Tetszett a cikk?

Az ENSZ emberi jogi tanácsa levette Kubát és Belaruszt a folyamatosan megfigyelendő országok listájáról, de nem a helyzet javulása, hanem diplomáciai háttéralku okán.

Bár Kubába eleve be sem engedték az ENSZ emberi jogi felügyelőjét, a Prensa Latina kubai hírügynökség azzal kezdte lelkes genfi tudósítását: végre vége annak, hogy "manipulált nagyítóüvegen át" vizsgálják az emberi jogok helyzetét Kubában. Valójában azonban nem a havannai felfogás változása (amelynek nemigen van jele), hanem a szokásos diplomáciai alkudozás van annak a hátterében, hogy az ENSZ emberi jogi tanácsa a múlt héten levette Kubát és Belaruszt a különmegbízottjai által felügyelt országok listájáról.

Kecskére bízták a káposztát, túl sok olyan állam őrködik az emberi jogok betartásán, amely maga is többé-kevésbé lazán kezeli e normákat - foglalható össze a helyzet az után is, hogy tavaly példátlan lépésre szánta rá magát az ENSZ közgyűlése: feloszlatott és új alapokon szervezett meg egy testületet. Az előd, az első szakbizottságok egyikeként 1946-ban alapított emberi jogi bizottság még ENSZ-mércével mérve is gyengén muzsikált, majd azzal járatta le magát végképp, hogy egy 2003-as szavazás eredményeképpen az 53 tagállamot képviselő bizottság elnökségét éppen Líbiára bízták. A kéz kezet mos elve egyébként is működött: Kína rendszeresen megnyerte magának több fejlődő ország jóindulatát, így kerülhette el, hogy pellengérre állítsák.

A szankciókra föl nem hatalmazott bizottságnak a nyilvánosság erején kívül más eszköze egyébként nem is volt. E fegyvert forgatta Christine Chanet francia bírónő is, aki - bár nem tehette be a lábát Kubába - legutóbb a múlt hónapban hívta fel a külvilág figyelmét arra, hogy romlik az immár négy éve bebörtönzött hatvan ellenzéki (hivatalos kubai szóhasználat szerint nem politikai fogoly, hanem amerikai zsoldos) némelyikének az egészsége. Maga Chanet is jobbnak találja egyébként, ha ezentúl nem készítenek jelentéseket Kubáról, legalábbis ő úgy véli, hogy Havanna elzárkózása miatt ennek nincs sok értelme.

Ilyen előzmények után nem is annyira diplomatikusan fogalmazott az a tavaly márciusi közgyűlési határozat, amely szerint a bizottság helyébe lépő tanács tagjainak "a legmagasabb normákat kell betartaniuk az emberi jogok előmozdításában és védelmében". E magas szempont érvényesülését némiképp előmozdíthatta volna, hogy a közgyűlés egyenként és titkos szavazással választja a tanács 47 tagját, sőt ha valamelyik ítész állam maga is vétkezne, kétharmados többséggel fel is lehetne függeszteni a tagságát. Nem érezvén elég szigorúnak ezt a szelekciót sem, az Egyesült Államok eleve távol maradt a tanácstól, miközben a tagok közé került Kuba, Szaúd-Arábia, Kína és Oroszország is. Föl lehet fogni persze úgy is, mint Michael Steiner, az emberjogi tanácsba akkreditált német ENSZ-nagykövet: a 47 tagú tanács a világ realitásait tükrözi, így nehezen felelhet meg az ideális európai és észak-amerikai elképzeléseknek.

Halvány reményt adhat, hogy egy malőrt már sikerült elkerülni. Miután az utolsó pillanatban Bosznia-Hercegovinát is jelölték, a kulisszák mögött ügyeskedő diplomatáknak sikerült megakadályozniuk, hogy Belarusz foglalja el a kelet-európaiaknak fenntartott hat hely egyikét. A múlt héten azonban, amikor lejárt a tanács ügyrendjének kialakítására megszabott egyéves határidő, Kína visszaszorította a diplomatákat az adok-kapok játékba. Nyilván saját védelmében, Peking azt követelte, hogy valamely tagállam megrovásához egyszerű helyett kétharmados többség kelljen. Ez végül nem került bele a kompromisszumos csomagba, de kikerült belőle Kuba és Belarusz - a Kínával egykor ugyanabba a béketáborba tartozó két ország - megfigyelése is. Az EU nevében nyilatkozó Michael Steiner elismerte, hogy ez nem ideális, de ha nem jutottak volna kompromisszumra, és ezért a tanács nem tudna működni, az még rosszabb lett volna.

A kínai kétharmados klauzula talán azért is bukott meg, mert a fejlődő országok sem támogatták egyértelműen. Feltehető, hogy a többséget alkotó afrikai és ázsiai csoport arab és muszlim tagjainak sem állhatott érdekükben a határozathozatal megnehezítése, miután a tanács első évét - a palesztin területeken elkövetett jogsértésekre hivatkozva - Izrael-ellenes határozatok keresztülvitelére használták fel. Olyanokéra, amelyekhez hasonlóak a biztos amerikai vétók miatt a Biztonsági Tanácson nem mentek volna át. Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár tavaly nehezményezte is, hogy a tanács aránytalanul nagy figyelmet fordít Izraelre, miközben elhanyagolja az emberi jogok súlyosabb sérelmeit a világ más részein, például a szudáni Dárfúr tartományban. Részben ezért zárolta a múlt héten a washingtoni képviselőház a tanácsnak szánt amerikai pénzt.

Kuba és Belarusz felügyelete mégsem válik lehetetlenné. Már csak azért sem, mert elődjének korlátain túllépve a tanács úgy szeretne működni, hogy az ENSZ összes tagállamában rendszeresen megvizsgálja az emberi jogok érvényesülését. Állandó megfigyelők vizsgálják - még ha esetleg kényszerűen a távolból is, mint eddig Kuba esetében - a tíz első számú gyanúsítottat: Burundit, Észak-Koreát, Haitit, Kambodzsát, a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Libériát, Mianmart (a volt Burmát), Szudánt, Szomáliát és a palesztin területeket.

Monitor

Bukásra állva

HVGAz emberi jogok semmibevétele csak az egyik jele annak, ha egy ország a szakadék szélére kerül.

Meg akarta ölni magát Moby, amikor a legnagyobb sikereit érte el

Meg akarta ölni magát Moby, amikor a legnagyobb sikereit érte el

Lengyel ombudsman: Lengyelország a magyar úton halad a tekintélyuralom felé

Lengyel ombudsman: Lengyelország a magyar úton halad a tekintélyuralom felé

"Hangok parancsolatára" ölte meg két kisgyerekét egy amerikai nő

"Hangok parancsolatára" ölte meg két kisgyerekét egy amerikai nő