Nem igaz, hogy alattvalói pénzét tékozló playboy volt Bonaparte Jeromos, Vesztfália királya. Ő teremtette meg német földön az első alkotmányos monarchiát - sugallja egy, Kasselban a minap zárult kiállítás.

Na de ilyet? És sose tanultunk róla! "Nagyobb, mint az akkor megmaradt Poroszország!" - így kommentálnak középiskolás diákok a kasseli Fridericianumban egy térképet, amely azt mutatja, hol volt a kétszáz évvel ezelőtt röpke pár esztendeig létezett Vesztfáliai Királyság. Ők úgy olvassák a mappát, hogy ez a meseország a mai Hessen, Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Vesztfália, Bréma, Hamburg, Türingia és Szász-Anhalt tartományok egyes részeit foglalta magában. A történészek meg úgy, hogy Napóleon császár a hesseni és hannoveri választófejedelemségből, a braunschweig-wolfenbütteli hercegségből, Poroszországnak az Elbától nyugatra fekvő területeiből, a hildesheimi, paderborni és osnabrücki érsekségből és még néhány kisebb "földdarabból" új, mesterséges államot gyúrt össze, amelynek trónjára legkisebb öccsét ültette. A 38 ezer négyzetkilométeres, 2 millió lakosú műország nem azért kellett neki, hogy újabb koronát tudhasson magáénak a Bonaparte család, hanem ütközőállamnak kelet felé. És afféle mintaállamnak is, amely német földön elveti a napóleoni jogrendelképzelések csíráit.

"De szép! Ma már ritkán lehetne ilyet felvenni!" "Ezzel aztán könnyen lehetett villogni!" - lelkendeznek a kasseli udvar luxusát, fényes ruhakölteményeit és rafinált ékszereit bemutató tárlók előtt a diáklányok. A báli meghívókat böngészve pedig irigykedve állapítják meg: akkoriban szinte naponta voltak táncos és egyéb társasági alkalmak. Úgy tűnik, merő vidámság volt az élet Vesztfáliában. Már a kiállítás címe is utal erre: König Lustik!? - azaz magyarra ferdítve: Vík király!? Merthogy a királlyá emelt Napóleon-fivér, a németet mindvégig törve beszélő, a szóvégi g helyett k-t ejtő Jérome Bonaparte minden átmulatott este után e szavakkal búcsúzott: "Lustik! Morgen wieder lustik!" Azaz: "Víkan! Holnap megint víkan!"

E ragadványnév beárnyékolta utólagos értékelését is, lustikságát még a magyar Pallas Lexikon is fontosnak tartja kiemelni mint reprezentációban kimerülő uralkodása egyik fő jellemzőjét. A König Lustik!? kiállításcímben szereplő kérdőjel azonban épp arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy Jeromos király (a trónon: Hieronymus) sokkal inkább pozitív történelmi alak volt, és csupán a Napóleon utáni idők "igazságosztó" német történelemszemlélete gyártott belőle operettfigurát.

A leendő vesztfáliai király 1784. november 15-én a korzikai Ajaccióban született Charles Bonaparte legkisebb, 12. gyermekeként. A földközi-tengeri, majd a karibi flottaműveletekben kitűnt bátorságával, úgyhogy csakhamar korvettkapitány lett. Amikor 18 évesen az angol haderő elől hajójával az USA-ba menekült, beleszeretett Elizabeth Pattersonba, és a Bonaparte családi tanács engedélyét ki sem kérve el is vette. Ám a nász haszna nem a dúsgazdag kereskedő após pénztárcája volt, hanem az, hogy a közben Franciaország császárává koronázott Napóleon, amikor Jérome hosszas unszolásra hajlandó volt a válásra, császári herceggé és ellentengernaggyá tette.

A trafalgari vereséggel azonban szertefoszlottak a franciák tengeri ambíciói. Jérome kénytelen volt partra szállni, és generálisként 1806-1807-ben a porosz hadszíntéren bizonyítani képességeit: jelentős részben ő vezényelte le Szilézia meghódítását. Ekkor Napóleon elérkezettnek látta az időt, hogy József és Lajos után (1806-tól előbbi Nápoly - később Spanyolország -, utóbbi Hollandia királya) újabb Bonaparte uralkodóval örvendeztesse meg Európát. Jérome-ot előbb kiházasította Katharina von Württemberggel, majd 1807 júliusában közölte vele: "Fivérem, most kötöttem békét Oroszországgal és Poroszországgal; ebben elismerték önt Vesztfália uralkodójaként."

