Tetszett a cikk?

Valószínűleg múzeummá alakítják a híres regény címét adó Tamás bátya kunyhóját. Az egykori rabszolga történetét feldolgozó mű fontos szerepet játszott az amerikai polgárháború ideológiai megalapozásában. Időközben azonban mondanivalója vitatottá, "Tamás bátya" pedig gúnynévvé vált.

A Washington környéki ingatlanárakhoz képest nem tartják soknak azt a mintegy egymillió dollárt, amit Montgomery megye önkormányzata fizet a Rockville városában álló három hálószobás házért és a hozzá kapcsolódó melléképületért. A december közepén kötött adásvétel tárgyának igazi értéke ráadásul nem is a környéken tucatárunak számító főépület, hanem a falához ragadó, tölgyfából épített házikó, amelyből alighanem múzeum lesz. Itt élt ugyanis rabszolgaként Josiah Henson, akiről Harriet Beecher Stowe a 19. század egyik legismertebb amerikai regényhősét, Tamás bátyát mintázta.

Az 1789-ben született Henson anyjával együtt, családja többi tagjától elszakítva, hatéves korában került a mai Rockville helyén 1500 hektáros farmot működtető Isaac Riley tulajdonába, majd - tehetségének köszönhetően - huszonévesen, intézőként már az egész birtokot ő irányította. Ám Riley olyan csapnivalóan gazdálkodott, hogy hitelezői a vagyontárgynak számító 18 rabszolgáját is le akarták foglalni, ezért a földbirtokos 1825-ben, Henson vezetésével, a bátyjához küldte őket Kentuckyba. Útközben Ohio államban - ahol már felszámolták a rabszolgaságot - a helybéli feketék arra biztatták Hensont, hogy társaival együtt szökjön meg, ám a gazdájához még ekkor is lojális férfi teljesítette küldetését. A korabeli rabszolgamentő mozgalom segítségét kihasználva csak öt évvel később szökött át Kanadába, miután Riley, ígéretét megszegve, nem volt hajlandó fölszabadítani. Az Ontario állambeli Dresdenben menedéket hozott létre más menekült rabszolgák számára - ottani házát a kanadaiak hirdetik az "igazi Tamás bátya kunyhójaként" -, majd 1849-ben megjelentette emlékiratait.

Nagyrészt Henson története elevenedik meg a neves kálvinista prédikátor, Lyman Beecher lányaként született és egy másik tiszteletes-teológus, Calvin Ellis Stowe feleségeként is ismert Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című könyvében. A házassága után egy időre éppen Ohióban letelepedő Beecher Stowe - aki családjához hasonlóan harcos híve volt a rabszolgák felszabadításának - az államban hallott szökési sztorikat gyúrta egybe Henson életével és a déli ültetvényekről származó beszámolókkal. A regényt először, 1851-1852-ben, a Washingtonban kiadott abolicionista (a rabszolgaság eltörlését sürgető) National Era című újság közölte folytatásokban, ám az inkább dagályos-romantikus politikai pamfletnek tartott írás akkor nem keltett különösebb visszhangot.

Óriásit szólt viszont, amikor, ugyancsak 1852-ben, könyv alakban is megjelent: az amerikai irodalom történetének első bestsellere lett, egy év alatt 300 ezer példányt adtak el belőle - többet, mint ugyanennyi idő alatt a Bibliából -, nem is beszélve a szerzői jogok akkori laza kezelése miatt gyakori kalózkiadásokról. Az addigi írásaival vajmi kevés bevételre szert tett Beecher Stowe pedig nemcsak gazdaggá, hanem világhírűvé is vált. Művét Victor Hugo, Ivan Turgenyev és Lev Tolsztoj is magasztalta, a történetet habzsoló Nagy-Britanniában pedig egymillió darabot adtak el belőle. A regényt az idők során több mint 60 nyelvre fordították le - magyarra például Réz Ádám.

