Nagyot zuhant a teljesen sík képernyős "falitévék" ára, ezért a piacon beindult a generációváltás: leáldozóban a katódsugaras technológia, a harc a folyadékkristályos és a plazmaképernyő között dúl. A kereslet megugrását látva a gyártók észvesztve bővítik kapacitásukat.

Az athéni olimpiai játékokat nemcsak a szervezők és a sportolók várták izgalommal, hanem a tévégyártók és -forgalmazók is, a vásárlók ugyanis a nagy sportesemények előtt könnyebben költenek új készülékekre. Csalódniuk ezúttal sem kellett: a Panasonic márkáról ismert japán Matsushita - a Sony után a világ második legnagyobb tévégyártója - például júliusban az egy évvel korábbihoz képest 70 százalékos forgalomnövekedést ért el hazai piacán, és hasonló dinamizmust mutattak eladásai világméretekben is.

Kiemelkedő volt a lendület a világ legnagyobb tévésűrűségű országában, az Egyesült Államokban is, ahol becslések szerint mintegy 240 millió, háztartásonként átlagosan 2,3 darab készülék működik. A világ első számú tévépiacának számító USA-ban a nagy elektronikai áruházláncok - mint például a Best Buy - rég tapasztaltak az utóbbi hónapokéhoz hasonló vásárlási lázat. Elemzők szerint ez nemcsak az olimpiának, hanem a tévékészülékeknél elindult generációváltásnak is tulajdonítható. Az utóbbi öt évtizedben számos korszerűsítésen keresztülment, ám alapvető technológiájában mégis változatlan katódsugaras tévé mellé felnőtt ugyanis két vetélytárs: a plazmaképernyős és a folyadékkristályos (LCD) készülék. Minkét típus jellemzője a lakásokba szinte moziszerű élményt varázsoló kép-ernyő, s a hagyományosnál sokkal jobb kép- és hangminőség.

A két formátum jó ideje jelen van a piacon - a plazmatévé a kilencvenes évek közepén, az LCD-változat pedig a végén jelent meg -, ám a korábban megfizethetetlen, de még az utóbbi években is igencsak borsos ár mostanra mérséklődött a tömegek számára is elfogadható szintre. Az első lépést a 2002-es karácsonyi bevásárlási szezon kezdetén a gyengülő számítógép-eladások miatt a szórakoztatóelektronika felé fordult amerikai Gateway tette meg, amely a korábbi 3500-4000 helyett a lélektaninak bizonyult 3 ezer dolláros határnál egy dollárral olcsóbban kínálta 106 centiméteres plazmatévéjét - és a vevők valósággal megrohamozták érte a boltokat. A készülék ugyan formatervezési díjat nem nyerne, ám az ára azóta további mintegy 500 dollárt csökkent. Az 5-7 ezer dollár közötti felső kategóriában a plazmatévéknek azóta már illik jobb felszereltségűnek - például nagy felbontású műsorszórásra előkészítettnek - lenniük, és tovatűnt a két éve még természetesnek tartott 8-10 ezer dolláros árszint.

Az LCD-kijelzők gyártása is ekkoriban vált olcsóbbá, és ezzel a technológia nemcsak az asztaliszámítógép-monitorok piacán kezdte kiszorítani a nehézkes és nagy helyet foglaló katódsugaras riválisokat, hanem a televíziókén is. Az USA-ban és Kanadában 2002-ben még alig több mint 200 ezer lapos televíziót adtak el, tavaly már 1,2 milliót, az idei évre pedig 3,2 milliót prognosztizál az iSuppli piackutató cég. Elemzők arra számítanak, hogy 2004-ben a világpiacon összesen 10,4 millió ilyen készülék talál gazdára. Ez ugyan a globális tévéeladásoknak még mindig csak a 6 százaléka, ám az iSuppli becslése szerint az arány 2008-ra az észak-amerikai piacon elérheti az 50 százalékot is, ami 16,2 millió LCD- és 6 millió plazmatévét jelent majd. Megoszlik viszont a szakértők és a vevők véleménye, hogy melyik megoldás mellett tegyék le a garast. A plazmatévé képminőségét egy-előre jobbnak tartják, kontrasztja erősebb, és ez a technológia a 70 centiméteresnél nagyobb - az egyre népszerűbb házimozirendszerek számára ideális - képernyők esetében akár 30-40 százalékkal is olcsóbb az LCD-nél. A plazmaképernyő foszforalapú bevonatába azonban beéghetnek a huzamosabb ideig látható jelek, mint például egy tévétársaság logója vagy a korhatárkarika. Az LCD-nél ez nemigen fordul elő, a képernyő hosszabb élettartamú, átlagosan legalább 50 ezer üzemórát bír a plazma 30 ezrével szemben. A lapos televíziók forgalmában a darabszámot tekintve négyötödös részesedéssel rendelkező LCD-tévék kisebb és olcsóbb változatainál viszont a dinamikus mozgásokat tartalmazó műsorok esetében - például sporteseményeknél - a készülék lassúbb "reakcióideje" miatt szellemkép keletkezhet. A katódsugaras televíziókat sem kell azonban még temetni, hiszen - különösen az új versenytársak kiváltotta áresés miatt - ma már igen olcsón lehet megbízható minőségű készülékhez jutni.

