Egyre rosszabb anyagi helyzetük miatt a múlt héten országos tüntetést tartottak Németországban a rendelőiket önálló vállalkozóként működtető orvosok. Az egészségügyi kormányzat szerint azonban a doktorok jövedelme még mindig a diplomások átlaga fölötti.

Jöjjön inkább holnap, ma pontban 11-kor becsukjuk a boltot, a doktor úr is el akar menni a tüntetésre - mondta Erika nővér, a közeli háziorvosi rendelő asszisztense az időpont iránt érdeklődő páciensnek a múlt hét szerdájának reggelén Berlinben. Sokan voltak így aznap: a rendelők fele vagy ki sem nyitott, vagy korábban bezárt, s ennek megfelelően a déli 12 előtt öt percre meghirdetett tiltakozó demonstrációra mintegy 20 ezer orvos érkezett az egész országból a német fővárosba. A nyugati városrészben lévő Maritim Szállónál gyülekeztek, végigvonultak a város régi-új közepén, a Potsdamer Platz futurisztikus üvegpalotái között az egykori Kelet-Berlinben lévő egészségügyi minisztériumig. Azért 12 előtt öt perccel, hogy ezzel is szimbolizálják, nagy a baj, az utolsó percben vagyunk.

"Előbb a rendelő múlik ki, aztán a páciens" - vázolták fel a sötét jövőképet az anyagi helyzetük miatt aggódó orvosok. Merthogy természetesen pénzről volt szó, egészen pontosan az önálló vállalkozóként dolgozó, úgynevezett "letelepedett" orvosok honorálásáról. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Németországban nemcsak a háziorvosi szolgálatot, hanem a szakorvosi ellátást is önálló orvosok adják - ők 133 ezren alkotják a praktizáló orvosok 40 százalékát. A szakorvosi rendelőintézet, mint olyan, errefelé csaknem ismeretlen. Az NDK-s időkben még volt ugyan, akkor poliklinikának nevezték, de az egyesítés után ezek döntő többségét sikeresen felszámolták. A kórházakban alig van ambuláns ellátás, az egyetem elvégzése és a szakorvosi vizsga után egy fiatal orvos vagy benn marad a kórházban-klinikán, s a fekvő betegekkel foglalkozik - vagy belevág az önállóságba (erre mondják azt, hogy "letelepszik"), s nyit, esetleg nyugdíjba menő kollégától átvesz egy szakrendelőt. A beteg pedig, akinek fülészre, ortopédusra, sebészre vagy éppen onkológusra van szüksége, felüti a betegbiztosító pénztártól kapott orvosi névjegyzéket - vagy a telefonkönyvet -, tárcsáz, s kér egy időpontot.

Az orvosok honoráriumát a betegbiztosító fizeti - ám a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy Németországban nem egy, hanem háromszáznál több betegbiztosító pénztár működik. Valamelyiknek mindenki kötelezően tagja - ezért is hívják a pénztárakat "törvényes" betegbiztosítónak -, a törvényileg előírt kötelező tagság alól csak egy bizonyos jövedelemhatár (ez ma havi 3562 euró) fölött van felmentés, ők a magánpáciensek, akik kedvük szerinti magánbiztosítóval szerződnek. Ha akarnak. Ez esetben az a filozófia érvényesül, hogy aki sokat keres, az már képes önállóan gondoskodni saját egészségéről.

A kötelező betegbiztosítási járulék átlagosan 14 százalék (van pénztár, ahol néhány tizeddel több vagy kevesebb, s az autóbiztosításhoz hasonlóan évente itt is lehetőség van az egyes biztosítók között váltásra), ezt munkaadó és munkavállaló fele-fele arányban fizeti. Tekintettel arra, hogy a tavalyi német átlagkereset 2736 euró, azaz közel 700 ezer forint volt, az átlag német munkavállaló után a betegbiztosító havonta mintegy 95 ezer forintnyi bevételre tesz szert, amit a magyar egészségbiztosítás sok esetben a minimálbér utáni járulékból gazdálkodó illetékesei csak irigyelhetnek, mondván, szeretném magamnak a németek gondjait.

Visszatérve a tüntető német orvosokra: a betegbiztosító pénztárakkal szerződésben álló doktoroknak (gyakorlatilag az összes vállalkozó orvos ilyen) van egy országos szövetségük, s ennek vannak területi szervezetei. Az orvosok nem közvetlenül számolnak el a biztosítóval - ez alól csak a magánbiztosítónál lévő betegek jelentik az orvosok számára üdítő s sok esetben az anyagi mentőövet adó kivételt -, hanem a területi szövetségen keresztül. Mégpedig úgy, hogy beküldik minden egyes páciens és eset adatait. Minden betegség kezeléséhez adott pontszám tartozik - aztán a negyedév elteltével a szövetség megmondja, mennyit ért abban az időszakban egy pont. Ez lehet 5 cent, de lehet 3,5 cent is - attól függően, hány beteget kellett ellátni abban a negyedévben. És éppen itt van - legalábbis az orvosok szerint - az ügy rákfenéje: a területi szövetségek ugyanis fix keretek fölött rendelkeznek, azokat túllépni nem lehet, s ha az orvosok több pontot küldtek be, akkor csökkentik a pontértéket.

