A tenger feltöltésével növelik kétszeresére az egyetlen német nyílt tengeri szigetet, hogy fellendítsék az idegenforgalmat. Helgoland viharos múltjáról és a luxusberuházás terveiről a helyszínen tájékozódott a HVG tudósítója.

Jó napjuk van ezen a július eleji csütörtökön a helgolandiaknak: a délre befutott négy hajóval 1232 látogató érkezett. A csónakosok az öbölben horgonyzó hajókról már partra is szállították a turistákat, akik azonmód nekiláttak, hogy teljesítsék négyórás penzumukat: a mindössze egy négyzetkilométer területű sziget körbejárása, természeti szépségek megtekintése, majd bevásárlás a vám- és adómentes kikötői üzletekben. Aztán beszállás a labilis csónakokba, irány valamelyik hajó. Délután négykor egyik a másik után szedi föl a horgonyt, s a sziget csaknem elnéptelenedik. Maradnak az állandóan itt élők 1300-an, bár ez is csak nyáron igaz, télen nincsenek többen nyolcszáznál. Az 1232 látogatónak azért is örülnek a helybéliek, mert júniusban voltak olyan napok, amikor alig ötszázan vállalkoztak a két és fél órás hajóútra, hogy megtekinthessék Németország egyetlen, a szárazföldtől 70 kilométerre lévő, nyílt tengeri szigetét.

Voltak olyan évek is, amikor napi hat-nyolcezer ember csodálta az Északi-tenger fölé meredő vörös kősziklákat, a sziklák réseiben költő és rikoltozó madarakat (ők a sziget igazi urai: 30 ezer él itt), a part menti színes házakat, a háborús erődítmények nyomait, a szigetet behálózó bunkerrendszert. Lehet, hogy már mindenki járt itt, aki kíváncsi volt Helgolandra, vagy más helyek ma már vonzóbbnak tűnnek, a visszaesés mindenesetre már-már veszélyezteti a sziget létét - de minimum a jólétét.

Új vonzerő kell - és egy hamburgi milliomos építési vállalkozó, Arne Weber most ezt vélte megtalálni: a tenger feltöltésével meg akarja duplázni a sziget területét, luxusszállodát, luxushajó-kikötőt, repülőteret kíván építeni. Tenger, feltöltés, luxusszálloda - a német bulvársajtó az "Észak Dubaija" elnevezéssel már meg is találta a blikkfangos címet a vállalkozásra. Klaus Furtmeier, a sziget turisztikai igazgatója szerint ez túlzás, hiszen még minden a kezdetek kezdetén tart. Bár a legfontosabb első lépésen már túl vannak: éppen a HVG tudósítójának ottjárta előtti napon került sor arra a megbeszélésre Dietrich Austermann tartományi gazdasági miniszter vezetésével Kielben, ahol a hatóságok - környezetvédők, vízügyi szakemberek, a mezőgazdasági és a közlekedési minisztérium illetékesei - egyetértettek abban, hogy a feladat nem megoldhatatlan, hozzá lehet látni a részletes tervek kidolgozásához. Ez a rábólintás lendületet adhat a projektnek, amelynek minden ellenkező feltételezés ellenére éppen a feltöltés a legegyszerűbb fázisa. Megfelelően megerősített védőfallal le kell zárni a tengert, s máris lehet beleönteni a tízmillió köbméter homokot, amely majd összeköti a sziget két részét. Helgoland ugyanis tulajdonképpen két részből áll: van a fősziget és tőle néhány száz méternyi távolságra a kicsi, a dűne. A kettő összekötése kerülne 80 millió euróba, s utána kezdődhetne az igazi nagyberuházás: a szállodák, a repülőtér építése. Utóbbi már önmagában többe kerül, mint a feltöltés - már amennyiben tényleg alkalmassá teszik nagy gépek leszállására is, ehhez ugyanis 1500 méterre kellene meghosszabbítani a mostani minireptér leszállópályáját. A turizmusigazgató asztalán fekvő megvalósíthatósági tanulmány időtáblája mindenesetre feszes tempót ígér: a tervek és engedélyek után 2010 harmadik negyedévére ütemezi a feltöltés kezdetét, a beépítés rajtját pedig 2011 negyedik negyedévére.

Kérdés, hogy maguk a helgolandiak szeretnék-e mindezt. A kalandos sorsú sziget lakóinak ősei a 19. század elejéig dán alattvalók voltak, aztán - a napóleoni kontinentális zárlatot megtörendő - Falkland admirális hajói csaknem egy évszázados angol uralmat hoztak rájuk, 1890-ben pedig néhány kelet-afrikai gyarmatért cserébe a német birodalom részei lettek; mindig stratégiai megfontolásból. Kitűnően lehetett ugyanis ellenőrizni innen az északi-tengeri hajómozgásokat, akár kereskedelmi, akár hadiflottáról volt szó. Hitler például itt akarta megépíteni az egész német hadiflotta befogadására alkalmas óriáskikötőt (a Golf-áramlatnak köszönhetően soha nem kell fagyveszélytől tartani), és itt épült ki az az óriási erődítmény- és bunkerrendszer, amelynek lerombolására az angolok a háború egyetlen napján több bombát dobtak a szigetre, mint amennyit Drezda csaknem teljes elpusztításakor bevetettek.

