Tetszett a cikk?

A költségvetési hiány alakulása helyett mélyebb gazdasági folyamatokra, elsősorban a tartós növekedést akadályozó államadósságra kell koncentrálni - véli az Európai Bizottság, mely a múlt héten nyilvánosságra hozta a stabilitási paktumot módosító, azt egyszerre enyhítő és szigorító javaslatait.

A mának élő, könnyelmű tücskökből a holnapra is gondoló szorgalmas hangyákká szeretné átnevelni az EU-tagországok kormányait Joaquín Almunia, az Európai Bizottság (EB) gazdaságpolitikai biztosa, aki - az irodalmitól meglehetősen távol álló "eurobikkfa" nyelven - valósággal beépítette a tanulságos mesét a költségvetési deficitet szabályozó közösségi rendelkezések módosító javaslataiba. A múlt pénteki bejelentést komoly várakozás előzte meg, hiszen az EU-ban az utóbbi években - először éppen az idén novemberben posztjára lépő új EB-elnök, José Manuel Barroso hazája, Portugália 2001-es büdzséhiánya kapcsán - egyre többen kérdőjelezték meg a közös valuta értékállóságát alátámasztani hivatott úgynevezett stabilitási és növekedési paktum közgazdasági ésszerűségét és politikai tarthatóságát.

A bírálatok mindenekelőtt azt a sokak által túl merevnek talált előírást illették, miszerint a tagállamok költségvetési hiánya - recessziós időszakokat kivéve - nem haladhatja meg hazai össztermékük (GDP) 3 százalékát, ha pedig ez mégis bekövetkezik, és a megszabott rövid határidőn belül nem hoznak eredményes megszorító intézkedéseket, az euróövezetbe tartozó országok végső soron pénzbüntetéssel is sújthatók. Az indulatok tavaly novemberben hágtak a tetőfokra, amikor az uniós pénzügyminiszterek tanácsa meghatározatlan időre felmentette az akkor már harmadik éve a tiltott zónában tartózkodó Németországot és Franciaországot. A paktum halott - minősítették többen is a hitelét vesztett szabályrendszert, Romano Prodi EB-elnök azonban megígérte: Brüsszel még mandátumának idén október végi lejárta előtt feltámasztja és megújítja a szisztémát.

Nem forradalom, nem is reform, inkább evolúció - jellemezte a mostani indítványokat Almunia. A költségvetési szabályozásban a gazdasági és monetáris unió ötéves múltjának tapasztalatai mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a 25 tagú EU minden korábbinál heterogénebb - fogalmazta meg elvi kiindulópontját a spanyol biztos, akinek kezdeményezései azt tükrözik, hogy a büntetés helyett inkább az ösztönzésre, tüneti kezelés helyett pedig a baj megelőzésére kívánják fektetni a hangsúlyt.

A legfontosabb változás, hogy Almunia az éves költségvetési hiány megítélését az államadósság mértékétől, illetve annak tendenciájától tenné függővé, mondván, az elöregedő európai társadalmak pénzügyi egyensúlyának fenntarthatóságához a mélyebb gazdasági folyamatokra, a strukturális - elsősorban társadalombiztosítási és egészségügyi - reformokra kell összpontosítani. Az euró bevezetésének feltételéül szabott úgynevezett maastrichti kritériumok nemcsak a költségvetési hiány mértékét limitálják, hanem előírják a GDP 60 százalékánál kisebb államadósságot is. Csakhogy az utóbbi a gyakorlatban háttérbe szorult: több uniós tagállamban - például Belgiumban - ma is a GDP 100 százalékát meghaladó az államadósság, miközben a költségvetés egyensúlyban van. Az EU-nak tehát meg kellene határoznia, hogy a tagállamok milyen ütemben kötelesek leszorítani államadósságukat a megengedett szintre, ami nem zárja ki, hogy lassúbb gazdasági növekedés esetén ez fokozatosabb legyen - szól Almunia első javaslata. A második módosítás alapján az alacsony államadósságú tagországok közösségi elmarasztalás nélkül megengedhetnék maguknak, hogy több éven át szerény - ám továbbra is a GDP 3 százalékánál kisebb - hiánnyal zárjon a büdzséjük.

