szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Japánban a mai napig a társadalomból kirekesztve élnek és álláskeresésnél hátrányos megkülönböztetés áldozatai a burakuminok, az érinthetetlenek egykori kasztjának leszármazottai.

Az évszázados megkülönböztetés a legmodernebb médiumban, az interneten is tovább él: a világháló személytelensége mögött megbúvó japán vállalatvezetők még mindig sorra vallják be, nem alkalmaznának burakuminokat, azaz az érinthetetlenek hivatalosan nem létező kasztjához tartozó embereket. A diszkrimináció ügye azért került ismét napirendre, mert a 2008 szeptembere óta hivatalban lévő miniszterelnök, Aszo Taro nevéhez fűződik az utóbbi évtized burakuminokat legmélyebben sértő mondata. „Tényleg meg akarjuk engedni, hogy egy ilyen legyen a miniszterelnök?” – kérdezte több szemtanú előtt 2001-ben, a japán politikai elit egyik titkosnak szánt tanácskozásán Aszo Taro akkori gazdasági miniszter, miután felmerült, hogy Nonaka Hiromu egykori belügyminiszter, majd a kormánytitkárság vezetője foglalja el a kormányfői széket. Az akkor 76 éves Nonaka megválasztása tapasztalatai és rangja alapján is logikusnak tűnt volna – az utóbbi hatvan évben nyolc titkárságvezetőből lett miniszterelnök –, ám megvolt az a lemoshatatlan „hibája”, hogy burakumin származású volt.

A burakuminok (falusi emberek) számkivetett csoportja a 17. században jött létre, amikor a társadalmi viszonyok megcsontosodása során a harcosok kasztja vált a legmagasabb rangú társadalmi csoporttá. A burakuminok voltak azok, akik tisztátalannak tartott foglalkozásokat végeztek – ők voltak a sírásók, ítéletvégrehajtók, mészárosok vagy a döglött állatok bőrét érintő bőrmunkások. A sintó vallás szerint az ilyen tevékenységet végzők eltávolodtak az istenektől, illetve szellemektől, így maguk is hininné, azaz nem emberré váltak. A még bántóbb kifejezéssel etának (szutykosnak) is nevezett, etnikailag japán burakuminoknak megkülönböztető ruhákat kellett viselniük, a városfalakon kívül lévő külön falvacskákban, burakukban kellett élniük – innen származik a nevük –, és éjszaka nem léphettek a városok területére.

A megkülönböztetést ugyan 1871-ben hivatalosan megszüntették, ám a diszkrimináció és a számkivetettek kasztja a mai napig megmaradt. A Burakumin Felszabadítási és Emberi Jogi Kutatóintézet (BLHRRI) adatai szerint országszerte még mintegy 6 ezer buraku van, és 3 millióra tehető a burakuminok száma. Egy 2006-os közvélemény-kutatás adatai szerint a japánok 30 százaléka nem szívesen engedné, hogy gyermeke burakumin családba házasodjon be. A burakuminokat sújtó megkülönböztetés magával rántja a japán társadalom azon szegényebb rétegét is, amely csak egy burakuban talál magának megfizethető otthont: ha egy állásinterjún kiderül, hogy a jelölt a páriákkal egy helyen lakik, jóval nagyobb az esélye az elutasításra, mint ha „rendes” környéken élne. Vannak olyan helyek, ahol még mindig szitokszónak számít a buraku. Az egyik jogvédő mozgalom tagja, a maga is burakumin családból származó Tanaka Fumie például egyetemista korában meglátogatta egyik évfolyamtársát, és annyira megtetszett a diáktárs nagypapájának, hogy ott marasztalta őt ebédre. Amikor viszont fény derült a családi háttérre, az addig jókedvű öregúr egy szót sem szólva fogta magát, és felment az emeleti hálószobába.

A diszkrimináció annak ellenére is csak lassan oldódik, hogy több törvény is tiltja a megkülönböztetést, s az 1920-as évek elején megalakultak a jogegyenlőséget követelő „felszabadítási szervezetek”. Az első, 1922-ben létrehozott csoport még nem merte használni a buraku nevet, az úttörő jogvédő szervezetet Nemzeti Kiegyenlítő Társaságra keresztelték. A japán parlament a kilencvenes években hozott több olyan törvényt, amely egyrészt döntött egy, az emberi jogok tiszteletben tartását figyelemmel követő tanács létrehozásáról, másrészt pénzt különített el a japán társadalom nevelésére, illetve a diszkrimináció áldozatainak kártalanítására.

Amikor a tavaly szeptemberben miniszterelnökké kinevezett Aszót 2005-ben nyilvánosság előtt is felelősségre vonták sértő kijelentése miatt, a politikus közölte, semmi bántót nem mondott, szavait félreértelmezték. Függetlenül attól, hogy mi az igazság, Nonaka – aki különleges intelligenciájának köszönhette, hogy eljutott a japán politikai elit felső rétegeibe, és soha nem titkolta származását – végül nem jelöltette magát.

NÉMETH ANDRÁS

A Hamász vezetőjének otthonát bombázták éjjel

A Hamász vezetőjének otthonát bombázták éjjel

„Én is ember vagyok!” – elgondolkodtató film készült a homofóbia ellen

„Én is ember vagyok!” – elgondolkodtató film készült a homofóbia ellen

Ismét tulajdonost váltott a néhai Andy Vajna egyik cége

Ismét tulajdonost váltott a néhai Andy Vajna egyik cége