Tetszett a cikk?

Szó szerint gazdag életutat járt be Zsung Ji-zsen, aki a kommunista Kínában is kapitalista maradhatott. Az amerikai Forbes magazin listáján ő szerepelt országa legtehetősebb embereként, ám az csak a halála után derült ki, hogy végül - (túl)érett fejjel - belépetta kommunista pártba.

A pekingi Babaoshan Forradalmi Temetőben helyezték örök nyugalomra azt a 89 éves korában elhunyt férfiút, akit csak "vörös kapitalistaként" ismert a világ. Az eltávozott úr koporsóját a párt zászlajával borították be, arra kerültek a virágkoszorúk és cipruslevelek. Előzőleg a még kórházban gyöngélkedő nagytőkést a teljes kínai pártvezetés fölkereste, majd együtt fejezte ki részvétét a nagyúr családjának. A hivatalos búcsúközlemény híven tükrözi azt a 27 esztendős hivatalos politikát, amelynek jegyében a kommunisták uralta Kínában virágozhatott a kapitalizmus is. "A modern Kína nemzeti ipari és kereskedőköreinek nagyszerű képviselője, kiemelkedő állami vezető volt, a hazafiság és kommunizmus kiemelkedő harcosa" - áll a búcsúközleményben.

A vörös varázsló és pénzügyi zsonglőr Zsung Ji-zsen nemcsak az üzlet, hanem a nagypolitika porondján is jeleskedett. Zsung úr (és nem elvtárs) 1916-ban a keleti tengermelléki Csiangszu tartományban született. Apja és nagybátyja jó száz évvel ezelőtt, 1902-ben rakta le a családi vállalatbirodalom alapjait. 80 ezer embert foglalkoztató 24 textilgyáruk, malmaik, kelmefestő üzemeik busás hasznot hoztak. A forradalom előtt a Zsung família a leggazdagabb családok egyike volt Sanghajban.

Miközben a legtöbb tőkés - így a Zsung família néhány prominens tagja - 1949 nyarától Mao elől Hongkongba, Tajvanra vagy az Egyesült Államokba helyezte át székhelyét (és vagyonát), Zsung maradt. Kész volt együttműködni az új hatalommal, mert mindenekelőtt kínainak tartotta magát. Legalábbis így dicsérték hazafias helytállását a későbbi propagandabrosúrák. Bátor döntését később szolidan így jellemezte: ekkoriban mégiscsak úgy érezte magát, mint "egy hangya a forró serpenyőben".

Az idősebb Zsung 1952-es haláláig még a Népfront országos vezetésébe is bekerült, alighanem mint afféle kapitalista "díszgomb" a Mao-féle egyenzubbonyon. Fia, Ji-zsen, aki addigra rég elvégezte a sanghaji Szent János Egyetemet, átvehette az időközben államosított Senhszin textilgyár és a Fuhszin-malom egyik vezető tisztét, és szorgosan munkálkodott - immár a kínai szocializmus építésén.

Amidőn 1956-ban a család megmaradt vállalkozásait "önként" fölajánlotta az államnak, 30 millió jüannal és Sanghaj helyettes főpolgármesteri tisztével kárpótolták. Zsung Ji-zsen olyannyira együttműködéskésznek bizonyult, hogy őt nem bélyegezték meg a "három gonosz" ellen viselt osztályharcos kampányban sem. Ez volt az a roham, amikor a munkásosztály vasökle a korrupcióra, a pazarlásra és a bürokráciára mért súlyos csapásokat: rendre volt kapitalistákat és az általuk megvesztegetett kádereket választva célpontul. Zsung 1959-ben textilipari miniszterhelyettes, sőt a népfront országos vezetőségének tagja lett.

