Közel egyévi vizsgálódás eredményét hozta nyilvánosságra november végén az Európai Bizottság versenyügyekkel foglalkozó szakértői stábja. Megállapításaikat sokkolónak mondták a szakmai prezentációt követő sajtótájékoztatón. „Mi már tudjuk, mi és miért történik: a következő lépés az, hogy az érdekeltek megvitassák a leírtakat, és levonják a szükséges következtetéseket” – bocsátotta a jövő év elejéig tartó vitára a gyógyszeriparról szóló dolgozatot Neelie Kroes, az EU versenyügyi biztosa.

Az unión belüli verseny tisztaságára ügyelők ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy az úgynevezett innovatív gyártók – azok, akik szabadalomvédett medicinákat fogalmaznak – a legkülönfélébb praktikákkal igyekeznek megakadályozni versenytársaik piacra lépését. Ezzel – kalkulálták ki a tanulmány szerzői – a 2000–2007 közötti időszakban 3 milliárd euró megtakarítástól estek el az uniós adófizetők. A másolt, „utángyártott”, szakszóval generikusnak nevezett pirulák ugyanis jóval olcsóbbak, és elvileg abban a pillanatban forgalomba kerülhetnek, amikor az innovatív termék 20 évig tartó védettsége lejár. Az árcsökkenés már abban az évben, amikor megjelenhet a konkurens, akár 80-90 százalékos is lehet, ugyanakkor az uniós átlag mindössze 20 százalékos. Ezzel együtt is a generikus medicinák a vizsgált időszakban 14 milliárd eurós megtakarítást jelentettek az uniós tagországok társadalombiztosításának, végső soron a betegeknek.

A Neelie Kroes vezette vizsgálódás arra jutott, hogy egy-egy pirula szabadalmi védettségének lejárta után átlagosan hét hónap is eltelik, míg a hasonló vagy azonos hatású orvosságot a versenytársak forgalomba hozzák. (Igaz, ha egyik-másik szer az átlagosnál nagyobb bevétellel kecsegtet, gyártói akár négy hónap alatt is beverekszik magukat a piacra.) Ráadásul az innovatív gyártók igyekeznek több száz millió dollárért kifejlesztett termékük szabadalmi védettségét mindenfajta fondorlattal – például újabb és újabb eljárási szabadalmakkal – meghosszabbítani. Találtak olyan molekulát, amelyet állítólag 1300 szabadalom is véd – számolta össze a szakértő grémium.

A gyártók ahelyett, hogy újabb és újabb innovatív gyógyszert fejlesztenének ki, inkább a szabadalommal trükköznek, a generikus versenytársakat pedig perekkel igyekeznek távol tartani a piactól – olvasható ki a tanulmányból. Az elmúlt 7 évben hétszáz ilyen szabadalombitorlási ügy került bíróság elé az uniós tagországokban. A bizottság azt is felfedezte, hogy a generikus gyártók nemritkán peren kívüli megállapodást kötnek az innovatív terméket forgalmazókkal, amelyben bizonyos összegért vállalják, hogy saját orvosságukat egy ideig még nem dobják piacra.

Az európai gyógyszergyártókat tömörítő szakmai szövetség, az EFPIA elnöke, a Bayer Healthcare vezérigazgatója, Arthur Higgins diplomatikusan visszautasította a vádakat, jelezve: a szakmának lesz még hozzáfűznivalója e megállapításokhoz. A szabadalmi szabályokat ugyanis nem a gyártók találták ki, ők legfeljebb élnek ezekkel a lehetőségekkel, és arról sem a gyógyszercégek tehetnek, hogy máig nincs egységes uniós szabadalmi védettség. Arról pedig szó sem esik a tanulmányban, hogy egyes uniós tagországok akár 14 hónapot is várakoztatják az originális gyógyszereket, mielőtt a betegek számára hozzáférhetővé tennék.

Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt másfél évtizedben megcsappant a gyógyszerújdonságok száma. Míg 1991-ben 51 originális hatóanyag világpremierjét jegyezték fel, 2007-ben mindössze 21 debütált. A tudományos elemzések szerint a hagyományos gyógyszerkutatás lehetőségeit már kimerítették, a biotechnológia ígérte medicinaforradalom viszont egyelőre nem érkezett el. Ebben a vákuumban igyekeznek talpon maradni a gyártók, akik az uniós versenyőrök szerint mintegy 30 százalékkal többet költenek marketingre, mint kutatásra és fejlesztésre. Így az árbevételük 17 százalékát fordítják az új orvosságok kifejlesztésére, 23 százalékát pedig az eladás ösztönzésére.

Ha vannak is még kiaknázatlan területek, a gyártók nem kapkodnak a fizetőképes kereslet híján bevétellel nem kecsegtető fejlesztésekért, pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) például éppen a fejlődő világban pusztító fertőző betegségekre szeretne gyógyírt. Nem hat igazán ösztönzőleg a sok százmillió dolláros fejlesztésekre az sem, hogy a fejlődő országok kiharcolták maguknak az olcsó AIDS-gyógyszereket. Ez teszi lehetővé, hogy a rászorulók 30 százaléka megkapja az életben maradáshoz szükséges kezelést, ugyanakkor a gyártók profitja messze elmarad a korábbi várakozásuktól.

Míg Európában a versenykorlátozás gyanúja, az Egyesült Államokban a tudatos megtévesztés vádja merült fel. A Kaliforniai Egyetemen végzett összehasonlításokból arra a következtetésre jutottak, hogy az orvosi szakirodalomban publikált gyógyszer-kipróbálási eredmények nem feltétlenül azonosak az FDA (amerikai gyógyszer-engedélyezési hatóság) által közzétett hivatalos adatokkal. Bár kötelező lenne, nem minden esetben jelentik be a medicinákról szerzett új tapasztalatokat. Ráadásul ötször nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kedvező eredményeket publikálják, mint a kedvezőtlenebb adatok közzétételének. Ezért van az, hogy az amerikai gyártók egy évvel ezelőtt vállalták, valamennyi elindított vizsgálatukról hírt adnak internetes oldalukon, hogy később, kedvezőtlen eredmény esetén ne lehessen azt elhallgatni.