Az árelőny aligha tart örökké, hiszen a jövőt a folyadékkristályos technológiában látó cégek elképesztő ütemben fejlesztik a színes kijelzős mobiltelefonoktól a számítógépes monitorokon keresztül a tévékészülékekig használt LCD-képernyők gyártását. A The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap úgy tudja, az idén, egyenként 2-3 milliárd dolláros beruházással, hét új üzemet adnak át - kivétel nélkül mindet Ázsiában. A kapacitás felfuttatása nyomán az LCD-tévék a piac alsó szegmensében a katódsugarasoknak, a felső zónában pedig a plazmaképernyősöknek támaszthatnak éles versenyt a várt árcsökkenéssel. Az árak esése viszont megnyirbálhatja az új technológiába most dollármilliárdokat beruházók nyereségét, ami egyelőre tetemes: a világ legnagyobb LCD-képernyő-gyártója, a dél-koreai Samsung üzemi profitrátája például 35 százalék.

A jósolt kapacitásfelfutás és a várható áresés állhat annak a hátterében, hogy a dél-koreai-holland LG Philips vegyesvállalat júliusban a vártnál alacsonyabb árfolyamon tudott csak részvényt kibocsátani, és a tervezettnél kevesebbhez, egymilliárd dollárhoz jutott hozzá. Az 50-50 százalékos tulajdonnal létrehozott céget - amely az idei második negyedévben engedte át a piacvezető szerepet a Samsungnak - azért nem rázta meg a lanyha fogadtatás, a friss tőkéből máris új - immár a hetedik - LCD-képernyő-gyárát építi, és a következő tíz év során összesen 21 milliárd dollárt szán a technológiára.

A plazmánál ígéretesebbnek tartott LCD-technológia továbbfejlesztésének magas beruházási igénye miatt más cégek is közösen próbálkoznak. A Samsung a - szórakoztatóelektronikában még mindig világelsőnek tekintett, ám a lapos televíziók terén némiképp "elalvó" - japán Sonyval lépett szövetségre, és a Szöultól száz kilométerre nemrég felavatott közös üzemben 100 centiméteresnél nagyobb LCD-tévékhez készítenek majd képernyőket. A folyadékkristályos képernyőjű televíziók területén piacvezető japán Sharp ugyan még nem állt össze senkivel, de tokiói értesülések szerint három másik szigetországi nagyágyú, a Matsushita, a Hitachi és a Toshiba már az erők egyesítéséről tárgyal. Az ígéretesnek látszó tévépiac nemcsak a Gatewayt csábította el a számítógépgyártók közül, hanem a szintén amerikai Hewlett-Packardot és a Dellt is, utóbbi - amely a PC-piacon agresszív árversennyel lett első - máris előrukkolt a többiekénél átlagosan 500 dollárral olcsóbb, 2500 dollárért kapható, egyszerre monitorként és tévéként is használható, 72 centiméteres folyadékkristályos képernyőjével.

Stílusosan mutatta be új készletét a Lego: felküldték az űrbe

Stílusosan mutatta be új készletét a Lego: felküldték az űrbe

Minimum 60 ezres emelést kérnek a győri Audinál

Minimum 60 ezres emelést kérnek a győri Audinál

A Rádió 1 és a Best FM is Mészáros Lőrinc környezetéhez került

A Rádió 1 és a Best FM is Mészáros Lőrinc környezetéhez került

A koronavírus nem csak az emberekre, a tőzsdékre is veszélyes lehet

A koronavírus nem csak az emberekre, a tőzsdékre is veszélyes lehet

Lábon járó desszertek

Lábon járó desszertek

Kórházszövetség: béremelés kell, de a betegellátás biztonsága ne kerüljön veszélybe

Kórházszövetség: béremelés kell, de a betegellátás biztonsága ne kerüljön veszélybe