Hogyan nézhetett ki a világ talán legnagyobb drámaírója? - erre is választ keres a Londonban nemrég megnyílt Shakespeare-kiállítás.

"Nehéz volt összeszedni a Shakespeare-t ábrázoló hat leghíresebb portrét, a mindeddig soha ki nem állított végrendeletét, no meg a számtalan magángyűjteményből származó relikviákat" - dicsekedett panaszkodva a HVG tudósítójának a világ eddigi legnagyobb Shakespeare-kiállításának helyet adó londoni National Portrait Gallery egyik munkatársa. A banki szponzorokkal is megtámogatott tárlatot az amerikai New York Timesban, a francia Le Figaróban és számos más nemzetközi sajtótermékben folyamatosan hirdetik. Talán éppen az óriási reklámkiadások miatt zárkóztak el a szervezők attól, hogy nyilvánosságra hozzák a kiállítás költségvetését.

Mindenesetre nem lehetett olcsó: a világ négy sarkából gyűjtötték össze a kiállított emlékeket. Az Utrechti Egyetemi Könyvtárból származik például az a most először bemutatott könyv, amely a londoni Hattyú Színház metszetét is tartalmazza (nem mellesleg ez a rajz az egyetlen fennmaradt színházábrázolás az Erzsébet-korból, s ennek mintájára építették meg a Temze-parton az újkori turistáknak felhúzott új Globe teátrumot). De a figyelmes látogató még arra a medvekoponyára is rálelhet, amelyet a Globe színház közelében találtak. A csont a filológusok szerint azt jelzi: akkoriban a színházi előadások egyik legnagyobb konkurense a kutyákkal folytatott medveviadal volt.

A műértő közönség azonban minden bizonnyal az olyan csemegéknek örül a legjobban, mint Shakespeare lányának keresztelési bejegyzése vagy éppenséggel a drámaíró saját kézzel aláírt végrendelete, amelyet a londoni National Library-ből kölcsönzött ki a National Portrait Gallery. De érdekes információval szolgálhatnak a nagyérdeműnek a Titus Andronicus előadásáról készült korabeli grafikák is; ezeken jól látható, hogy az 1594-es performance idején egyes színészek tógában, míg mások 16. századi páncélban adták elő a darabot.

"Kétlem, hogy a mai angol fiatalok maguktól Shakespeare-t olvasnának" - rombol le egy esetleges mítoszt Stanley Wells, a Birminghami Egyetem Shakespeare Intézetének nyugalmazott professzora a HVG kérdésére. A tudós azonban nem elégedetlen, a statisztikák szerint ugyanis a mester drámáit színpadra állító Royal Shakespeare Company többnyire telt házas előadásaira mindössze 11 százalékban váltanak jegyet külföldi turisták, vagyis még ma is nagy a hazai érdeklődés a művész darabjai iránt. Géher István az ELTE anglisztikai tanszékének professzora szerint egyébként az utóbbi években egész Európában és az USA-ban is újra divatba jött Shakespeare, amit ő annak is tulajdonít, hogy több, könnyen olvasható monográfia jelent meg az íróról. Ilyen például az amerikai Stephen Greenblatt harvardi irodalomtörténész könyve (magyarul Géniusz földi pályán címmel olvasható), ami némi fantáziával, de valószerű következtetésekkel tölti ki az író élettörténetének fehér foltjait. Méghozzá olyan élvezetesen, hogy 2004-ben elnyerte az USA National Book Award díját, és igazi bestseller lett. De a brit Peter Ackroyd elismert életrajz- és történelmiregény-szerző is a tollára tűzte tavaly megjelent vaskos könyvében (magyarul: Tetszeni akartam), amelyben lendületesen meséli el a 16-17. század fordulójának londoni világában élő művész életét.

A könyvek sikere a kiadókat is meglepte. Nem csoda hát, ha a Shakespeare-konjunktúrát mások is meglovagolták. Brenda James brit irodalomtörténész és honfitársa, William Rubinstein történelemprofesszor néhány hónapja publikált könyvükben a történelmi Shakespeare-t vélték leleplezni. Szerintük egész életében egy sort sem írt, hanem valószínűleg távoli gazdag rokona, Sir Henry Neville, a magát még udvari intrikákba is alaposan beleártó nyelvész vetette papírra a mai napig színpadképes történeteket. Szakmai presztízsét óvandó azonban nem szívesen vállalta volna azokat, ezért kérhette meg Shakespeare-t, engedné már meg, hogy az ő neve alatt fussanak. A mítoszromboló elmélet tudományos visszhang nélkül maradt, és ahogy a HVG kérdésére a már idézett Wells professzor fogalmazott, "minden értelmes ember gyorsan elfelejtette Rubinsteinék teóriáját".

