Kiújult a bálnák védelméről folyó vita, miután kiderült, hogy a személyzet tagjai húst loptak egy, a tengeri emlősökre hivatalosan tudományos célból vadászó japán hajóról.

A felirat szerint kartonpapír volt a dobozban, mégis 23 és fél kiló sózott bálnahúst találtak benne a Greenpeace mozgalom aktivistái. A környezetvédők jó ideje szemmel tartják a japán bálnavadászhajókat, és ezúttal az egyik - a flotta büszkeségének számító Nisshin Maru - fedélzetéről lekerülő személyes küldeményeknek is a nyomába eredtek. Olyannyira, hogy egy ládát, amelyet az egyik tengerész a családjához akart eljuttatni, egyszerűen elloptak a továbbításával megbízott cég raktárából, majd közzétették nyomozásuk eredményét.

A zöld aktivisták szerint kicsempészték a hajóról a csomagot, amely akár háromezer dollárt is érhet. A bálnavadászflottát üzemeltető társaság, a Kyodo Senpaku Kaisha Ltd. és az ágazatot felügyelő Halászati Ügynökség azonban cáfolta, hogy törvénysértés történt volna. Bevett szokás, hogy a több hónapos tengeri vadászidény végén, amolyan jutalékként, a dolgozók is kapnak a zsákmányból - hangoztatták. A környezetvédők azonban állítják: bizonyítani tudják, hogy 12 tengerész összesen 47 ilyen ládát - azaz több mint egy tonna húst - indított útnak a fedélzetről, ami jócskán túllép a legális kereteken. Ráadásul nem egyedi esetről van szó; bálnavadászoktól származó értesülések szerint rendszeresek a húslopások, amelyek fölött egyszerűen szemet hunynak a hajók üzemeltetői.

A botrány kirobbantói azt remélik, hogy a vizsgálat idejére az ügyészség leállítja a japán bálnavadászflotta tevékenységét. Valójában a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) már 1986-tól betiltotta a kipusztulóban lévő tengeri emlősök legyilkolását, de a tilalom alól kivételes esetekre, például az őslakosok hagyományainak őrzésére vagy tudományos kutatásokra mentességet adott. Japán ez utóbbi kiskaput használja ki, és hajói a moratórium életbelépése óta becslések szerint 10-11 ezer bálnát vadásztak le, kutatási célokra hivatkozva.

A cetek védelmében fellépő országok és szervezetek viszont állítják, a tudományos munka nem indokol ekkora mészárlást, és Tokió valójában a kereskedelmi célú vadászat álcázására használja a kutatást. Szerintük erre utal az is, hogy az elejtett bálnák húsának a vizsgálatok után megmaradt részét Japánban piacra dobják, hivatalosan azért, hogy az ebből származó bevétellel is hozzájáruljanak a tudományos munka évi 6 milliárd jenes, azaz mintegy 9 milliárd forintos költségeihez.

Éles vitát folytat az ázsiai szigetországgal Ausztrália is, ahova évente mintegy másfél millió turistát vonzanak a hatalmas tengeri emlősök. A japán hajók azonban a novembertől április-májusig tartó vadászidényben jórészt a Canberra által Ausztrália vizein, a parttól 200 tengeri mérföldes - mintegy 370 kilométeres - sávban létrehozott bálnarezervátum antarktiszi területén portyáznak, ahol a Humane Society International állatvédő szervezet becslése szerint csak 2000-2006 között 1300 bálnát ejtettek el. Merthogy Tokió nem ismeri el ezt a védett övezetet, Ausztrália viszont kész akár nemzetközi bírói fórumokhoz fordulni érdekeinek védelmében. Egymillió dollárt költöttek például arra, hogy január-februárban hajóról és repülőgépekről figyeljék a japán bálnavadászflotta antarktiszi tevékenységét, és perben is felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek ellene. A kegyetlen mészárlásokról készült képeket közzé is tették, komoly bosszúságot okozva Tokiónak, amely azzal vádolta az ausztrál kormányt, hogy "veszélyes érzelmi propagandát" folytat.

