Tetszett a cikk?

Állásával fizetett Philip Watts, a világ második legnagyobb olajipari társaságának, a brit-holland Royal Dutch/Shell Groupnak az elnöke azért, hogy éveken át félrevezette a részvényeseket: nyersanyagtartalékaik alacsonyabbak voltak, mint amiről tájékoztatta őket.

Sir Philip Watts 35 éves töretlen pályafutása a napokban hirtelen véget ért. Az olajipari fejlesztések terén végzett kiemelkedő munkájáért II. Erzsébet királynő által tavaly lovaggá ütött üzletember fél évvel a nyugdíjazása előtt lemondásra kényszerült a brit-holland tulajdonú Royal Dutch/Shell Group elnöki posztjáról, miután a két anyavállalat - a Hágában bejegyzett Royal Dutch Petroleum Company és a londoni székhelyű The Shell Transport & Trading Company - részvényesei megvonták tőle a bizalmat. A holdingformában működő - 60 százalékban holland, 40 százalékban brit tulajdonú - Royal Dutch/Shell Group menedzsmentjéből Wattsszal együtt távozott a már-már utódának elkönyvelt Walter van de Vijver, az olajtársaság kutatási és termelési igazgatója is. Watts helyét a holland anyavállalat elnöke, a holding vegyipari részlegét vezető Jeroen van der Veer foglalta el. Ily módon az olajmultit, 1997 óta először, ismét holland üzletember irányítja.

A részvényeseket az hozta ki a béketűrésből, hogy a Watts irányítása alatt álló menedzsment az utóbbi két hónap folyamán a két anyavállalat tőzsdei jegyzését igen kedvezőtlenül érintő bejelentéssel szolgált. Ily módon a Royal Dutch/Shell Group két anyavállalatának piaci értéke az utóbbi két hónapban együttvéve 15 milliárd dollárral csökkent, jegyzésük riválisaiké, a világelső amerikai ExxonMobilé és a honfitársai, a British Petroleumé (BP) alatt kötött ki, amit mind a mai napig nem sikerült korrigálni.

Kénytelen volt ugyanis beismerni a menedzsment, hogy a bizonyítottként nyilvántartott olaj- és gázkészletek 20 százaléka valójában a nem bizonyított kategóriába tartozik. Sőt a szóban forgó, a tartalékok közé 1996-2002 között besorolt mennyiség felszínre hozatala olyannyira bizonytalan, hogy talán csak a "kitermelésre esélyes" kategóriába sorolható. Márpedig az idő tájt a kutatási és kitermelési részleg vezetője Watts volt, akit 2001. júliusi elnöki kinevezésével van de Vijver követett a poszton. A részvényesek egy része már e beismerés után Watts fejét követelte, neki azonban még sikerült a tulajdonosok többségét maga mellé állítania azzal, hogy jövő júniusban úgyis eléri a 60 éves kort, amikor az olajmulti belső szabályai szerint visszavonul.

Az eltérés a valós és a papíron létező tartalékok között abból fakadt, hogy a menedzsment bizonyos lehetőségeket tényleges olajtartalékként könyvelt el. Köztük például az 1997-ben a tartalékok közé sorolt Nyugat-Ausztrália partjainál lévő nyersanyaglelőhelyet, amelynek feltárása időközben lekerült a napirendről. A térségnek az 1997-es délkelet-ázsiai valutaválság miatt gazdaságilag megrendült országai ugyanis nem mutattak kellő érdeklődést az ottani nyersanyag iránt, ezért a Royal Dutch/Shell lemondott kitermeléséről, ennek ellenére, mint létező tartalék, a nyilvántartásban maradt. Nem korrigálták a norvégiai Ormen Lange gázmező besorolását sem. E reménybeli lelőhelyet 1999-ben vették fel a tartalékok közé azzal, hogy 109 millió barrel olajnak megfelelő gázt rejt, ám mára nyilvánvalóvá vált, hogy valószínűleg nyoma sincs ott gáznak.

