Határértékek

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Németország keleti végein jó néhány városban elhagyott, de jó minőségű lakások ezreinek lebontását tervezik, miközben a határ lengyel oldalán több ezer ma már ugyancsak EU-polgár várotthonra. A bontásnál még az is olcsóbb lenne, ha ingyen odaadnák nekik az ingatlanokat, de erre egyelőre nincs lehetőség.

Noha az Odera menti Frankfurt polgármestere, Martin Patzelt nyilvánosan is kijelentette, hogy ingyen kap lakást, aki a városban kíván letelepedni, a gyakorlatias ötlet megvalósításának bürokratikus és anyagi akadályai vannak. A frankfurti vezetőknek így továbbra is fájhat a fejük a még az NDK-időkben épített, mára elhagyatottá vált panellakótelepek miatt. A rendszerváltáskor ugyanis még 90 ezren éltek a városban, ahol ma - bár a prognózisok szerint 100 ezerre kellett volna nőnie - a 67 ezret sem éri el a lakosság lélekszáma. A frankfurtiak egynegyede Németország nyugati vidékein keresett munkát, és az elvándorlás még korántsem ért véget: minden negyedévben újabb száz lakás ürül meg a lakótelepeken. Határozat született arról, hogy 2015-re hat és fél ezer lakást lebontanak, de egyes sajtójelentések szerint akár 10 ezer is erre a sorsa juthat. Közben az Odera túlpartján, de már Lengyelországban fekvő Slubicéban, amelyet ütött-kopott, poros kisvárosként ért a rendszerváltás, 800 család vár lakásra - reménytelenül.

Pedig Frankfurt vezetői kijárták a tartományi kormányzatnál, hogy a lengyel jelentkezők akkor is kapjanak letelepedési engedélyt, ha nincs németországi munkahelyük. És bizonyára akadnának is átköltözők, ehhez azonban nyugati szintű jövedelmet kellene igazolniuk, hiszen a lakbér és a rezsi a német oldalon legalább háromszor akkora, mint a lengyelen. A hasonló helyzetben lévő, a Neisse folyó által kettéosztott Guben/Gubinban például a határ nyugati felén egy lakás átlagos havi bérleti díja 600 euró, míg a túlparton csupán 600 zloty (1 euró = 4,4 zloty). Támogatást, engedményt pedig sem a német, sem a lengyel önkormányzatok nem adhatnak az áttelepülőknek, mert ez ellen a többi rászoruló tiltakozna. Csak valamilyen uniós jóváhagyással született német-lengyel kormányközi program jelenthetne megoldást, de erről még nincs konkrét elképzelés.

Slubicének felvirágzást hozott a pangásában is sokkal gazdagabb Frankfurt közelsége. A németek a rendszerváltás óta élelmiszert, ruhaneműt és sok más iparcikket vásárolnak a határ túloldalán, ahol tíz évvel ezelőtt viharos gyorsasággal épültek bazárok és boltok. A lakosság száma 10 ezerről 17 ezerre duzzadt. Miközben a németek egyre nehezebben találtak állást, számos lengyel kapott munkát a német oldalon - ki legálisan, ki feketén -, sőt sok gyermek is Frankfurtba jár át iskolába, óvodába.

Slubice a második világháború előtt, Dammforstadt néven, Frankfurt elővárosa volt. Az Odera folyó akkor még nem volt államhatár; a hídon át villamos járt Dammforstadtba, ahol akkor németek laktak. A második világháború végén azonban a nagyhatalmak Sztálin követelésére Lengyelország keleti egyharmadát átengedték a Szovjetuniónak, Lengyelországot pedig Németország rovására kárpótolták. A lengyelek ezekről a területekről kitelepítettek több millió németet, helyükre pedig általában azokat a lengyeleket költöztették, akiket a szovjetek zsuppoltak ki a Lengyelországtól elcsatolt vidékekről.

Az államhatárrá vált Odera, illetve Neisse folyó jobb partján így lett lengyellé Slubicén kívül a már említett Guben középkori belvárosa Gubin néven és Görlitz fele is Zgorzelecként (HVG, 2001. március 24.). A 40 ezres Gubenből a második világháborús határmódosítás csak egy 9 ezres munkáskülvárost hagyott a német oldalon, ezt az NDK-s időben a vegyipar fejlesztésével csaknem 40 ezresre duzzasztották. A hetvenes évek elejétől 1981-ig Gubinból naponta 1500 lengyel munkás járt át a gubeni műszálgyárba, ők tették ki a munkaerő csaknem ötödét. Az 1980-81-es lengyelországi munkáslázadás miatt azonban a keményvonalas kommunista NDK és Csehszlovákia lezárta a lengyel határt (visszaállították a vízumot), és ez egészen 1989-ig, a rendszerváltásig nem változott meg.

A német újraegyesítés után 10 év alatt Gubenben 90 százalékkal(!) csökkent az ipari termelés, elköltözött több mint 10 ezer ember, vagyis a lakosság egyharmada. A lengyel Gubin is megsínylette a változásokat: nemcsak a cipőgyár szűnt meg, hanem a 15 ezer fős katonai helyőrség is. A német parton itt is több mint ezer lakás áll üresen, míg Görlitzben egyelőre jó 300 lakás lebontását tervezik, miután a város egykor 80 ezret is meghaladó lélekszáma 60 ezer alá esett, és 10 év múlva várhatóan épp csak eléri majd az 50 ezret.

Közben láthatóan összenő, ami valaha összetartozott: Guben/Gubin és Görlitz/Zgorzelec együtt nyert támogatást hosszú távú városfejlesztési koncepciójára egy pályázaton, amelyet Stadt 2030 elnevezéssel a német szövetségi tudomány- és kutatásügyi minisztérium hirdetett meg. De Frankfurt/Slubicének is egységes városrendezési terve van, amely egyetlenként kezeli a két települést, például a közlekedés vagy a környezetvédelem szempontjából. Már tervbe vették a háború előtti villamos-összeköttetés felújítását is, Görlitzet és Zgorzelecet pedig 1992 óta közös városi buszjáratok kötik össze. A frankfurti és slubicei polgármester negyedévente találkozik egymással, a rendőrkapitányok hetente egyeztetnek, az önkormányzati képviselő-testületek pedig évente tartanak közös tanácskozást, de közben is rendszeresen áthívják üléseikre a másik városból egy-egy téma illetékeseit.

"Egy város - két nép" - ez a hivatalos jelszó Görlitz/Zgorzelecben, és az egyesülésre törekvő két település vezetői a közös városközpont felújítására, illetve kiépítésére uniós és német költségvetési pénzekről álmodnak. Főleg a lengyelek bíznak a németek uniós tapasztalataiban és kapcsolataiban. Zgorzelec lengyel városként eddig 9 millió eurót kapott az EU kasszájából, míg Görlitz 400 milliót. A német oldalon kiglancolták az óvárost, a középkori városmag lengyel fele viszont ütött-kopott, nincs pénz a tatarozásra. Görlitz és Zgorzelec szeptember végén adja át a forgalomnak a két óvárost összekötő hidat, de az egyesülés jegyében arról álmodnak, hogy idővel közös lesz a polgármesterük is; felváltva egyszer német, egyszer lengyel. Ezt azonban ma még egyik ország törvényei sem teszik lehetővé.

SCIPIADES IVÁN