Az egykori szocialista táborban annak idején rendkívül népszerű amerikai Dean Reed énekes-színészt csak most kezdik megismerni szülőhazájában.

Magyarországon keresett kártyanaptár-figura, az NDK-ban népszerű színész-énekes, a Szovjetunióban pedig egyenesen szupersztár volt Dean Reed, "a Vörös Elvis". Szülőhazájában, az Egyesült Államokban viszont szinte senki nem ismeri, ezért halálának huszadik évfordulójára a korábbi brit kiadás után Amerikában is megjelentették Rocksztár elvtárs című életrajzát. A hírek szerint a könyv alapján az Oscar-díjas Tom Hanks tervez filmet forgatni a főszereplő különös élettörténetéről.

Dean Cyril Reed 1938-ban, átlagosnak mondható vidéki amerikai családban született a Colorado állambeli Denver egyik elővárosában. Apja és anyja is tanár volt, akik baromfi- és sertéstenyésztéssel egészítették ki a fizetésüket. A fiú két fivérével együtt szokványos gyerekkort élt, előbb cserkész volt, majd az ifjú farmerek szövetségének agilis tagja. Jeleskedett a sportokban, kiválóan lovagolt és úszott. 19 éves korában fogadásból 175 kilométeres távon versenyt futott egy öszvérrel, és meg is verte. Kellemes énekhangjához 12 éves korában társította a gitárt, a fáma szerint azért, hogy szégyenlősségét ezzel legyőzve legyen népszerű a lányok között. Érettségi után a coloradói állami egyetemen meteorológiát tanult - tévés időjós szeretett volna lenni -, ám két év után kimaradt, és megnyerő külsejére, valamint zenei tudására alapozva Hollywoodban próbál szerencsét.

Rögvest szerződést is kapott a Capitol lemeztársaságtól, és bekerült a Warner filmstúdió színésztanodájába is, ahol tanárától, Paton Price-tól nemcsak szakmai tudása, hanem baloldali meggyőződése alapjait is elsajátította. Bár az amerikai slágerlistán az első száz közé jutott egyik számával, és korabeli zenés tévéműsorokban is feltűnt, az igazi siker Dél-Amerikában várta, ahol szinte megőrültek a dalaiért.

Amikor 1961-ben Argentínába érkezett, a repülőtéren százezer sikító rajongója várta, és a kontinens déli részén az 1960-as évek elején népszerűbb volt, mint Elvis Presley és Frank Sinatra együtt. Latin-Amerikában nemcsak pályafutása ívelt magasra, hanem politikai meggyőződése is kiteljesedett: a kiáltó szegénységet és az Amerika-barát kormányok brutalitását látva hithű marxista lett, akit előbb Argentínából, majd Chiléből is kiutasítottak. Utóbbi országban barátságot, illetve elvtársi szövetséget kötött a később irodalmi Nobel-díjat kapott Pablo Neruda költővel, az 1973-ban meggyilkolt Victor Jara folkénekessel, valamint az 1970-ben elnökké választott, majd három évvel később pucscsal megbuktatott Salvador Allendével.

Dél-Amerikából Európába ment, ahol előbb Olaszországban élt, és az 1960-as évek második felétől tucatnyi úgynevezett spagettiwesternben is szerepelt - együtt játszott például Yul Brynnerrel, Anita Ekberggel vagy a műfajt szintén kipróbáló Ringo Starr-ral -, de pályafutása már 1965-ben új fordulatot vett. Egy helsinki békekonferencián a polgárjogi mozgalom himnuszából a proletár internacionalizmus egyik népszerű dalává vált We Shall Overcome énekeltetésével kibékítette a kínai és a szovjet delegátusokat. Az utóbbiak között lévő egyik Komszomol-vezető úgy vélte: ez a képernyőre termett alkatú, jól éneklő, az amerikai fiatalokról alkotott kép minden sztereotípiáját megtestesítő, ráadásul meggyőződéses marxista ember kell nekik, hogy a nyugati rock and rollt annak "lázító hatásától" megtisztítva megismertessék a szovjet ifjúsággal. A felismerést a Melogyija szovjet állami lemeztársasággal kötött szerződés, majd koncertturné követte, amely olyan fergeteges sikerű volt, mint amikor a Beatles meghódította Amerikát.

