Pontosan senki sem tudja, hány roma él Ausztriában, de az 50 ezer fősre becsült népcsoportot egyesületek tucatjai képviselik.

„Egyre több romániai és bulgáriai roma jön Ausztriába. Legalábbis erre következtetek abból, hogy mind több román és bolgár gyerek szeretné igénybe venni tanulássegítő programunkat” – mondja a HVG-nek Andrea Härle, a bécsi Romano Centro munkatársa. Tapasztalata már csak azért is figyelemre méltó, mert e két uniós tagállam polgárai hivatalosan 2013-ig nem vállalhatnak munkát Ausztriában. Akik viszont a hatvanas–hetvenes években vendégmunkásnak jöttek, azok ma már többségükben osztrák állampolgárok, gyermekeik nagy része túljutott a segédmunkási szinten. Becslések szerint Ausztriában legalább 50 ezer roma él.

A Bécs harmadik kerületében működő, 1991-ben alakult Romano Centro egyike annak a több tucat egyesületnek, amely az ausztriai romák érdekeit képviseli, beilleszkedésüket, mindennapjaikat segíti. Az egyesületek elaprózottságának egyszerű a magyarázata. „Az állami támogatást egyes programokra adjuk” – felel a kérdésre Christa Achleitner, a kancellári hivatal népcsoporti osztályát vezető szakember, akinek a teendői közé tartozik, hogy a 2001 óta változatlanul 3,6 millió eurós támogatást szétossza 246 kisebbségi szervezet között. Ezek mintegy tizedét alkotják a cigány szervezetek, a többiekben ott van mind a hat hivatalosan elismert ausztriai népcsoport, a horvátoktól a magyarokon át a csehekig, szlovákokig, szlovénekig és a romákig.

„Hiába magyarázom a roma egyesületeknek, hogy tömörüljenek négy-öt szervezetbe, hiszen úgy erősebbek, és az adminisztráció is kevesebb, ők azt gondolják, külön-külön több támogatáshoz jutnak” – kesereg Rudolf Sarközi, a legismertebb országos szervezetnek, az Osztrák Romák Kultúregyesületének a vezetője. A kultúregyesület kapja a legtöbb állami pénzt, évi 44 ezer eurót, de Sarközinek döntő szava van annak az egymillió eurós alapnak az elosztásában is, amelyet a Volkshilfe szociális segélyszervezettől az Európai Unióig sokan raknak össze a romáknak, elsősorban a gyermek- és felnőttképzés támogatására.

„Nem várható el tőlünk, hogy egyesüljünk. Sok helyről jöttünk, más a nemzeti identitásunk” – védi a különállást Ilija Jovanovic, a Roma Centro 58 esztendős vezetője, nyugdíjas laboráns, két megjelent verseskötet szerzője, aki a hetvenes években, vendégmunkásként jött Szerbiából Ausztriába. Ő is a képzésben látja a cigányság felzárkózásának jövőjét. Ezért a Roma Centro diákokat küld roma tanulók korrepetálására, de pénzükből legfeljebb heti egy–másfél órás magántanításra futja.

A cigányság országos képviseletét a kancellári hivatalban működő romatanács látja el. Nyolc tagjából négyen romaszervezeti vezetők, akik most januárban is Sarközit választották szószólójuknak, a testület másik felét két polgármester és két egyházi tisztségviselő alkotja.

A legalább négy generáció óta Ausztriában élő, döntően felsőőri (Oberwart) romák 1-2 ezren vannak, ám számukat sokszorosan meghaladó a jelenlétük az ausztriai romapolitikában. Hivatalosan ők tartoznak az állami elismerést jelentő „népcsoport” kategóriába, bár a többiekhez képest 17 éves késéssel, csak 1993-ban jutottak e ranghoz: addigra sikerült bizonyítani ausztriai történelmi eredetüket.

Az ausztriai cigányholokausztot az akkor alig tízezres népesség mintegy 10 százaléka élte túl. A legutóbbi, 2001-es népszámláláson már 4348 osztrák állampolgár vallotta magát roma anyanyelvűnek a tíz évvel korábbi csak 122-vel szemben. A látványos emelkedés részben azzal függ össze, hogy a balkáni háborúk elől romák tömegei menekültek Ausztriába, de részben azzal is, hogy időközben enyhült a cigányellenesség. Miután 1995-ben Felsőőrön egy levélbomba négy roma életét oltotta ki, több állami figyelem jutott a romákra, beleértve azt is, hogy szigorúbban büntetik a rasszista megnyilvánulásokat. Igaz, komoly kihágásokról nemigen érkezik hír: legutóbb egy rendőrt marasztaltak el, amiért cigányozott a bécsi Karlsplatzon, korábban egy tiroli kemping üzemeltetőjét büntették ezer euróra, amiért kitiltotta a romákat a sátorozásból.

Ausztriában a roma mindennapok nyugodtak, az előítéletek nem elviselhetetlenek. „De cigánynak lenni ma sem dicsőség, sokan igyekeznek eltitkolni a származásukat. Az 1920-as években még kartotékot vezettek róluk, ami aztán a holokauszt alapjául szolgált” – magyarázza Andrea Härle a HVG-nek a titkolózás hátterét. A romák többsége nagyvárosokban él, Sarközi szerint 80-85 százalékuk Bécsben. A korrepetálásra jelentkező gyerekek lakóhelye alapján arra lehet következtetni, hogy sokan az osztrák fővárosnak nem a legjobb kerületeiben laknak, bár az önkormányzat igyekszik megakadályozni a szegregációt, a gettósodást.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Monitor

Sofőr és professzor

A 65 esztendős, a köztársasági elnök által 2002-ben professzori címmel megajándékozott Rudolf Sarközi Bécs...

„Néha azt mondom, hogy bejövök az iskolába szeretetet kapni”

„Néha azt mondom, hogy bejövök az iskolába szeretetet kapni”

1956-ról beszél a nemzeti ünnepen a nagy visszatérő Petrasovits Anna

1956-ról beszél a nemzeti ünnepen a nagy visszatérő Petrasovits Anna

Drogtesztet lengetett be a Mi Hazánk a politikusoknak

Drogtesztet lengetett be a Mi Hazánk a politikusoknak

Már nyolc halálos áldozata van a chilei zavargásoknak

Már nyolc halálos áldozata van a chilei zavargásoknak

A Fidesz 11. alkalommal is elgáncsolta a rezsicsökkentést

A Fidesz 11. alkalommal is elgáncsolta a rezsicsökkentést

Újabb milliárdokat hozott ide a pápai húskombinát körül feltűnő tajvani üzletember

Újabb milliárdokat hozott ide a pápai húskombinát körül feltűnő tajvani üzletember