De nem csak a Canberra által küldött megfigyelők zavarták az idei szezonban a japán bálnavadászatot a déli tengereken. Ott voltak a Greenpeace és az ausztrál Sea Shepherd környezetvédő szervezet harcias aktivistái is. Az utóbbiak márciusban kisebb összecsapásokba is bocsátkoztak a Nisshin Maru legénységével, és alighanem részben az ő akcióiknak tudható be, hogy a flottának végül nem sikerült teljesítenie a tervét. Arról a szándékról eleve lemondtak, hogy leöljenek ötven - a veszélyeztetett állatfajok közé sorolt, több mint negyven éve védett - hosszúszárnyú vagy közönséges barázdás bálnát, és déli csukabálnából is csak 551-et ejtettek el a tervezett 850 helyett.

Japánban szívesen hivatkoznak arra, hogy a bálnavadászat és -evés éppúgy az ország tradícióinak része, mint az európai államokban a marhák vagy a sertések levágása és húsuk elfogyasztása. Ennek valamelyest ellentmondanak a The New York Times által nemrég idézett adatok. Ezek szerint a fogyasztás - 226 ezer tonnával - 1962-ben érte el a csúcsot, és már a moratórium bevezetése előtt, 1985-ben 15 ezer tonnára esett vissza. A Los Angeles Times tavaly év végi adatai szerint pedig a japán hűtőházakban 4800 tonnányi tartalék halmozódott fel.

A MORI közvélemény-kutató cég felmérésének eredménye is arról tanúskodik, hogy a japánok mindössze egy százaléka eszik rendszeresen bálnahúst, a tengeri óriás vadászatát pedig csak minden tizedik támogatja. Az iskolai menzák menüjében mindenesetre rendszeresen szerepel ilyen étel. Ott találkozott vele először Furumi Naoko is. "Alighanem oktatási célja is volt annak, hogy a kínálatba került - mondta a 30 év körüli fiatal nő a HVG-nek. - A bálnaevés ugyanis fontos eleme a japán étkezési kultúrának. Persze magamtól sohasem vennék. Az ízében nincs semmi különös, ráadásul drága is."

Egy bálnahúsból készült ebéd csaknem kétszer annyiba kerül, mint ugyanaz marhahúsból; ára 2500 jen, azaz 4 ezer forint körül van, egy komplett vacsoramenüért valamelyik nem túl elegáns tokiói étteremben pedig 10 ezer jent, vagyis 15 ezer forintot is elkérhetnek. Az üzletekben ma már ritkán, csak néhány helyen találkozni bálnahússal. Ilyen a tokiói Aszakusza-templom környéke, az idősebb generációk kedvelt szórakozónegyede.

Japán - miközben állítja, hogy a visszaesést a kínálat szűkülése okozta - következetesen harcol a kereskedelmi bálnavadászat legalább korlátozott felújításáért. Minden bizonnyal erre készül az IWC júniusban esedékes éves tanácskozásán is, amihez újabb érvként használhatja Izland példáját. Az északi ország kormánya, amely 2006-ban egyoldalúan felmondta a piaci célú vadászat tilalmát, éppen a múlt héten jelentette be, hogy az idén is engedélyezi negyven példány elejtését. A tilalom tehát oldódni látszik, így elképzelhető, hogy előbb-utóbb újraszabályozásra lesz szükség. A hírek szerint márciusban Londonban, egy titkos eszmecserén már körvonalazódott is a kompromisszum. Az Independent című brit napilap értesülése szerint ez bezárná ugyan Japán előtt a tudományos kutatás által kínált kiskaput, de engedélyezné a szigetországnak, hogy minden évben meghatározott számú bálnát ejtsen el a partjaihoz közeli vizeken.

Egy iskolában kartondobozt húztak a diákok fejére, hogy ne tudjanak lesni egymásról

Egy iskolában kartondobozt húztak a diákok fejére, hogy ne tudjanak lesni egymásról

Balhé az X-Faktorban: tombolt és mikrofont dobált a zsűrire kiakadt versenyző

Balhé az X-Faktorban: tombolt és mikrofont dobált a zsűrire kiakadt versenyző

5200 éves sírrendszert tártak fel Németországban

5200 éves sírrendszert tártak fel Németországban

Az olajipart védő ellentüntetők várták Greta Thunberget Kanadában

Az olajipart védő ellentüntetők várták Greta Thunberget Kanadában

A győri rendőrök biztosan nem nyomoznak a Borkai-ügyben

A győri rendőrök biztosan nem nyomoznak a Borkai-ügyben

Mégsem Trump golfklubjában lesz a G7-csúcs

Mégsem Trump golfklubjában lesz a G7-csúcs