A GUM épületének helye évszázadok óta kereskedelmi központ, hiszen a Vörös tér környéke volt sokáig Moszkva legfontosabb piactere. A telken egymást váltották az éppen soros tűzvészben porig égett fa-, majd kőépületek, a ma is álló, üvegtetejű csarnok 1890-1893 között épült. Az eredetileg Felső Csarnok nevű kereskedőház 322 pazarul berendezett szalonjával hamar népszerűvé vált. Az 1917-es bolsevik forradalom azonban gyökeres fordulatot hozott: előbb államosították, majd 1918 elején be is zárták. A forradalmat és polgárháborút követő gazdasági válság leküzdésére hivatott új gazdaságpolitika (NEP) jegyében aztán 1921-ben megindulhatott a kereskedés a Goszudarsztvennij Unyiverszalnij Magazin (GUM, Állami Áruház) névre keresztelt épületben, ám a Lenin örökébe lépett Sztálin már 1928-ban becsukatta a burzsoá múltra emlékeztető áruházat; a drága bútoroktól és számtalan tükörtől megfosztott helyiségekbe hivatalok és műhelyek, valamint az állami nyomda költöztek be.

A harmincas évek elején a GUM-ban ravatalozták fel Sztálin öngyilkosságba menekült feleségének, Nagyezsdának holttestét, majd 1935-ben a Kreml le akarta bontatni az épületet. 1945 után a Vörös téren is fel akartak állítani egy győzelmi emlékművet, ekkor ismét szóba került a bontás, illetve az épület fallal való körülvétele. Hruscsov 1953 végén megnyittatta a sebtében renovált GUM-ot, és az ismét gyorsan belopta magát a moszkvaiak szívébe, de állítólag Brezsnyev idején is felmerült a bontás.

A GUM, amely ma a Glavnij Unyiverszalnij Magazin (Első Számú Áruház) névre hallgat, 1990-ben részvénytársasággá alakult át, és a két évvel később privatizált céghez csatlakozott több más moszkvai áruház, köztük a Prága és a Budapest is. A cég papírjait ugyan bevezették a tőzsdére, ám a részvények forgalma mindvégig minimális volt.