Az olcsóság ára

Utolsó frissítés:

A nagy rivális Aldit készül utolérni Németország második legnagyobb élelmiszerdiszkont-lánca, a magát olcsóságával reklámozó Lidl. A mérlegadatokat nem közlő, több száz kis cégre bontott vállalkozás teljes forgalma becslések szerint már eléri a 30 milliárd eurót.

"Lidl ist billig" - vagyis a Lidl olcsó. Az ezzel a korántsem túlbonyolított reklámszlogennel bombázott német háziasszonyok egyre gyakrabban fogadják meg a jó tanácsot, és intézik napi vagy heti bevásárlásaikat a Lidl élelmiszeráruház-lánc boltjaiban. Olyannyira, hogy 2003 első felében - becslések szerint - 12,6 százalékkal nőtt a Lidl forgalma, miközben a nagy konkurens, az Aldi "csupán" 5,6 százalékkal tudta növelni eladásait. Más feltételezések szerint ennél is erőteljesebb volt a Lidl növekedése: a GfK fogyasztás- és piackutató intézet például 16 százalékra tette az első féléves bővülést.

A "becslések szerint" fordulat ez alkalommal a lehető legpontosabb megközelítés, hiteles adatokat ugyanis (az adóhivatal kivételével) senki nem tud. Mivelhogy a Lidl, bár üzleteinek külleme, árukínálatának összetétele mindenütt igencsak azonos képet mutat, nem egy cég: a kereskedelmi dolgozók érdekeit képviselő Ver.di szakszervezeti szövetség szakértői négy-ötszáz különböző kft konglomerátumaként próbálják most feltérképezni az áruház-birodalmat. Ehhez a területileg illetékes cégbíróságok hirdetményeit kell folyamatosan figyelemmel kísérniük: hol alapított éppen újabb céget Dieter Schwarz, a Lidl mindenható és titokzatos ura.

A szakszervezeti megfigyelőknek - és a Lidl-titok feltárásának újra meg újra nekifutó gazdasági újságíróknak - nincs könnyű dolguk. Azt még meg lehet számolni, hány üzlet viseli a Lidl kék-sárga-piros színű emblémáját (tavaly második félévi adatok szerint Németországban 2305, egész Európában pedig 5600), de azt már nehezebb követni, melyik bolt melyik kft-hez tartozik. Ráadásul a már említett több száz kft végső soron egy alapítvány, a Dieter Schwarz Stiftung GmbH irányítása alatt áll, amibe pedig minden nyilvánosságkutató bicskája beletörik.

A most 63 éves Schwarz, akiről egyetlen, sok évvel ezelőtt készült fénykép van forgalomban, és aki olyannyira álcázza magát, hogy a közelmúltban egyik alkalmazottjának névkitűzőjével vett részt egy kereskedelmi konferencián, minden szempontból kerüli a nyilvánosságot. Ellentétben a német gazdaság más prominens képviselőivel, nem jelenik meg nagy társasági eseményeken, nem vesz részt a számtalan, közkedvelt tévés vitaműsor egyikében sem, interjút nem ad, és még a különböző gazdasági érdekképviseletekben sem vállal szerepet.

A legjobb úton van viszont afelé, hogy német gazdaságtörténelmet írjon, legalábbis kikerekítse annak kiskereskedelmi fejezetét, amennyiben esély mutatkozik arra, hogy megelőzze a legendás Albrecht fivéreket, Theót és Karlt, a nagy vetélytárs Aldi tulajdonosait. Igaz, csupán a németországi Lidl-hálózattal ez még nem sikerülne, hiszen annak tavalyi becsült forgalma a Ver.di szakszervezet adatai szerint 8,5 milliárd euró (az M+M Eurodata piackutatói ennél egymilliárddal többre taksálják a Lidlt), míg az Aldi 3800 boltjában 25 milliárdot hagytak ott a vásárlók. A teljes Schwarz-birodalom azonban, amelyhez hozzátartoznak a Kaufland szupermarket-hálózat üzletei is, valamint az Európa-szerte egyre gyarapodó számú Lidl-boltok, várhatóan eléri a 30 milliárd eurós forgalmat, ami már összemérhető az Aldi 37 milliárdos összforgalmával.

Schwarz tulajdonképpen a saját receptjük - kissé rafináltabb - alkalmazásával szorongathatja meg az Albrecht fivéreket. Az ő boltjaiban is viszonylag szűkös, de stabil áruválaszték várja a vevőket (igaz, nem 700 cikkből áll, mint az Aldinál, hanem 1200-ból), a Lidl is rendszeresen kínál jelentős árengedménnyel olyan, az élelmiszerboltba nem igazán illő termékeket, mint például a számítógép, és a Lidl is könyörtelenül lenyomja a beszállítók árait. Egészen a közelmúltig követte a "csak készpénzért" filozófiát is, mígnem feladta ezt az elvet, és most már hitel- és bankkártyát is elfogad, ami a készpénzt boszorkányos gyorsasággal kezelő pénztárosok visszaadási sebességéhez képest lassíthatja a "vevőátfutást", ugyanakkor viszont a forgalmi adatok tanúsága szerint növelte a bevásárlási kedvet.

Az olcsóság és a forgalomnövekedés árát - a kőkeményen tárgyaló Lidl-beszerzők által megpuhított beszállítókon kívül - a szakszervezet szerint a Lidl-alkalmazottak fizetik meg. Vásárlói tapasztalat is igazolja, hogy a Lidl-boltokban megállás nélkül dolgoznak az eladók: hol kartonokat pakolnak ki és árut töltenek fel, hol a pénztárba kell beugraniuk, ha esetleg megnő a sor. A szakszervezet által csokorba gyűjtött panaszok szerint elvárás az ingyenes túlóra, a munkakezdés előtt negyedórával való megjelenés, a keresett árut nem találó vevők morgás nélküli kiszolgálása, segítése. Ennek ellenőrzésére a cég álcázott tesztvásárlói járják a boltokat.

A Ver.di szakszervezet most célul tűzte a Lidl "demokratizálását". Egy-két nagy áruellátó központi raktárat kivéve ugyanis sehol nem működnek üzemi tanácsok, megoldatlan a dolgozók érdekképviselete. A cég a jövőben Magyarországon is terjeszkedni kíván: Székesfehérváron lesz a logisztikai központ, és lapértesülések szerint a következő egy-két évben 25-30, hosszabb távon pedig mintegy száz üzlet nyitását tervezik.