lobbista érdeklődést. "A múlt héten például telefonon érdeklődött nálunk egy lobbista, hogy mi lesz a magyar álláspont a munkaidő-szabályozást érintő direktíva módosítása ügyében. Előtte az európai vegyipari szövetség jelentkezett be, hogy elmondanák a véleményüket a vegyi anyagok alkalmazását szigorítani tervező új közösségi törvényjavaslatról" - mondta Váradi.

Az uniós lobbizás első számú célpontja az EB, amelynek - néhány kivételes területtől eltekintve - kizárólagos joga, hogy közösségi jogszabályra javaslatot tegyen. "A siker titka - vélekedik John Russell, a Weber Shandwick tanácsadó cég brüsszeli igazgatója -, hogy az iparág minden apró részletének ismeretében olyan javaslatokat kínáljunk fel idejekorán az előterjesztést író hivatalnokoknak, amelyek nemcsak a mi ügyfeleinknek jók, hanem eleve számításba veszik az ellenérdekűek lehetséges érveit is, hiszen ők is meg fogják keresni az emberünket." Russell a többi tapasztalt lobbistával együtt azt a tényt hasznosítja, hogy az EU-bürokrácia - a pártharcokkal megterhelt tagállami közigazgatások konfrontatív politikai kultúrájától eltérően - a konfliktuskerülésben érdekelt.

A brüsszeli lobbiipar csak az utóbbi tíz évben szögezte fel céltáblájára az EP-t is, azzal párhuzamosan, ahogy a parlament egyre kiterjedtebb, a tagállamokéval azonos jogot szerzett az EB előterjesztéseinek elfogadásában. A lobbisták főként az adott témával foglalkozó parlamenti szakbizottság elnökét és az általa kijelölt úgynevezett jelentéstevőt próbálják megdolgozni, utóbbi véleménye ugyanis a plenáris vitán mérvadó. A "kifinomult" eszközök közé tartozik, ha a lobbista olyan különleges szakmai ismeretekkel, érvekkel vértezi fel a jelentéstevőt, hogy az kellően "csillogó" beszéddel kápráztathassa el a Házat, megmutatva képviselőtársainak, hogy akár magasabb parlamenti tisztség betöltésére is méltó. Máskor a lobbisták éppen egy bizonyos jelentéstevő kinevezésének az elkerülését próbálják elérni az elnöknél.

A tapasztalatok szerint az EP-frakciók közül a jobbközép és liberális pártok a legnyitottabbak az üzleti szektort képviselő lobbisták érveinek befogadására, míg a balközép és a zöld frakciók a civil szervezetek érdekérvényesítőire hallgatnak szívesebben. Számos kutató az uniós lobbizók legsikeresebbjeinek a környezetvédő, emberi jogi és állatvédelmi szervezeteket tartja. Bennfentesek szerint egyébként csak a legritkább esetben fordul elő, hogy egyetlen vállalat képes befolyásolni valamely brüsszeli jogszabály alakulását, ezért a lobbizás első számú eszköze a szövetségépítés, és az ipari szektorokon belül az a legjobb érdekérvényesítő, aki be tud kerülni az egyes szakmák közös álláspontját kidolgozó európai vállalati szövetségek vezetőségébe.

A brüsszeli lobbista gyakorlat szabályozása egyébként igen nagyvonalú, bennfentesek szerint alapvetően azért, mert a korrupció kísértése viszonylag kicsi: a legtöbb európai országgal vagy akár az USA-val ellentétben az a szakértő, aki az üzleti életből eurokratának igazol át, nem veszít anyagilag, hanem nyer, mivel az EB alkalmazottai a világ talán legjobban fizetett köztisztviselői. A teljes nyitottság elvének jegyében az EB nem is tart fenn bármiféle előjogokkal járó hivatalos lobbistajegyzéket, csupán a konzultációs forrásként számon tartott nonprofit szervezetek listáját közli internetoldalán, és bizonyos korlátozásokat tartalmazó önkéntes magatartási kódex kialakítását várja el a lobbista szervezetektől.

Ezzel szemben az elmúlt tíz évben egyre gyarapodó lobbista szektorral küzdő és néhányszor kínos helyzetbe került EP-ben 1997-ben szabályokat hoztak: a képviselőknek nyilvános vagyonbevallást kell tenniük, ajándékot nem fogadhatnak el, azoknak a lobbistáknak pedig, akik az EP épületeiben rendszeres kapcsolatot kívánnak fenntartani valamely euroképviselővel, az állandó belépést lehetővé tévő igazolvány fejében regisztráltatniuk kell magukat a jegyzői hivatal által fenntartott és az interneten is olvasható "akkreditált lobbisták" lajstromán (a listán lapzártakor 4852 személy és az általa képviselt cég vagy szervezet neve szerepelt, köztük például a Magyar Fejlesztési Bank néhány munkatársa, valamint a parlament euroszkeptikus frakciójában asszisztensként tevékenykedő Lóránt Károly a Magyar Innovációs Szövetség reprezentánsaként). Az állandó lobbistabelépő kedvezményezettje köteles betartani az EP házszabályának mellékletében szereplő előírásokat, egyebek között azt, hogy "becstelen módszerekkel" nem szerez információt, és nem árusít pénzért az EP-ben szerzett dokumentumokat. Erre egyébként az EB is kényes: etikai elvárásai között az egyik legfontosabb, hogy a lobbista nem kereskedhet bizottsági iratok másolataival.

Az uniós lobbisták, konzultánsok, jogászok zöme a közösségi jogszabályalkotás befolyásolásában ténykedik, mások olyan versenyjogi - például vállalati fúziók, állami támogatások elbírálását érintő - ügyekre szakosodnak, amelyekben Brüsszel hatósági szerepkört tölt be. Innen azonban csak elvétve tudnak lobbisták "pénzt szerezni" megbízóiknak - vélekednek egyöntetűen a bennfentesek -, mivel a közösségi költségvetés 80 százalékának (az agrár- és strukturális támogatásoknak) az elköltéséről a Brüsszelben megegyezett kritériumok és utólagos brüsszeli pénzügyi ellenőrzés, illetve finanszírozás mellett a tagállamok kormányai, illetve regionális hatóságai döntenek.

A lobbizás olyan, mint a reklám: a ráfordított energia és pénz egyik fele fölösleges, csak azt nem tudni, melyik fele - idézik a közismert szállóigét az iparág "nagyjai", felhíva a figyelmet, hogy ha az új tagországok vállalkozásai és más csoportjai lemaradnak az európai "szövetségépítésben", annak nemzeti érdekérvényesítésük láthatja kárát.

KOCSIS GYÖRGYI /BRÜSSZEL