A világszerte felívelőben lévő Shakespeare-kultuszt is kiaknázó exkluzív kiállítás "hivatalos" apropóját egyébként az adta, hogy a múzeum 150 éve nyitotta meg először a kapuit, ráadásul gyűjteménye első képe éppen a nagy drámaírót ábrázolta. Ez, az egyik tulajdonosáról, Chandos harmadik hercegéről elnevezett festmény egy sötét bőrű, vastag ajkú, robusztus embert ábrázol, úgyhogy a 19. századi Hain Friswell brit műértő "zsidós vonásokat" vélt rajta felfedezni. Másoknak az általa viselt fülbevaló szúrt szemet. Igen ám, csakhogy azóta kiderült, az eredeti arckép jóval világosabb volt, a színek az évszázadok során lettek sötétebbek, Shakespeare korában pedig sokan - például a rettenthetetlen hajós, Sir Francis Drake és számos udvaronc is - hordtak aranykarikát a fülükben.

A Chandos-kép mellett öt másik festmény pályázhatott a legautentikusabb Shakespeare-portré címére (most lehet először ezeket egymás mellett megtekinteni). Kettőről (az úgynevezett Grafton- és a Sanders-képről) csak annyit tudni, hogy a 16. század végén készültek, de kétséges, hogy Shakespeare-t ábrázolnák. Egy másik, Gerard Soest németalföldi barokk piktornak tulajdonított festmény feltehetőleg csak az 1660-as években készült el, tehát jóval Shakespeare halála után. A Janssen-portréként ismert kép meglehetősen hasonlít ugyan a drámaíró 1616-os halálát követően nem sokkal emelt, a Stratford-Upon-Avoni plébániatemplomban látható - szakértők szerint Shakespeare-t hitelesen ábrázoló - mellszoborra, ám 1988-ban az aprólékosabb vizsgálat után kiderült: az eredeti alak haját valamikor átfestették, hogy az arc shakespeare-ibbnek tűnjön. Igaz, a kutatók gyanúját már az is felkeltette, hogy a 17. században nem hordtak Angliában olyan gallért, amilyet a képen ábrázolt férfi.

A legizgalmasabb története talán az 1840-es években felbukkant úgynevezett Flower-portrénak van. A kép nagyon hasonlít arra a metszetre, amely a mester 1623-ban kiadott kötetében látható, tavaly azonban kiderült, hogy egy 1540-1560 között készült itáliai (Krisztust, Máriát és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló) festményt mázoltak át jóval később. Ami azt is jelenti, mind a mai napig nem tudni biztosan, hogyan is nézhetett ki Anglia leghíresebb költője és színpadi szerzője. Ez pedig még indokoltabbá teszi a londoni kiállítás címét: Searching for Shakespeare - azaz: Shakespeare-t keresve...

IZSÁK NORBERT / LONDON

A spanyol nagykövet visszautasította Szájer József állításait

A spanyol nagykövet visszautasította Szájer József állításait

"Szándékos hazugság" volt: váratlan mutációkat idézhetett elő a génszerkesztés a kínai babáknál

"Szándékos hazugság" volt: váratlan mutációkat idézhetett elő a génszerkesztés a kínai babáknál

Itt az első komoly ízelítő az új James Bond-filmből

Itt az első komoly ízelítő az új James Bond-filmből

Hogyan kell gyapjúból reggelit főzni? Szuper kis videón mutatja be egy művész

Hogyan kell gyapjúból reggelit főzni? Szuper kis videón mutatja be egy művész

Mint egy falat kenyér: tuningot kapott a hatalmas Rolls-Royce Phantom

Mint egy falat kenyér: tuningot kapott a hatalmas Rolls-Royce Phantom

Rómeó és Júlia története ihlette a Pirelli 2020-as naptárát

Rómeó és Júlia története ihlette a Pirelli 2020-as naptárát