Reed lemezei ettől kezdve milliószám keltek el a Szovjetunióban, valamint Bulgáriában, Csehszlovákiában és az NDK-ban. A zeneileg is nyitottabb Lengyelországon és Magyarországon ugyanakkor nemigen voltak kíváncsiak a szocialista tábor amerikai szupersztárjára. A sikertől megrészegült férfi végül Kelet-Berlin egyik kies negyedében telepedett le 1973-ban. Sármját további filmekben kamatoztatta, ezúttal már a DEFA keletnémet stúdióban. A legismertebbek közé a Jaráról készült Az énekes, a csehszlovák popsztár Václav Neckárral együtt forgatott Énekelj, cowboy, énekelj, valamint a Magyarországon is bemutatott Vértestvérek tartoznak. Utóbbiban - amely saját forgatókönyvéből, egy megtörtént amerikai esemény nyomán készült - a keleti blokk kedvenc indiánjával, az 1940-ben Jugoszláviában született Gojko Miticcsel játszott együtt.

Amerikai állampolgárságát soha nem adta fel, sőt évente elküldte adóbevallását az USA adóhivatalának, otthonában a rádió a Nyugat-Berlinben állomásozó amerikai csapatok adójára volt hangolva. Ezzel együtt Reed mindig harcosan kiállt marxista nézetei mellett, azokat gyakran fűzte dalaiba, kérés nélkül is hirdette a szocialista világrendszer felsőbbrendűségét, ostorozta a kapitalista Amerikát. Bejáratos volt nemcsak a keletnémet, de a szovjet és a csehszlovák pártelitbe is, Moszkvában Lenin-renddel is kitüntették. Szülőhazája először 1985-ben szembesülhetett tékozló fia népszerűségével a keleti blokkban, amikor a denveri nemzetközi filmfesztiválon, majd az USA több városában is bemutatták a Reedről Amerikai lázadó címmel készült dokumentumfilmet.

Az ennek alkalmából negyedszázad után először hosszabb időre hazatérő színész-énekes az egykorú beszámolók szerint újra beleszeretett Amerikába, és azt tervezte, baloldali nézeteit fel nem adva, karrierjét a tengerentúlon is folytatja. Sokat remélt attól az interjútól, amelyet a CBS amerikai tévétársaság 1986 februárjában rögzített vele és két hónappal később sugárzott. Reed azonban - talán a szocialista világrendszer burkának tulajdoníthatóan - teljesen félreértelmezte lehetőségeit, és védelmébe vette nemcsak a berlini falat, de a Szovjetunió afganisztáni "baráti segítségnyújtását" is, Ronald Reagan amerikai elnököt pedig Sztálinhoz hasonlította. Az interjú adásba kerülése után temérdek gyűlölködő levelet kapott az amerikai nézőktől, akik többnyire hazaárulónak minősítették.

Nem csak az amerikai ajtók csapódtak be előtte, a gorbacsovi nyitás után korábbi sikereinek színhelyén is meghűlt körülötte a levegő, mert a koncertjáró fiatalok a keményvonalas szocializmus szórakoztatóiparbeli apologétájának tekintették. Így amikor 1986. június 12-én autóba szállt, és tervezett új filmje kiszemelt produceréhez indult, de négy nappal később az otthonához közeli tóban találtak rá, voltak, akik kételkedtek a tragikus balesetről szóló hivatalos verzióban, és kezdettől öngyilkosságnak tekintették a halálát. Elterjedt az is, hogy esetleg a Stasi gyilkoltatta meg, ám a Bild című német bulvárlap két éve előásta az egykori titkosszolgálat archívumából Reed többoldalas búcsúlevelét. Ebben a csalódott színész-énekes egyebek mellett harmadik feleségére, a keletnémet filmsztár Renate Blumére panaszkodik, aki házasságuk megromlása után állítólag "olcsó jenki bájgúnárnak" nevezte. Erich Honecker keletnémet pártvezetőhöz címzett utolsó üzenetében pedig közli: tettének nincs politikai indítéka, továbbra sem kételkedik a kommunizmus sikerében.

NAGY GÁBOR

Bruttó 13 milliós lelépési pénzzel ment Trócsányi Brüsszelbe

Bruttó 13 milliós lelépési pénzzel ment Trócsányi Brüsszelbe

Spiró György: Ötven év múlva fogjuk megérteni azt, hogy ma miben élünk

Spiró György: Ötven év múlva fogjuk megérteni azt, hogy ma miben élünk

Parti Nagy Lajos: A magyarok szavazták meg a saját diktátorukat, háromszor is

Parti Nagy Lajos: A magyarok szavazták meg a saját diktátorukat, háromszor is

Rubint Réka: „Tapintatosabban kellett volna”

Rubint Réka: „Tapintatosabban kellett volna”

Közölte a Boeing, hogy egy darabig még biztosan nem szállnak fel a 737 MAX-ok

Közölte a Boeing, hogy egy darabig még biztosan nem szállnak fel a 737 MAX-ok

Brexit: módosításokkal szavazta meg a Lordok Háza a kilépés törvénytervezetét

Brexit: módosításokkal szavazta meg a Lordok Háza a kilépés törvénytervezetét