A költségvetési korlát tehát a jövőben is a szabályozás kulcspontja maradna - figyelmeztetett a spanyol biztos -, a megszegése esetén alkalmazott eljárás azonban némileg változna. A paktum jelenleg csak különleges körülmények közepette engedi meg büntetlenül a nagyobb hiányt. Az eurózóna esetében ez 2 százaléknál erősebb GDP-visszaesést jelent, de ilyennek ismeri el Brüsszel a felzárkózóban lévő új tagállamok jelenlegi helyzetét is. A jövőben azonban a pozitív, de tartósan lassú növekedési ráta is annak minősülne. Ha pedig egy tagország ellen mégis el kellene indítani az úgynevezett túlzott deficit eljárást, akkor - a mai helyzettel szemben, amikor a kormánynak már a rá következő évben korrigálnia kell - az EU a tagállam egyedi körülményeit, sajátosságait figyelembe véve tűzne ki határidőt.

A fenntartható egyensúly legfontosabb feltétele - nyomatékosította Almunia -, hogy a tagállamok a gazdasági növekedés kedvező időszakaiban megfelelő költségvetési többletet halmozzanak fel, amelyből a rosszabb időkre is jutna. A biztos javaslata szerint az EB a jövőben nemcsak a túlzott deficit felé tartó tagországokat részesíthetné idejekorán nyilvános megrovásban, hanem azokat is, amelyek - bár tehetnék - nem zárják éves büdzséjüket elegendő többlettel. A gazdaságpolitikai biztos szerint a megalapozottabb, mélyebb és igazságosabb brüsszeli értékeléshez javítani kell a tagállamok költségvetési adatszolgáltatásán is. Almunia egy politikailag messzire ható indítvánnyal is élt: míg a kormányok jelenleg az év vége felé - a nemzeti törvényhozásokban lezajlott őszi büdzsévitákat követően - küldik el Brüsszelbe a közösségi gazdaságpolitikai koordináció tárgyát képező következő évi egyenlegtervüket és gazdasági programjukat, szerinte erre az év első felében kellene sort keríteni. Így a brüsszeli koordináció nem maradna formális, a honi képviselők hamarabb szembesülnének a tagságból fakadó követelményekkel, a közösségi szabályok legitimációja pedig erősödne.

Ez a kezdeményezés is arra vall, hogy a biztos a tagállamok szakmai és politikai közvéleményéhez kíván fordulni a közösségi kötelezettségeiket gyakran félvállról vevő kormányokkal folyó küzdelmében. Az elsősorban változtatási irányokat jelző, de konkrét számokat - például mi számítana lassú növekedésnek - mellőző javaslatot a tagállamok pénzügyminiszterei első olvasatban e heti, a hollandiai Scheveningenben tartandó informális tanácsülésükön vitatják meg, de a következő hónapokban még heves viták várhatók. Gerrit Zalm holland pénzügyminiszter érzékeltette, a soros holland EU-elnökség sem ragaszkodik hozzá, hogy az év vége előtt végleges döntés szülessen. A hollandok nyilván nem bánják, ha a vita átcsúszik a luxemburgi elnökség idejére, elnöki pozícióban ugyanis visszafogottabb hangot kell megütniük, holott tavaly éppen ők tiltakoztak a leghevesebben a francia-német "bűnök" alóli feloldozás miatt. Hága mellett várhatóan Bécs lesz a stabilitási paktum fellazításának másik nagy ellenzője: Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter már májusban megpendítette azt a radikális ötletét, hogy függesszék fel a paktumot három egymás utáni évben megszegő ország uniós szavazati jogait. Hans Eichel német pénzügyminiszter ugyanakkor érthető módon lelkesen ünnepelte az Almunia-féle elképzeléseket. A várható összecsapások dacára azonban a legtöbb elemző szerint a korszerűsített szabályokról való megegyezés mindenkinek érdeke, hiszen az európai politikai és üzleti közvélemény abban legalább egységes, hogy a sokat szidott paktum nélkül a közös valuta első fél évtizede minden bizonnyal kockázatosabb lett volna.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

Valami változott: vannak, akiknél az Apple már nem ragaszkodik a 30 százalékos sáphoz

Valami változott: vannak, akiknél az Apple már nem ragaszkodik a 30 százalékos sáphoz

A belgák döntöttek: törlik a focibajnokság hátralévő részét

A belgák döntöttek: törlik a focibajnokság hátralévő részét

A Wicked és az új Minyonok-film is csúszik a járvány miatt

A Wicked és az új Minyonok-film is csúszik a járvány miatt