Tömegek lepték el a délolasz kisvároskát, San Giovanni Rotondót, ahol negyven évvel a halála után egy üvegkoporsóban kiállították Pió atya földi maradványait.

Európa egyik legnagyobb zarándokhelyévé nőtte ki magát San Giovanni Rotondo, ahol Olaszország ez idő tájt legnépszerűbb szentje, Pió atya élt és lelkipásztorkodott. Az itáliai félszigeten Nápoly magasságában, de a csizma ellentétes oldalán fekvő kisvárost már eddig is 7-8 millióan keresték fel évente, ám az igazi roham azóta tart, hogy a zarándokok március óta láthatják is az 1968-ban elhunyt - hazájában második Szent Ferencként is emlegetett - kapucinus szerzetes üvegkoporsóban elhelyezett testét.

Még egyházi körökben is élénk viták előzték meg az idén tavaszi exhumálást, majd azt a döntést, hogy a - kihantolást végző szerzetesközösség hivatalos közleménye szerint - "rendkívül jó állapotban" lévő testet (a koponya felső része csontvázszerű formában került elő, viszont az áll és a test többi része teljesen ép maradt) közszemlére bocsátják. Voltak, akik kegyeletsértést, mások üzleti érdekeket emlegettek.

Maguk a szerzetesek azzal érveltek, hogy zarándokoknak joguk van a II. János Pál pápa által rendkívül gyorsan, már 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatott szerzetes közelébe jutni, közbenjárását kérve személyesen imádkozni mellette.

Pióhoz - aki szinte alig mozdult ki San Giovanni Rotondóból - már életében is tömegesen zarándokoltak az emberek. Rengeteget gyóntatott, és a legendárium szerint rendelkezett a lélekbe látás képességével: már az előtt ismerte a gyónó bűneit, mielőtt az elmondta volna. "Életszentségének" látható jeleként értelmezték és értelmezik a zarándokok a Pióhoz köthető gyógyulásokat - egy ilyennek közvetve állítólag II. János Pál is tanúja volt, aki még Karol Wojtylaként kétszer is járt Piónál -, illetve az atya testén látható stigmákat. A szerzetes ugyanis vérző sebeket viselt a két kezén és a lábán, mellkasán - épp ott, ahol az ábrázolások szerint Jézus is. Ezek keletkezési körülményeiről máig vita folyik, sokan kétségbe vonják természetfölötti eredetüket. Az ügyben sokáig a Vatikán is szkeptikus volt. Annyi bizonyos, Pió szentté avatása nem a stigmáknak tudható be. Az ügy rejtélyességét mindenesetre fokozta, hogy a sebek a szerzetes halála előtti napokban nyomtalanul eltűntek.

A stigmákról - pontosabban már csak azok hiányáról - nemigen győződhet meg a látogató. A kiállított, szerzetesi ruhába öltöztetett testet ugyanis - amelynek arcrészét viaszból pótolták - úgy helyezték el, hogy a ruha takarásában lévő kezekből semmi nem látható.

Ami a szerzetesközösség Pió-kultuszból származó esetleges piaci hasznát illeti, ebből nemigen tapasztalt semmit a HVG helyszínen járt munkatársa. Belépődíjat sem a kripta, sem a szent életet bemutató múzeum megtekintéséért nem szednek. Ingyenes a fotózás is a többteremnyi tárlaton, ahol Pió személyes tárgyai mellett az atya celláját is megtekintheti a látogató. Igaz, a tájékozódást némileg megnehezíti, hogy a fel-iratok kizárólag olaszul olvashatóak.

Természetesen a Pió-kiállításhoz is tartozik egy kegytárgybolt, de a kis ajándéküzlet - a nyugati múzeumok gyakorlatától eltérően - nem esik a kötelező haladási irányba, és könnyen elkerülhető. A bolt a látható vásárlói igényeket tekintve még alultervezettnek is mondható: a néhány négyzetméteres helyiség ottjártunkkor zsúfolásig teli volt. A megvásárolt kereszteket, rózsafüzéreket, szobrocskákat, illetve a zarándokokat egyébként utóbb - ugyancsak ingyenesen - az e célra felállított kis oltárnál egy pap meg is áldja.

Ha a templom és a szerzetesrend nem is - vagy nem látványosan -, a városka láthatóan gyarapszik a látogatókból. Bár a Pescarát Barival összekötő sztrádáról letérő, majd a magas hegyek között kanyargó 29 kilométeres útnak még az utolsó szakaszán sem utal semmi arra, hogy a népszerű zarándokhely közelébe ért az utazó, a település határában egyszeriben megváltozik a kép. Új, de főként épülőfélben levő szállodák, panziók sorakoznak. A leleményes helyiek, akik közül immár minden második a zarándokokból él, óránként 2-2,5 euróért kínálják a házak kertjében vagy alagsori garázsokban kialakított parkolóhelyeket (plusz 15 euróért pedig már háromfogásos menüt is), s van is forgalmuk, mert a kevés közparkoló már a kora reggeli órákra megtelik.

A meredek hegyoldalba épült templomhoz, ahol Pió atya működött - a forgalomtól elzárt utcák miatt -, lényegében amúgy is csak gyalog lehet feljutni, ami nem is olyan egyszerű, különösen az augusztusi nagy melegben. A járdákat mindenesetre néhány helyen árnyat adó - még építészetileg is elegánsnak nevezhető, kecses vonalvezetésű - plexitetőkkel fedték le. Az igazi építészeti nevezetesség azonban az a 2004-re elkészült bazilika, amelyet - állítólag Pió atya útmutatásai alapján - gigantikus méretűre építettek a templom közelében. Belsejében 10 ezren, a templom terén pedig 30 ezren férnek el. Ám könnyen lehet, még ez is kicsi lesz szeptember 23-án, amikor Pió atya halálának 40. évfordulójára várják a híveket.

DOBSZAY JÁNOS / SAN GIOVANNI ROTONDO

Koronavírus: hat nap alatt húznak fel egy ezer ágyas kórházat Vuhanban

Koronavírus: hat nap alatt húznak fel egy ezer ágyas kórházat Vuhanban

Európában is megjelent a Kínából indult koronavírus

Európában is megjelent a Kínából indult koronavírus

Radar360: visszaesett a magyar demokrácia, elődöntős a férfivízilabda-válogatott

Radar360: visszaesett a magyar demokrácia, elődöntős a férfivízilabda-válogatott

Letartóztatták a szomáliai férfit, akit egy budapesti egyetemista megerőszakolásával gyanúsítanak

Letartóztatták a szomáliai férfit, akit egy budapesti egyetemista megerőszakolásával gyanúsítanak

Kívülről bedeszkázta a szomszéd étterem a CEU-laboratórium ablakait

Kívülről bedeszkázta a szomszéd étterem a CEU-laboratórium ablakait

Balatonfüreden tartja évkezdő frakcióülését a Fidesz

Balatonfüreden tartja évkezdő frakcióülését a Fidesz