Jeromos 1807. december 8-án költözött be a wilhelmshöhei (hamarosan: napoleonshöhei) kastélyba, pár nap múlva ünnepélyesen bevonult Kasselba, és gőzerővel vetette bele magát a mintaállam mintaállamügyeibe. A német jog- és államtudomány legjobbjait vette maga mellé, személyesen vezette a kabinet és az államtanács üléseit, és ezeken nem pusztán elnökölt, hanem a követek hazaküldött jelentései szerint rendre kimutatta "érdeklődését, felkészültségét, konstruktivitását, liberalizmusát". Átültette a Code Napoléont, az akkor legkorszerűbb törvénykönyvet, bevezettette a törvény előtti egyenlőséget, az esküdtbíráskodást, továbbá a teljes vallásszabadságot, ami azt jelentette, hogy először váltak a keresztényekkel egyenjogúvá a zsidók (akiknek a száma uralkodása alatt 15 ezerről 20 ezerre emelkedett Vesztfáliában). Eltörölte a katonaságnál a megalázó testi fenyítést - és nem mellesleg Vesztfáliában alakult először német földön parlament.

A restauráció után persze csak azokra az éjszakákra emlékeztek - és emlékeztettek -, amelyeket a többi fényűző udvar mintájára meghonosított drága színházzal, pénzfaló muzsikálással, művészetekkel, mulatságokkal töltött. És az ugyancsak nem olcsó nőkkel. Merthogy számtalan kalandja volt. De: sohasem volt egyetlen olyan szeretője, aki befolyást gyakorolhatott volna a politikájára, az államkasszára. Az utóbbit - a költséges szórakozások mellett - inkább az terhelte, hogy a császári fivér egyre több pénzügyi és "humán támogatást" követelt "katonapolitikájához": vesztfáliai birtokokat kiszolgált tábornokainak és minisztereinek, beszállításokat, francia csapatok állomásoztatását Magdeburgban, valamint 25 ezer katonát a hadjáratokhoz. Vesztfáliai katonák harcoltak Spanyolországban, Ausztriában, Oroszországban, ahol csaknem az egész kontingens "felmorzsolódott". Az ide-oda masírozások, kényszertoborzások és -kvártélyozások, gazdasági megszorítások, sőt rekvirálások sanyarúsága volt a szomorú háttér, amely előtt 1813-ban a vesztfáliai királyi pár csomagolni kényszerült: a műország trónja megingott, visszatérhettek az elűzött miniuralkodók.

Az ő udvari festőik kreálták König Lustik komédiába illő figuráját. Hieronymus, Isten - és a császár - kegyelméből Vesztfália királya a valóságban sokkal pozitívabb figura volt. Olyasvalaki, aki olyan államgépezetet kezdett el fabrikálni, amilyen addig nem működött német földön. Bukása után sem - még hosszú évtizedekig. Mint a kiállítás kurátorai hangoztatták: ideje megvizsgálni, hogy a pár évig élt mintaállam valóban minta volt-e a szétforgácsolt törpeállamkák helyén később kialakuló Németország számára.

SCHREIBER GYÖRGY / KASSEL

Monitor

Trónfosztva bár

Bonaparte Jeromos és felesége Kasselból először Párizsba menekült, de Napóleon bukásával el kellett hagyniuk...

510 lóerős dízelmotor a legújabb Audi SQ8-ban

510 lóerős dízelmotor a legújabb Audi SQ8-ban

Kézilabda-Eb: „Szerénynek kell maradni”

Kézilabda-Eb: „Szerénynek kell maradni”

Most már biztos, hogy emberről emberre terjed a Kínában fertőző új koronavírus

Most már biztos, hogy emberről emberre terjed a Kínában fertőző új koronavírus

Százmilliárdok hiányoznak az államháztartásból, pedig nem kellene így lennie

Százmilliárdok hiányoznak az államháztartásból, pedig nem kellene így lennie

Úgy húzott át a Volánbusz a piroson, hogy rossz nézni – videó

Úgy húzott át a Volánbusz a piroson, hogy rossz nézni – videó

Munkaerőhiány van a papoknál, imádkoznak, hogy változzon a helyzet

Munkaerőhiány van a papoknál, imádkoznak, hogy változzon a helyzet