Tetszett a cikk?

Amerikai kézben maradhat-e az internet igazgatása? Egyelőre igen, de a kérdés nem dőlt el véglegesen, miután más országok kormányai is beleszólást követeltek a világháló irányításába az információs társadalomról tartott múlt heti tuniszi világértekezleten.

Líbiát letörölték a térképről. Igaz, csak öt napra, és nem is az igazi, hanem a virtuális világ térképéről, de a tavalyi esetre azóta is annak bizonyítékaként hivatkoznak: nincs minden rendben akörül, hogy az internet központja az Egyesült Államokban van. A .ly végződésű, vagyis a Moammer el-Kadhafi vezette észak-afrikai országba mutató internetes címek azért nem voltak elérhetőek 2004 áprilisában, mert két magáncég nem tudott megegyezni, melyikük kezelje ezt a nem túl nagy, de mégiscsak pénzt fialó üzletet, a líbiai internetcímek nyilvántartását. Végül a líbiaiaknak szégyenszemre egy amerikai hivataltól kellett segítséget kérniük. Mert bár az internet fő jellemzője, hogy szabályozatlanul növekvő, áttekinthetetlenül bonyolult hálózat, valamicske szabályozása mégiscsak létezik, és ez amerikai kézben van.

1998-as haláláig leginkább egyetlen ember, az internetcímek rendszerének egyik megalkotója, Jon Postel intézte az ügyeket. Utána az Egyesült Államok kormánya közhasznú alapítványt hozott létre ICANN (a "kijelölt nevek és számok internetes testülete") néven, és egyből a kereskedelmi minisztérium hathatós felügyelete alá helyezte. Az USA-nak ehhez mintegy természetes joga volt, lévén hogy az internet kitalálói, fejlesztői, kezelői hosszú ideig szinte kizárólag amerikaiak voltak.

A kaliforniai hivatal egyik fő feladata, hogy kiossza és kezelje az internetes címek úgynevezett legmagasabb szintű részét - ilyen például a Magyarországot jelző .hu vagy a cégnevekben leggyakoribb .com -, és összehangolja az internetcímek világméretű adatbankját. Ez afféle telefonkönyv, amelyből kiderül például, hogy aki a www.hvg.hu címet üti be, az a 194.88.44.142 számra kapcsolódik. (Az országnév-végződésű címek adminisztrációja aztán már az illető ország dolga, Magyarországon például a Internet Szolgáltatók Tanácsa kezében van.) Emellett az ICANN megszabja az internetcímek (domainnevek) árának alsó határát, dönt az internetcímek körüli vitákban, és kijelöli a világháló-forgalom technikai normáinak azt a minimumát, amelyre azért szükség van a hatalmas rendszer működéséhez. Így aztán - hogy példánknál maradjunk -, ha az ICANN egyszer csak törölné a listájáról a .ly rövidítést (tegyük hozzá, hogy hivatalos álláspontja szerint az Egyesült Államok sohasem kapcsolna le egyetlen államot sem a hálóról), akkor pár napon belül, ahogy az információ körbefut a központi adatokat kezelő számítógépeken, a líbiai címek láthatatlanná válnának.

George W. Bush ne ellenőrizze az internetet - horkantak fel több harmadik világbeli országban, ahogy közeledett a múlt heti tunéziai csúcsértekezlet az információs társadalomról. Az amerikai túlhatalom elleni tiltakozás hátteréhez hozzátartozik, hogy nem utolsósorban olyanok sürgették az internet adminisztrációjának áthelyezését az Egyesült Államokból egy nemzetközi szervezethez, akik másképp jeleskednek az internet ellenőrzésében, mint például a saját állampolgárait a veszélyesnek ítélt külföldi internetes oldalaktól elzáró Kína vagy Irán. Kínosabb volt, hogy szeptemberben az Európai Unió is csatlakozott az Amerika-ellenes hullámhoz, így a tuniszi konferencia előtt úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok szinte egyedül áll szemben a világ többi részével. Viviane Reding, az EU médiabiztosa a tuniszi csúcsértekezlet előtt kijelentette a hamburgi Spiegel hetilapnak: "nem ellenőrizheti egyetlen állam az internetet", és a 25 tagállam nevében új együttműködési modellt sürgetett. Igaz, e politikai állásfoglalás mellett - mintegy a múlt heti kompromisszumot előrevetítve - felvillantotta az érem másik oldalát is: "a világ internetes közösségével együttműködve a mindeddig jól funkcionáló ICANN-nek feltétlenül tovább kell végeznie technikai munkáját".