Országos szinten ez úgy néz ki, hogy az összes vállalkozói rendszerben működő orvosi rendelő ellátására egy évben 22 milliárd euró áll rendelkezésre. Ez az összeg a tüntetést szervező orvoskamara szerint - tekintettel az egyre drágább berendezésekre, a rendelők működtetésének folyamatosan növekvő költségeire - ma már nem biztosítja a magas szintű ellátás feltételeit. A demonstráció szervezői szerint a rendelők egyharmada küzd anyagi gondokkal, netán csődveszély fenyegeti. Volt orvos, aki elmondta, hogy kénytelen volt felmondani asszisztensének, s volt olyan, aki arról panaszkodott, az összes költség levonása után neki kevesebb maradt a kasszában, mint egy átlagos szakmunkás fizetése. A szakmai szervezetek képviselői orvoselvándorlással fenyegettek, a norvégul meg svédül tanuló medikusok rémképét festették fel, mondván, ha így megy tovább, a fiatal kollégák másutt keresik majd a boldogulást.

Az egészségügyi tárca tromfolt. Bár a miniszter asszony szeretett volna felszólalni a tüntető orvosok nagygyűlésén, ezt a szervezők nem tették lehetővé, így sajtónyilatkozatban jelentették meg a tárca adatait. Ezek szerint az átlagos magánorvosi rendelő a költségek levonása után Németország nyugati felében még mindig 84 ezer euró, keleten 78 ezer euró éves jövedelmet biztosít az orvosnak - ami nemhogy a szakmunkásszintnél, de a diplomás átlagnál is magasabb. Az orvosok különben se a kormánnyal vagy az állammal vitatkozzanak - érvelt Ulla Schmidt egészségügyi miniszter -, hanem saját szakmai szervezeteikkel, elvégre azok a felelősek a költségkeretekért, a pontszámok értékéért, a bürokráciáért, vagyis a rendelkezésre álló pénz elosztásáért.

Ami viszont biztos, hogy nem lesz több: a járulékkulcsok emelése a kormány számára egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal. Maradna tehát az egészségügyi reform, amiben viszont annyira ellentétes a nagykoalíciót alkotó két erő álláspontja, hogy aligha lehet kompromisszumra számítani: a szociáldemokraták a magánbiztosítás megszüntetését, a mindenki számára egyformán kötelező, jövedelemfüggő biztosítás bevezetését szorgalmazzák, a keresztény uniópártok számára viszont a fejenként egységes, 200 euró körüli összeg jelentené a megoldást.

Amíg dűlőre nem jutnak, marad a mai helyzet. Az orvosok továbbra is elégedetlenek lesznek, mert lehet, hogy átlagban még mindig jól keresnek, de már nem annyira jól, mint korábban. S ebben az átlagban benne van a keletnémet végeken dolgozó falusi orvos, meg a müncheni, magánpáciensekből élő kollégája is, így a szélső értékek a havi 2-3 ezer eurótól a több százezerig terjedhetnek. De a betegek is egyre inkább morognak majd, ha betegpénztári páciensként novemberben jelentkezve januári időpontot mond nekik az asszisztensnő, míg az öt perccel később ugyanazzal a kéréssel jelentkező magánbeteget (akinek számláját a magánbiztosító szó nélkül fizeti) szeretettel várják másnap reggelre.

WEYER BÉLA / BERLIN

Gulyás Gergely abban bízik, hogy legközelebb már nem is áll ki senki a fideszes jelölt ellen

Gulyás Gergely abban bízik, hogy legközelebb már nem is áll ki senki a fideszes jelölt ellen

Végső bizonyíték még nincs, de összefügghet a lombikkezelés és a mellrák

Végső bizonyíték még nincs, de összefügghet a lombikkezelés és a mellrák

Tüntetéssel várják az új ombudsmant az első hivatali napján

Tüntetéssel várják az új ombudsmant az első hivatali napján

200 millió kamera figyeli, milyen jegyeket írjanak be a nagy kínai osztálynaplóba

200 millió kamera figyeli, milyen jegyeket írjanak be a nagy kínai osztálynaplóba

Ez volt az NDK, a Patyomkin-ország, amelyből lakóinak 1989-ben végképp elegük lett

Ez volt az NDK, a Patyomkin-ország, amelyből lakóinak 1989-ben végképp elegük lett

Horn Gábor: A közösségromboló uniós kifizetésekről

Horn Gábor: A közösségromboló uniós kifizetésekről