A könyv nemcsak irodalmi szenzációt keltett, hanem politikai vihart is kavart, hiszen az 1850-es években már éleződött a konfliktus az abolicionista Észak és a rabszolgatartó Dél között. A regényre válaszul a déli államokban - ahol veszélyes dolog volt a Tamás bátya kunyhóját olvasni vagy birtokolni - a gúnyiratok mellett tucatnál is több ellenkönyv született, ám azok népszerűségben messze elmaradtak az eredetitől, amely viszont az északiak ideológiájának olvasmányos megjelenítőjévé vált. A történészek szerint a mű szerepe az 1861-1865-ös amerikai polgárháború kirobbanásában olyannyira nem lebecsülendő, hogy a déliek ellen az unió egysége nevében harcoló Abraham Lincoln elnök 1862-ben a Fehér Házban ezekkel a szavakkal fogadta az alacsony termetű Beecher Stowe-t: "Szóval maga az az apró asszony, akinek a könyve miatt kitört ez a nagy háború!"

A Tamás bátya kunyhója népszerűségét a kor vándorszíntársulatai is kiaknázták - volt olyan időszak, amikor csaknem félezer ilyen produkció járta az Egyesült Államokat -, és az átdolgozásokra Beecher Stowe-nak már semmilyen befolyása nem volt. Az átszabások pedig egyre radikálisabbak voltak, amint - a közönség igényét kiszolgálva - zenés betétekkel és vidám jelenetekkel dobták föl a Tamás bátya igazságtalan, ámde hősies halálával záruló történetet, amelyben a fekete szereplőket rendre az arcukat korommal sötétítő fehér színészek játszották. A filmkészítés hajnalán a sztori a vásznon is megjelent, ám az utolsó változatot 1927-ben készítették, aztán a rabszolgakérdés mozimegjelenéseit egyre inkább olyan filmek jellemezték, mint a David Wark Griffith által készített, rasszistának tartott 1915-ös Egy nemzet születése, majd az 1939-es Elfújta a szél, amelyben az északiak arrogáns hódítók. A könyv pedig slágercikkből mindinkább irodalom szakosok kötelező olvasmányává fokozódott le.

Az 1960-as évek polgárjogi mozgalmai idején aztán a visszájára fordult Tamás bátya alakjának és a regénynek - amely Leninnek is kedvenc gyerekkori olvasmánya volt - a megítélése. Az afroamerikaiak egyenjogúsításáért küzdők kódolt rasszizmust láttak például abban, hogy Beecher Stowe a felszabadult rabszolgák boldogulását őshazájukban, Afrikában tudta elképzelni, és intelligensebbeknek rajzolta a fehérekkel keveredő, világosabb bőrű feketéket. Az 1896-ban connecticuti otthonában elhunyt írónő által, a korabeli szóhasználatnak megfelelően, minden él nélkül alkalmazott "néger" kifejezést pedig a politikai korrektség az elfogadhatatlan szavak közé száműzte.

Tamás bátya gazdái iránti lojalitását Beecher Stowe a keresztényi moralitás példájának szánta, ám a feketék eleinte gyöngeségnek, az 1960-as évektől pedig egyenesen árulásnak tekintették. Ennek eredményeként az afroamerikaiak mai szóhasználatában külön jelentéssel bír a "Tamás bátya" kifejezés: azokra akasztják rá, akik szerintük faji hovatartozásukat föladva és "testvéreiket elárulva" lepaktálnak a fehérekkel. (Hasonló bélyeget hordoz a kívül fekete, belül fehér megítélésre utaló "kókusz", "Bounty szelet" és "Oreo süti" szóösszetétel is.) Megkapta ezt a bokszoló Joe Frazier (Muhammad Alitól), Clarence Thomas, az USA legfelsőbb bíróságának első színes bőrű tagja, a televíziós talkshow-járól ismert Oprah Winfrey, de Colin Powell volt külügyminiszter is, akit 2002-ben az énekes Harry Belafonte minősített "házi rabszolgának".

NAGY GÁBOR

Már harmincan akarják kizárni Deutsch Tamást az Európai Néppártból

Már harmincan akarják kizárni Deutsch Tamást az Európai Néppártból

Digitális árveréssel próbál bevételhez jutni a világ legnagyobb múzeuma

Digitális árveréssel próbál bevételhez jutni a világ legnagyobb múzeuma

A CEU segítségével indul Európa meghódítására a húsmentes szalámi

A CEU segítségével indul Európa meghódítására a húsmentes szalámi