Az egyik legrégebbi nemzetközi szervezet, az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) mindenesetre jelentkezett, hogy a telefónia mellett szívesen vállalná az internet felügyeletét is. A Financial Times német kiadásának kommentátora ehhez annyit fűzött hozzá: elég összehasonlítani egy perc mobiltelefonálás díját Berlin és Varsó között azzal, hogy mennyibe kerül egy e-mail Anchorage-ből Fokvárosba, és nyomban kiderül, melyik hálózatot irányítják jobban.

Az igazsághoz tartozik, hogy a feltűnés nélkül és bürokráciamentesen működő ICANN tevékenységével kapcsolatban érdemi kifogás nem is vetődött fel. Amikor aztán a tuniszi konferencia előestéjén Kofi Annan ENSZ-főtitkár kijelentette, az ICANN annyira kompetens, hogy célszerű a kezében hagyni a háló igazgatását, és azt is hozzátette, hogy az ENSZ semmilyen formában nem óhajtja átvenni vagy ellenőrizni az internetet, akkor már kirajzolódott a diplomáciában szokásos megoldás. Létrehoznak egy nemzetközi fórumot, amely sok jó tanáccsal láthatja el az ICANN-t, de döntési jogköre nem lesz. A fórum székhelyéül már a tuniszi konferencia nyitónapján Budapestet ajánlotta Kovács Kálmán informatikai miniszter, és tudomása szerint más jelentkezők még nincsenek. Az USA szerepe tehát egyelőre nem csökken, de az Amerika-ellenes tábort megnyugtathatja, hogy a múlt szerdán - nem utolsósorban az EU diplomáciai közvetítése révén - elfogadott nyilatkozat kimondja: minden kormánynak egyforma szerepe van az internet igazgatásában.

Vészterhes következményekkel járt volna, ha nem jön létre ez a kompromisszum: valóra válhattak volna az internet atomizálódását, balkanizálódását előrevetítő jóslatok. Tuniszban szerzett tapasztalatai alapján Kovács Kálmán a HVG-nek elmondta: a harmadik világ jó néhány országában pusztán politikai döntés kérdése, hogy ki milyen hálózatot használ. Nem lehetett tehát teljesen kizárni, hogy olyan államok, mint például Kína, saját, az amerikai irányítástól független internetet hozzanak létre, és egy ilyen lépés után logikusan következett volna a többi kisebb-nagyobb, immár nem világ-, hanem legfeljebb regionális háló. Figyelemre méltó, hogy Amerika-ellenes álláspontjához Kína támogatást kapott Oroszországtól vagy akár Japántól is. A kompromisszumot értékelve a miniszter - aki szerint az ICANN működését nem érhette kifogás, és a tuniszi vita jórészt politikai jellegű volt - egyetértőleg idézte Kofi Annan ENSZ-főtitkárt: "a szabadság világa volt a tét".

Kaliforniában sejthették, hogy egyhamar nem kell lehúzniuk a rolót. Október végén az ICANN 2012-ig meghosszabbította azt a szerződést, amely szerint egy nagy amerikai internetes cég, a VeriSign kezelheti az igen vonzó .com tartományt. Ma 35 millió internetcím végződik így, és mindegyik után legalább évi 6 dollárt szednek be. Egyelőre meghiúsult viszont egy másik, sokat ígérő biznisz, és ez sokak szerint újabb bizonyítéka a washingtoni kormány politikai beavatkozásának. Tudni való, hogy az internet világa több mint 250 nagy tartományra oszlik: a Föld országainak és más önálló területeinek a száma meghaladja a kétszázat, és ehhez jönnek a népszerű .com, .net, .org és társaik mellett az olyan új végződések, mint a .eu, .info vagy a bizniszt sugalló .biz. Bejelentkeztek a pornóoldalak üzemeltetői is, ők a .xxx végződést akarták megszerezni. Az ICANN némi vita után júniusban igent mondott, eldöntve azt is, hogy az ilyen címekért jelentkezőknek a szokásosnál többet kell tejelniük: évente legalább 75 dollárt. Csakhogy - a hazai és külföldi konzervatívok tiltakozásának hatására - a Bush-kormány közbeszólt, és a kereskedelmi minisztérium kérésére az ICANN egyelőre jegeli a .xxx-et.

BEDŐ IVÁN

Monitor

Ér a nevem

"Bolo.nd vagy? Mi igen." Ezzel fogadják (persze angolul) azt, aki a www.sil.ly internetcímre téved.

Rendkívüli állapotot rendelt el Litvánia a koronavírus miatt

Rendkívüli állapotot rendelt el Litvánia a koronavírus miatt

A kilenc évvel ezelőtti Való Világért kapott bírságot az RTL Klub

A kilenc évvel ezelőtti Való Világért kapott bírságot az RTL Klub

Stohl András újraéli a balesetét a színpadon: terápiaként fogja fel

Stohl András újraéli a balesetét a színpadon: terápiaként fogja fel