Megrettentek a piacok a kőolaj drágulásától, ám recessziótól egyelőre nem tartanak; a világgazdaság növekedési szakaszban van és a korábbiaknál felkészültebb az ársokkok kezelésére. Az elemzők azonban egyetértenek abban, hogy a fogyasztás bővülése és a készletek apadása miatt vége az olcsó olaj korszakának.

"Az olajár határozottan veszélyes zónában van" - írja a New York-i Morgan Stanley bankház minapi elemzése, amely azután készült, hogy az amerikai könnyűolaj hordójának ára augusztus közepén történelmi csúcsmagasságba, 49,40 dollárig emelkedett. Az elemzőknek azonban nem is annyira a lélektani határnak számító 50 dolláros szint átmeneti megközelítése okozott aggodalmat, mint inkább az, hogy az olaj ára immár tartósan jóval a néhány hónappal ezelőtt még ijesztőnek tartott 40 dollár felett áll, azaz tíz-tizenöt dollárral magasabban az év eleji szintnél.

A fekete arany ilyen mértékű drágulása eddig mindig világgazdasági recesszióhoz vezetett: 1973-ban, 1980-81-ben és 1990-1991-ben is. Ezúttal azonban a piac a szakértők szerint többet bír el, az utóbbi három évtizedben ugyanis a legnagyobb olajfogyasztónak számító fejlett gazdaságokban folyamatosan javult az energiafelhasználás hatékonysága, a világgazdaság pedig - az előző három alkalommal ellentétben - most "jó passzban van".

Az olajár ráadásul az utóbbi napokban ismét közelebb került a negyven-, mint az ötvendolláros határhoz (hétfőn az amerikai minőség ára New Yorkban 43 dollár körül mozgott), amit elsősorban az iraki feszültség enyhülésének, illetve az ottani export újraindulásának tulajdonítottak. A nyugalom azonban az elemzők szerint könnyen átmeneti lehet, ha például az orosz olajexport ötödét adó Jukosz olajcég sorsa tovább bonyolódik, vagy ha a Közel-Keleten, különösen Irakban újabb szabotázsakciókkal tesznek kísérletet a kitermelés megzavarására, mint ahogy az a múlt hét végén több dél-iraki vezetékkel is történt. Az elemzők úgy vélik, a "terrorkockázat" legalább 10 dollárral épül be a nyersolaj árába.

Nehezen kiszámítható a határidős ügyletekkel előszeretettel spekuláló fedezeti alapok szerepe. Ezek az alapok a mostanában kevés hozamot ígérő részvényekről és kötvényekről az idén nyáron a hírek szerint áttértek a "mozgékonyabb" nyersanyagpiacokra, így az olajra is. Becslések szerint a nyersanyagpiacok napi forgalmának akár 50-80 százalékát is adhatják az alapok, és az olaj árának növekedéséhez 2003 közepe óta - amikor még 30 dollár alatt volt - 15-20 dollárral járultak hozzá a spekulációs vásárlások. A zsíros profit a bankokat is elcsábította, a The Wall Street Journal című amerikai napilap szerint az utóbbi hetekben a német Dresdner Banktól a brit Barclays Capitalen át a holland ABN Amróig egy sor, az olajpiac iránt korábban nem érdeklődő pénzintézet jelent meg.

A mostani szintnél lényegesen lejjebb azonban aligha száll az ár, a mozgását befolyásoló legtöbb tényező ugyanis változatlan marad. A közel-keleti politikai bizonytalanságon túl elsősorban a lankadatlan - nem utolsósorban a csillapíthatatlan energiaéhségű Kína és India által gerjesztett - kereslet tartja magasan. Előrejelzések szerint e két ország olajfelhasználása húsz év múlva meghaladja majd az EU összesített igényét.

Az olajtartalékok alacsony szintje is folyamatos vásárlásra kényszeríti a kormányokat. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és az amerikai kormány képviselőinek múlt heti, amolyan válságtanácskozásán kijelentették: a stratégiai tartalékok bevetésének esélye ma sokkal nagyobb, mint egy évvel korábban. A tartalékok sorsa az amerikai elnökválasztási kampánynak is témát adott. Míg George W. Bush elnök az üzleti körök sürgetése ellenére is kizárta a vészhelyzetre tartalékolt készletek felhasználását, demokrata vetélytársa, John Kerry lehetségesnek mondta a készletek napi 100 ezer hordós feltöltésének leállítását. A USA ugyanis - a világon a legnagyobbnak számító - tartalékait a jelenlegi 658 millió hordóról 700 millióra akarja növelni.

