Vannak, akik elemi csapásként fogadják, mások a természet csodájaként bámulják az elbűvölően szép, de elviselhetetlenül zajos óriáskabócák milliárdjainak megjelenését az utóbbi napokban az USA északkeleti vidékein.

Két invázió hírei töltik meg a washingtoni lapokat manapság: az irakié meg a kabócáké. A helyieket főként az utóbbi tartja lázban, az amerikai főváros kertvárosi negyedeiben ugyanis sokfelé lépni sem lehet a járdákat elborító bájos, 3-4 centi hosszú, fekete testű, piros szemű, áttetsző szárnyú, lassú mozgású rovaroktól és a szanaszéjjel heverő, belül üres kitinpáncéloktól: a kabócák levedlett álcáitól. Van, aki esernyővel teszi meg a néhány méteres utat az autótól a házig, nehogy a nyakába potyogjanak az állatkák. Éttermek kerthelyiségeit átmenetileg bezárják, vagy állandóan nyitva tartják az ernyőket. A kabócák együttes ciripelése a HVG tudósítójának tapasztalata szerint helyenként már-már elviselhetetlen zajjá erősödik - szakértők szerint akár halláskárosodást is okozhat.

Hektáronként hárommillió (négyzetméterenként háromszáz) barna kitinpáncéllal borított kabócanimfa mászik elő élőhelyén néhány nap alatt - napnyugta után - a föld alól, és törekszik fölfelé: fatörzsön, házfalon, villanypóznán, seprűnyélen. Éjfél körül valahol megállapodnak, többnyire függőleges testhelyzetben. Néhány perccel később hátukon felreped a burok, és lassan előbújik egy barázdált testű, fehér lény, amely vízszintesen meredezik kifelé a függőlegesen kapaszkodó, ekkorra már élettelen hüvelyből. Azután, mikor teljes terjedelmében sikerült kipréselnie magát, a kabóca belekapaszkodik saját előző énjébe, és órákig lóg rajta. Közben az újjászületett állat elképesztő átalakuláson megy keresztül: szeme barnából pirosba vált, puha fehér teste megfeketedik és kemény páncél képződik rajta, a testéhez tapadó gyűrött fehér valamiből hatalmas, áttetsző szárny lesz. A természetnek ezt a csodáját a biológia iránt korábban semmiféle érdeklődést nem mutató tudósító is közelről figyelhette egy karosszékben ülve a teraszon - a kabócák ugyanis félelem nélkül élnek. Nemcsak az őket megfigyelők, de ellenségeik elől sem menekülnek el. Mozgásuk egyébként is lomha, esetlen, esélyük sem lenne a megfutamodásra.

Szerencséjükre azonban kipusztíthatatlanul sokan vannak, s ilyen tömegben egyetlen ragadozó sem szakosodott a fogyasztásukra. Az óriáskabócák csele ugyanis, hogy nem illeszkednek bele a rendszeres táplálékláncba, mivel életciklusuk nem kevesebb mint 17 év, és ebből mindössze 4-6 hetet töltenek a föld fölött. A szóban forgó, úgynevezett X. ivadékú kabóca életciklusa a leghosszabb a Földön ismert állatokéi közül, azaz az ő esetében telik el a legtöbb idő a petelerakástól a szaporodásra képes új egyed kifejlődéséig - biológusok egyelőre csak találgatják, hogy miért éppen 17 év.

Az egyik magyarázat abból indul ki, hogy az 1,8 millió évvel ezelőtt, a jégkorszak idején, a jegesedés határvidékén kialakult rovarfaj egyedei számára az volt a nagy kihívás, hogy olyankor bújjanak ki a földből, amikor a nyári hőmérséklet eléri a 20 fokot. Amikor az akkoriban gyakran hidegebb nyarakon jöttek elő, nem tudtak szaporodni, petéket rakni, ezért kipusztultak. Két amerikai biológus számításai szerint a kabócák törzsfejlődése szempontjából kritikus másfél évezredben azoknak volt a legnagyobb esélyük elkerülni a hideg nyarakat, amelyek 17 évenként szánták rá magukat az előbújásra, így ezen a vidéken ők maradtak a legnépesebb fajta. Mindez azonban csak egy, a tudomány által még nem kanonizált feltételezés. Vannak, akik olyan magyarázaton törik a fejüket, amelyben a prímszámok sajátos tulajdonságai is szerepet kapnak, mivel a 17 éves kabóca legközelebbi rokona egy szintén az Egyesült Államok északkeleti vidékein honos, de ritkább másik kabócafajta, amelynek életciklusa ugyancsak prímszám: 13 év.