Helgoland viszont valóban teljesen elpusztult: nem maradt ház, nem maradt ember, 1945 májusa és 1952 között nem volt élet a szigeten. Ami a háborúban megmaradt, azt 1947 áprilisában az angolok felrobbantották. Karl Otto Pählke, a hetven feletti, szálfaegyenes termetű nyugalmazott katonatiszt, ma alkalmi idegenvezető kalauzolja a bombatölcsérek, kráterek nyomai közt a látogatót, s meséli precíz részletességgel, mennyi robbanóanyagot (6700 tonnát) használtak az erődítmény teljes megsemmisítésére, s milyen távol lehetett észlelni a robbanás kiváltotta földmozgást (még a zürichi szeizmológiai laboratóriumban is). Ezt követően éveken át az angol légierő használta Helgolandot bombavető célpontnak: iderepültek, ledobták a gyakorlóbombát, aztán elhúztak.

Politikai egyeztetések és a kényszerből kitelepített helgolandiak folyamatos követelése, tiltakozó akciói után (volt, hogy fiatalok minden tiltás és életveszély ellenére áthajóztak a szigetre, s kitűzték ott az Európa Mozgalom E betűs zászlaját), 1952-ben az angolok visszaadták a szigetet az NSZK-nak, s ekkor a lakók is visszaköltözhettek a német szárazföldről. Azóta Helgoland stratégiai jelentősége szinte semmi, a kikötőben egyetlen középkori ágyú szobra emlékeztet az erődítményre - bár a sziklák gyomrába vágott bunkerrendszer mellékhelyiségeit az 1961-es kubai válság idején új küblikkel látták el. Azt hitték, szükség lesz rá - magyarázza az idegenvezető.

Előtérbe került viszont a sziget turisztikai szerepe. A hetvenes évek említett látogatócsúcsai mögött a sziget varázslatos szépsége mellett más is szerepet játszott, s játszik még ma is, éspedig az angoloktól megörökölt vám- és adókedvezmények. A Helgolandon vásárolt termékeken nincs vám és áfa - így például egy karton jobbféle cigaretta 20-22 euróért megkapható, nagyjából feleannyiért, mint a szárazföldön. Hasonló a helyzet a tömény italokkal is - nem csoda, ha a kikötőből a sziget belseje felé induló turistákat vásárlásra csábító boltok, visszafelé, a behajózáskor pedig fürkésző szemű vámosok kérdései fogadják. Aki Helgolandra utazik, az kilép az EU vámterületéről, s visszafelé csak egy karton cigaretta és egy liter whisky lehet nála.

A tenger feltöltésének és az így nyert újabb egy négyzetkilométernyi területnek köszönhetően valószínűleg több lesz a nemcsak négy órára, hanem egy-két hétre idelátogató turista. Ma a kis, többnyire szerény panziók adják a helgolandi szálláshelyek többségét, a tervezett szállodaépítések ezen is változtathatnának. Az új kikötőtől pedig azt remélik, hogy a tengeri luxusutazások résztvevői sem vetik majd meg a vámmentes boltok kínálatát. Ma ugyanis az ezek forgalmára kivetett, csak itt érvényes települési adó adja a helgolandi költségvetés egyötödét. A turizmus pedig az itt élők megélhetésének kilencven százalékát, így aztán a tervezett népszavazáson valószínűleg a projekt melletti igenek fognak győzni. Akkor is, ha ezzel a sziget el fogja veszíteni mostani varázsának egy részét.

WEYER BÉLA / HELGOLAND

Világháborús bombát találtak Szolnokon

Világháborús bombát találtak Szolnokon

Gondban lehet az egyik legnagyobb magyar szakszervezet

Gondban lehet az egyik legnagyobb magyar szakszervezet

A Dunántúlon enyhe havazással búcsúzik a hét

A Dunántúlon enyhe havazással búcsúzik a hét

Varázslatosan mutat a visegrádi vár a zúzmarában

Varázslatosan mutat a visegrádi vár a zúzmarában

Az Emmi ígéri: a fogászatok idén is megkapják az ígért támogatást

Az Emmi ígéri: a fogászatok idén is megkapják az ígért támogatást

Megadja a fővárosi várólisták megszüntetéséhez szükséges kétmilliárd forintot a kormány

Megadja a fővárosi várólisták megszüntetéséhez szükséges kétmilliárd forintot a kormány