Tetszett a cikk?

A kábítószer-fogyasztók büntetése és a fegyveres drogháború helyett érdemes lenne rugalmasabb módszerekhez nyúlni – veti fel immár az amerikai kormány és az ENSZ illetékes hivatala is.

A drogháború megbukott – írta Mario Vargas Llosa és Paulo Coelho. Méghozzá nem valamelyik regényükben: a perui és a brazil író egy latin-amerikai demokrácia- és kábítószerügyi bizottság tagjaként jegyezte azt a drámai felhívást, amelyhez az 1990-es évek három exállamfője – a kolumbiai César Trujillo, a mexikói Ernesto Zedillo és a brazil Fernando Henrique Cardoso – is a nevét adta. Februári felhívásuk visszhangjaként is felfogható, hogy Barack Obama amerikai elnök májusban kinevezett kábítószerügyi megbízottja – amerikai szóhasználattal a drogcár –, Gil Kerlikowske mindjárt első interjújában közölte: törölte szótárából a drogháború kifejezést. Várható, hogy az Egyesült Államokban ezek után inkább közegészségügyi és nem elsősorban rendészeti ügyként kezelik a kábítószerezést. A legújabb fordulat pedig az, hogy az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Irodájának (UNODC) június végén közzétett éves jelentése (HVG, 2009. július 4.) sem annyira harcias már, amit leginkább az jelez, hogy elhallgatás helyett vitába száll a megengedőbb drogpolitika híveivel.

HVG

A mexikói kábítószer-háborúban többen halnak meg, mint Irakban – vont párhuzamot Cardoso exelnök egy májusi interjújában. Mexikóból immár nemcsak a bűnözők kegyetlenkedéseiről érkeznek megdöbbentő hírek (HVG, 2009. március 21.), hanem arról is, hogy a katonák kínozzák a gyanúsítottakat, és megtámadnak civileket is. Ez rímel a latin-amerikai drogbizottság idézett felhívására, amely szerint a drogháború kriminalizálja a politikát, korrupttá teszi a közalkalmazottakat – miközben a droghoz kapcsolódó erőszakos bűnözést nem sikerül visszaszorítani, és Latin-Amerikában nem csökken sem a kábítószerexport, sem a helyi fogyasztás.

Ha viszont a – gyakran a szó szoros értelmében vett – háború nem megoldás, akkor mi a teendő? A bizottság egyelőre nem megoldást, csak vitát javasol, mindenekelőtt az előítéletek és ideologikus megközelítések elfelejtését. A vitában pedig hibáival együtt is megfontolásra ajánlják az inkább a kárenyhítéssel és a szenvedélybetegek gyógyításával foglalkozó nyugat-európai szemléletet. Nem is eredménytelenül. Mexikóban a véres drogháború közepette elhatározták, hogy a kisebb adagokkal rajtakapott fogyasztókat nem csukják le, hanem kezelésre küldik. Argentínában és Ecuadorban is fontolgatják, hogy a drogosokat ne tekintsék bűnözőknek.

Ez összhangban van az UNODC főnöke, Antonio Maria Costa kissé enyhülő álláspontjával. A drogjelentés ismertetésekor Costa azt a jelszót adta ki, hogy a piranhákra kell vadászni, nem a kishalakra. Több ország is van – magyarázta –, ahol ötször annyi fogyasztó ül börtönben, mint ahány nagy pénzekben utazó, erőszakos bűnöket elkövető kereskedő, márpedig a fogyasztók üldözése életeket tesz tönkre, egyúttal a rendőrség erőit is elaprózza. (A magyarországi drograzziákról lásd cikkünket a 19. oldalon.)

Ilyen alapon kerülhetett Portugália méltatása az ENSZ új drogjelentésébe. Costa korábban gyanakodva szemlélte, hogy Portugáliában 2001-ben eltörölték a fogyasztók büntetését, és azóta a drogosokat börtön helyett orvosi kezelés várja. Costa hivatala az idén jutott arra a felismerésre, hogy az emberek nem szoktak rá a kábítószerre pusztán azért, mert nem kell büntetéstől tartaniuk, és még a drogturizmus sem lendült fel látványosan. Bár a kábítószerügyi főhivatalnok egyáltalán nem vált liberálissá, azt már elismeri, hogy a teljes tilalom nem teszi lehetővé a drogok hatékony ellenőrzését, mint ahogy nem vált be az 1920 és 1933 közötti amerikai alkoholtilalom sem.

Ha a katonák és a rendőrök helyett nagyobb szerepet kapnak is az orvosok a drogellenes küzdelemben, a liberalizáció – vagyis több-kevesebb kábítószer legális, ellenőrzött forgalmazása – korántsem látszik általánosan elfogadhatónak. Az Egyesült Államokban különösen nem. Bár Bill Clinton után a második amerikai elnökként Barack Obama is elismerte, hogy fiatal korában maga is használt valamilyen enyhébb kábítószert, Kerlikowske hangsúlyozta, hogy az ő szótárából a liberalizáció is hiányzik. Ehhez képest májusban feltűnést keltett, hogy Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó – aki fiatalon szintén füvezett – helyeselte a marihuána legalizálásáról kezdett vitát. Igaz, nyomban meg is gyanúsították, hogy csupán azért, mert az államkincstárnak jól jönne egy újabb jövedéki adó. Más kérdés, hogy mióta Obama az elnök, azóta az országos rendőrség abbahagyta a szövetségi törvények szerint tilos, Kaliforniában viszont engedélyezett gyógyászati marihuánaültetvények elleni razziákat.

Cardoso szerint jó példa lehet, hogy felvilágosítással, neveléssel a dohányzást is sikerült mérsékelni. Teljesen kiszorítani sosem lehet a drogokat, ahogyan az AIDS elleni küzdelemben is irreális lett volna a szex betiltása – fejtegette nemrég, kissé messzire rugaszkodva, a The Guardian című angol napilapnak –, reális célnak bizonyult viszont minél több embert megnyerni a biztonságos szexnek. Még a katolikus Brazíliában is sikeresen lehetett népszerűsíteni az óvszerhasználatot, és ezzel megállítani az AIDS terjedését – példálózott az exelnök.

Ilyennek képzeli az idei iMacet egy Apple-rajongó – videó

Ilyennek képzeli az idei iMacet egy Apple-rajongó – videó

28 új koronavírusos beteget találtak, elhunyt négy beteg

28 új koronavírusos beteget találtak, elhunyt négy beteg

Olaszországban csökken a fertőzöttek és a halottak száma

Olaszországban csökken a fertőzöttek és a halottak száma