Ilyen periodicitásra mindenesetre egyetlen más állatfajta sem rendezkedett be, a folyamatosan jelen lévő állatok pedig, ha halálra zabálják is magukat kabócával, a hektáronként több mint hárommilliónak csak egy kis részét képesek elfogyasztani. Pedig állatnak, embernek állítólag egyaránt finom csemege a kabóca. Kutyák, madarak rendszeresen el is rontják vele a gyomrukat, vagy a nagy mohóságtól a torkukban torlódnak össze a rovarok. Az emberek errefelé inkább csak kacérkodnak a kabócaevés gondolatával, és sűrűn hivatkoznak a Távol-Keleten divatos rovarcsemegékre, a bambusszal párolt kabócától a csokoládéval borított rovardesszertekig. Felkapott lett David George Gordon "Kapj-be-egy-rovart szakácskönyv" című műve, de a HVG tudósítója nem tud róla, hogy bárki is kipróbálta volna például a kabócás pizzát. Ínyencek szerint egyébként résen kell lenni, a kabócát lágy állapotában kell fogyasztani - akár nyersen is -, tehát közvetlenül az után, hogy kibújt az álcájából, illetve az ilyenkor összeszedett rovarokat kell főzésre előkészíteni, tehát leforrázni vagy mélyhűteni. A washingtoni Ritz-Carlton szálló egyik szakácsa már megkomponálta a kabócaszezon szenzációjának szánt - 10 dolláros előételnek tervezett - pirított kabócát fehérboros mártással, ám a főnökség végül úgy ítélte meg, a rovar szerepeltetése a menüben többet ártana, mint használna. Így aztán a szálloda május-júniusi napi 600 dolláros kabócacsomagja csak "kabóca" fantázianevű (rovarmentes) koktélt, egy kabóca formájú csokikkal töltött díszdobozt, valamint egy kabócafigyelő távcsövet tartalmaz többletszolgáltatásként a szállodai lakosztályhoz.

A washingtoniak többsége egyébként nem érdeklődik mélyebben a kabócák titkai iránt, inkább azt várja, mikor lesz vége az inváziónak. Pszichológusok ilyenkor sokakat kezelnek kabócafóbiával, de 4-6 hét után biztos gyógyulást ígérnek, és garantálják, hogy a következő 17 évben a beteg mentes lesz a tünetektől.

Magukkal az óriáskabócákkal napfényes életük néhány hete alatt több minden történik, mint másfél évtized során a föld alatt. Az álca levetése után a már repülni is képes rovarok párzanak, majd a nőstények lerakják 24-48 petéjüket a fák vékony külső ágaira. Ezekből néhány nap alatt kikelnek az apró lárvák, amelyek lepotyognak, és 17 évre bebújnak a föld alá, ahol a fák gyökereiből kiszívott nedvekkel táplálkoznak. A hímek kora hajnaltól késő estig magas hangon ciripelnek - a különleges mikrofonokkal dolgozó kabócahanggyűjtők nagy örömére -, egyenként egy turmixgép hangerejével, ami egy kertvárosi ház körül lévő több ezer kabócafiú esetében már-már elviselhetetlen háttérzajjá adódik össze. Állandó jelleggel, hiszen a kabócák megmaradnak ott, ahol előbújtak, földi életük során legfeljebb néhány száz métert tesznek meg. Pontosan lehet tehát tudni, hogy 2021-ben hol bukkannak majd föl újra.

A hímek a párzás, a nőstények a peterakás után már lényegében csak haldoklanak. Az utolsó kellemetlenséget az embernek június vége felé okozzák, amikor a rájuk kimért rövid földi lét lejártával tömegesen potyognak le a fákról élettelenül.

RÉTI PÁL / WASHINGTON

Halálos motorbaleset az M5-ösön

Halálos motorbaleset az M5-ösön

Ha ezt tényleg bevezetik, vége a kilométerórák visszatekerésének

Ha ezt tényleg bevezetik, vége a kilométerórák visszatekerésének

Marabu FékNyúz: Ez ki van zárva!

Marabu FékNyúz: Ez ki van zárva!

A Vodafone Budapesten elindította Magyarország első 5G-hálózatát

A Vodafone Budapesten elindította Magyarország első 5G-hálózatát

Nagyüzemben hamisított BKV-bérleteket két férfi

Nagyüzemben hamisított BKV-bérleteket két férfi

Videó: Karácsony biciklivel érkezett, Tarlós bőrdzsekiben fogadta

Videó: Karácsony biciklivel érkezett, Tarlós bőrdzsekiben fogadta