A mintamenedzsert csak a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején (1966-1976) hurcolták meg. Palotáit, kúriáit földúlták a vörösgárdisták, műgyűjteményének megsemmisítését a szeme láttára, saját kamerájával örökítették meg. Rövid ideig fizikai "munkaterápiában" részesítették, többször megverték, állítólag egy szénbányában "nevelték át", aztán csöndes családi magányban kertészkedve, olvasgatva várta a normális idők beköszöntét.

Amikor sorstársai - a szintén meghurcolt reformerrel, Teng Hsziao-pinggel az élen - visszatértek a hatalomba, Zsung bejárhatta Észak-Amerikától Nyugat-Európáig a világot, meg persze az előkelő hongkongi és szingapúri kínai körökben is forgolódott. A "vörös kapitalistát" még a kommunista pártkongresszusokra is meghívták. Megbízhatóságát újabb és újabb kulcsfunkciókkal ismerték el: 1979-ben a külföldi beruházásokat egyeztető tröszt, a Kínai Nemzetközi Beruházási Vállalat (CITIC) élére állították. Fő feladata a külföldi tőke becsalogatása, illetve a hazai tőke kihelyezésének összehangolása volt. Zsung hamar ráhangolódott a testre szabott feladatra, szót értett külhoni tőkés "kollégáival", és megalapozta a közvetlen külfölditőke-invesztíciók máig tartó beözönlését.

A "nagy ugrás" valójában 1993 tavaszán következett: a kommunista Kína történelmében ekkor jelöltek először (és máig utoljára) hivatalosan pártonkívülinek mondott férfiút a népköztársaság alelnöki tisztségére. Zsung Ji-zsen így lett díszkapitalistából annak az államnak az alelnöke, amely hajdanán államosította sanghaji nagyüzemeit. A népfrontpolitika kirakatában ülő alelnök öt esztendővel később kényszerűen átadta helyét egy ifjú kommunistának, a mai majdnem mindenhatónak, Hu Csin-taónak.

Mi tagadás, a kínai nyitás állami lerakatának - amelyet a népnyelv nem CITIC-ként említ, hanem "kapitalizmusügyi minisztériumnak" titulál - alapító elnöke jól sáfárkodott a köz- és magánpénzekkel. A CITIC vagyona 6,3 milliárd dollár, kétszáz leányvállalata működik, légitársaságok, bankok, erdőterületek és egy ausztrál alumíniumkohó is gyarapítja. Ami a magánzsebét illeti, az amerikai Forbes magazin milliárdosokat soroló éves különszáma Zsung Ji-zsent kétszer is a leggazdagabb kínaiként említette. A hongkongi tőzsdén jegyzett leányvállalatának (CITIC Pacific) feje ma már az elhunyt tulajdonos fia, Larry Yung. A nevét angolosító sarj 1990 óta előszeretettel kvaterkázik, golfozik, klubozik a "tengerentúli kínai" milliárdosokkal, saját pénznyerő paripái révén dől hozzá a dollár a hongkongi zsokéklubból is. A Forbes minapi száma szerint ma már Larry Yung a leggazdagabb kínai, vagyonát 1,6 milliárd dollárra becsülik.

Szemben a széles körben elterjedt hiedelemmel, miszerint az elhunyt mindörökké pártonkívüli maradt, az Új Kína hírügynökség és a pártlap nekrológjából kiderült: Zsung Ji-zsen 69 éves korában elérkezettnek látta az időt, hogy belépjen a Kínai Kommunista Pártba. Így nem csoda, hogy a "vörös kapitalistát" a Hősök Temetőjében helyezték örök nyugalomra.

BENDA LÁSZLÓ / PEKING

A határon túlról is átjönnek Magyarországra a lottónyereményért

A határon túlról is átjönnek Magyarországra a lottónyereményért

Nagy tömeg tüntetett Budapesten a gyöngyöspatai kártérítések miatt

Nagy tömeg tüntetett Budapesten a gyöngyöspatai kártérítések miatt

Az én hetem: Péterfy Gergely rájött, hogy exportíró

Az én hetem: Péterfy Gergely rájött, hogy exportíró