Az 50 dolláros olajárat ugyan lélektanilag ijesztőnek tartják az elemzések, ám emlékeztetnek arra, hogy az 1981. márciusi csúcspont mai, inflációval korrigált árakon 80 dollár lenne. Ennek elérése pedig - jóllehet egyesek nem tartják kizártnak - a szakvélemények többsége szerint egyelőre nem fenyeget. Arról nem is beszélve - teszik hozzá a derűlátók -, hogy például az Európában irányadó északi-tengeri Brent minőség (mely nemrég szintén csúcsmagasságba, 45 dollár közelébe emelkedett) idei átlagára az utóbbi hónapok jelentős drágulása ellenére is még mindig 35 dollár környékén van, ami alig 3 dollárral magasabb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2004-es előrejelzésénél, amelyre a szervezet az ez évi gazdasági kilátásokat alapozta.

Az OECD egyébként a 32 dollárosra prognosztizált olajátlagárral 2004-ben 3,4, jövőre pedig 3,3 százalékos gazdasági növekedést jelzett tagországaiban. Vincent Koen, a szervezet vezető közgazdásza a Reuters brit hírügynökségnek nyilatkozva "eltúlzottnak" nevezte azt a feltételezést, hogy a magas olajár önmagában recesszióba tudná taszítani az OECD-térség gazdaságát. Ha pedig az átlagár nem a mostani három, hanem tíz dollárral haladná meg a számításokban alkalmazottat - ehhez a hátralévő hónapokban a Brent árának tartósan 45, az amerikai könnyűolajénak pedig 50 dollár környékén kellene tanyáznia -, az OECD-régió növekedése akkor is csak 0,25 százalékponttal csökkenne.

Nem esett pánikba egyelőre a Nemzetközi Valutaalap (IMF) sem, amelynek vezérigazgatója, Rodrigo Rato az El Comercio spanyol napilapnak nyilatkozva nemrég tarthatónak nevezte a világgazdaság számára az idei évre jelzett 4,6 százalékos konjunktúrát. Mi több, a Süddeutsche Zeitung című német napilap az olajár-mizéria tetőfokán számolt be arról, hogy az IMF arra készül, szeptember végén nyilvánosságra hozandó őszi gazdasági előrejelzésében a 2004-es ütemet még följebb, 4,9 százalékra srófolja, ami két évtizede a legjobb eredmény lenne.

Az olaj drágulása a jelenlegi várakozások szerint nemcsak recesszióval, illetve stagnálással nem fenyeget, de az infláció elszabadulásával sem. A fejlett ipari országokban ugyanis az egységnyi hazai össztermék (GDP) előállításához szükséges olaj-, illetve energiamennyiség a három évtizeddel ezelőttinek a felére-harmadára esett, ezért a fekete arany fajlagos súlya mérséklődött az inflációban. Közgazdászok véleménye szerint az áremelkedések kordában tartásában segít a globalizáció és a technológiai fejlődés is, a tőke ugyanis a korábbinál sokkal rugalmasabban talál olcsóbb termelői helyekre, mint akár egy évtizede is.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az olajár emelkedése ne lenne fájdalmas egyes régiókban. Igaz ez például Japánra, amely teljes olajszükségletét importálja, és azon fejlett ipari országok közé tartozik, amelyek konjunktúrája még sérülékenynek bizonyulhat. Ifzal Ali, az Ázsiai Fejlesztési Bank vezető közgazdásza úgy számol, ha a hordónkénti ár esetleg 2005 végéig is 40 dollár felett marad, akkor az 0,8 százalékot faraghat le a Japán nélküli ázsiai régió növekedéséből.

A világ legtöbb olajat fogyasztó gazdaságában, az USA-éban nem mutatkoznak az infláció feléledésének jelei, és az energiahordozó drágulását még nem tartja aggályosnak Alan Greenspan, az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed elnöke sem, aki egyelőre - a második negyedévi lassulás ellenére - a konjunktúrát is erősnek és fenntarthatónak nevezte. Utalt viszont arra, hogy az Európai Unió közös valutáját használó régió növekedése mind az amerikainál, mind a világgazdaság számára jósoltnál alacsonyabb - az IMF aktuális előrejelzése szerint az idén kerek 2 százalékos -, ezért érzékenyebb lehet a tartósan magas olajárra. A német Ifo gazdaságkutató intézet múlt héten nyilvánosságra hozott jelentése viszont még az eurózóna legnagyobb gazdaságának kitartását mutatja, igaz, azzal a megjegyzéssel, hogy a konjunktúra alapjai még mindig nem igazán stabilak.

NAGY GÁBOR

Bűnügyi felügyelet alatt tartanák Bróker Marcsit

Bűnügyi felügyelet alatt tartanák Bróker Marcsit

Élőben követheti egy magyar ultrafutó rekorddöntését

Élőben követheti egy magyar ultrafutó rekorddöntését

Kiütéses vízilabda-győzelem Szerbia ellen

Kiütéses vízilabda-győzelem Szerbia ellen

Minden második magyarnak rossz a szeme

Minden második magyarnak rossz a szeme

Halálra gázoltak egy gyalogost a Blaha Lujza térnél

Halálra gázoltak egy gyalogost a Blaha Lujza térnél

Tízezrével hullanak el a madarak a klímaváltozás miatt

Tízezrével hullanak el a madarak a klímaváltozás miatt