Ily módon a Royal Dutch/Shell riválisaiénál alacsonyabb nyersanyagtartalékokkal rendelkezik: az eddig 19,4 milliárd hordónyi bizonyítottként kezelt készlet 3,9 milliárd hordóval csökkent. Ami nem elhanyagolható hatással van a forgalom és a költségek jövőbeni alakulására. A hiányzó mennyiség döntő hányada ugyanis 2,7 milliárd hordó olaj - a fennmaradó rész a földgáz -, ami a jelenlegi világpiacinál valamivel alacsonyabb, 25 dolláros hordónkénti ár mellett is mintegy 68 milliárd dollárnyi bevételkiesést jelent. Az olajtartalékok visszaminősítése a kitermelési költségeket is módosítja: a brit-holland olajmulti e tekintetben is riválisai mögé szorul, hiszen hordónkénti kitermelési költségei - a brit Financial Times napilapban közölt szakértői adatok szerint - 7,90 dollárra rúgnak, szemben az ExxonMobil 3,93 és a BP 3,73 dollárjával. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az amerikai tőzsdefelügyelet vizsgálatot folytat a bizonyított olajtartalékok korrekciója ügyében, hiszen a készletadatok, mint az olajmulti tőzsdei értékét befolyásoló tényezők, alkalmasak a befektetők félretájékoztatására.

Alighogy megnyugodtak a pénzpiacok a nyersanyagtartalékok átminősítése okozta sokkból, újabb rossz hír látott napvilágot. A negyedik negyedéves profitadatok az előre jelzettnél rosszabbul alakultak: az olajmultihoz tartozó finomítók bezárása és amortizációs költségek miatt a nyereség a vártnál 19 százalékkal alacsonyabb szintre, 1,86 milliárd dollárra zsugorodott - a helyzeten az sem változtatott, hogy ennek ellenére az olajtársaság tavalyi egész évi nyeresége 35 százalékkal, közel 13 milliárd dollárra szökött fel. Ráadásul a múlt héten nyilvánosságra került belső levelezésből az is kiderült: a menedzsment és maga Watts is már két éve tudott arról, hogy az olajtartalékokról nem a valóságnak megfelelő adatok szerepelnek a társaság nyilvántartásában. A legújabb botrány az újonnan kinevezett elnököt is elérte, hiszen van der Veer állítólag már a holland anyavállalat elnökeként is kapott a tartalékok hiányosságát feltáró jelentésekből, tehát neki is tudnia kellett arról, hogy az olajtársaság éveken át a részvényeseket megtévesztő adatokat tett közzé.

Mindezek nyomán napirendre került a kettős vállalati struktúra megszüntetésének kérdése. A nemzetközi üzleti életben nem ismeretlen, ám kevésbé elterjedt rendszer a brit-holland olajmulti esetében 1907 óta van érvényben, amikor a két olajipari cég, a Shell és a Royal Dutch oly módon egyesült, hogy tevékenységüket "összeadták" egy közös holdingba, amelyet azonban két egymástól független, száz százalékban tőzsdén jegyzett részvénytársaság irányít. Hasonló konstrukciót honosított meg egyébként a szintén holland-brit könyvkiadó, a Reed Elsevier vagy a háztartásvegyiparban és élelmiszeriparban érdekelt Unilever, illetve a svéd-svájci nehézipari Asea Brown Boveri is, amelyeket azonban az utóbbi években a döntéshozatal gyorsítása érdekében ma már közös igazgatótanácsok irányítanak.

Bán Teodóra: Nem a személyem körül alakult ki politikai csatározás

Bán Teodóra: Nem a személyem körül alakult ki politikai csatározás

Tóta W.: Dunának, Oltnak egy a hangja

Tóta W.: Dunának, Oltnak egy a hangja

Orbán: Arra készülünk, hogy a koronavírus Magyarországon is megjelenik

Orbán: Arra készülünk, hogy a koronavírus Magyarországon is megjelenik