Tetszett a cikk?

Miközben a piacok lassan kezdik megemészteni a magas olajárakat, a szakértők újabb árrobbanással, ezúttal az energiatermelésben egyre inkább keresett földgázéval riogatják a fogyasztókat.

A gáz két évtizeden belül átveheti a világ legfontosabb energiaforrásának szerepét az olajtól - szól az elemzők jóslata, akik szerint a 20. század a kőolajé volt, a 21. viszont a földgázé lesz. A világ gázfogyasztása 2025-ig évi átlagban 2,2 százalékkal fog nőni, míg az olajé 1,9, a széné pedig 1,6 százalékkal. Az olajhoz hasonlóan gázból is a világ legnagyobb felhasználójának számító USA felhasználása a szakértői becslések szerint öt éven belül 35 százalékkal nő, a többi fejlett országé 20 százalékkal, míg világméretekben 12 százalékos bővülést tartanak valószínűnek.

A gáz térnyerését több tényezőnek tulajdonítják, elsősorban az olcsón kitermelhető olajkészletek rohamos fogyásának. Legalább ilyen fontosak azonban a környezetvédelmi meggondolások, a gáz ugyanis "zöldebb" energiaforrás, sokkal környezetkímélőbben állítható elő belőle energia az erőművekben mint az olajból vagy - pláne - a szénből. Ráadásul a gázerőmű beruházási költsége jóval alacsonyabb, és az energia-előállítás hatásfoka is jobb.

A legnagyobb felhasználóknak számító fejlett ipari országok fogyasztásának növekedése a következő évtizedekben meg fogja haladni saját kitermelésük bővülését, ami azt jelenti, hogy egyre több importgázra lesz szükségük. Gázból - amit egykoron az olajkitermelés kellemetlen melléktermékeként egyszerűen elégettek - egyelőre igen jelentősek a Föld tartalékai. A fejlett ipari országokban, illetve közelükben azonban véges a gázmezők kincse, a hatalmas tartalékok többnyire távoli vidékeken, más földrészeken vannak.

Az USA egyelőre szükségletének 85-90 százalékát saját forrásból teremti elő. Ám hazai kitermelése nem fog tudni lépést tartani a fogyasztás növekedésével, 2020-ban az importhányad elérheti a 25 százalékot. Az USA csővezetéken most kizárólag Kanadától importál gázt, csakhogy északi szomszédjában a tartalékok apadása és a fogyasztás növekedése miatt addigra már nem lesz exportálható gáz. Az egyik legfontosabb kőolajforrásnak számító másik szomszéd, a gáztartalékokban gazdag Mexikó pedig egyelőre maga is importőr, mivel nincsenek pénzügyi forrásai gázkitermeléshez szükséges létesítmények telepítésére, s egyelőre törvény is tiltja a gázvagyon exportját. Az USA-nak ezért a világ távoli részeiből kell majd gázt vennie, ami hatalmas költséggel jár.

Igencsak körülményes ugyanis a gáz más kontinensen lévő felhasználókhoz való eljuttatása: a kitermelt földgázt cseppfolyós állapotúra hűtik, és a folyékony gázt (LNG) speciális hűtőtankerekkel szállítják el, majd a felhasználás helyén felmelegítik, és csak ezután kerülhet a fogyasztóig vezető csövekbe. A hűtés, illetve a felmelegítés óriási beruházásokat igényel, egy LNG-terminál költségeit 700-900 millió dollárra teszik. Egy teljes, azaz egy induló és egy végterminálból, tankerekből és vezetékekből álló LNG-vertikum költségei elérhetik az 5 milliárd dollárt is. Jelenleg sem terminálból, sem pedig tankerből nincs elegendő. Az USA-ban mindössze öt LNG-fogadó terminál van, de máris 20 tervezése zajlik. A lakossági ellenállás miatt azonban egyre nehezebb új helyszíneket találni. A közelben lakókat nemcsak a folyékony gáz robbanásveszélyessége aggasztja, hanem - különösen a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta - a létesítmények elleni esetleges terrortámadás beláthatatlan következménye is. Egy-egy terminál engedélyezési eljárása sokszor másfél-két évig is eltart az USA-ban, ezért több nagyvállalat most a déli határhoz közeli mexikói területeken próbálkozik, ahol egyelőre lazábbak az engedélyezési előírások. Felmerült úszó bázisok építésének az ötlete is. A tengeri terminálhoz ugyanis nincs szükség sem szövetségi, sem állami engedélyre, elegendő a parti őrség jóváhagyása. A folyékony gáz szállításához sok hajó is szükséges, ma a tengereken mintegy 140 ilyen gáztartályhajó úszik, számuk 2006-ra várhatóan 200-ra nő. Szakértői becslések szerint az energiacégek világszerte mintegy 100 milliárd dollárt fognak költeni a következő évtizedben arra, hogy a cseppfolyósított gázt a fejlődő világból eljuttassák az ipari államokba.

A Föld ismert - és a jelenlegi technológiával, a mostani árak mellett kiaknázható - gáztartalékait az Oil & Gas Journal című szaklap mintegy 170 ezer milliárd köbméterre teszi. Ennek 75 százaléka Oroszországban és a FÁK-államokban, valamint a Közel-Keleten található. Több mint 50 százaléka felett három ország - Irán, Katar és Oroszország - rendelkezik, ezért a gázmezőkhöz való hozzáférés máris az olajhoz hasonló fontosságú geopolitikai kérdéssé vált. A Párizsban megjelenő amerikai International Herald Trubine című napilap szerint a Líbia elleni szankciók feloldásában például nagy szerepet játszott, hogy az észak-afrikai országnak olajtartalékainál is gazdagabb gázvagyona lapul a föld alatt, amelynek kiaknázásában Washington is szívesen venne részt. Az amerikai kormányzat ugyanakkor jó ideje javasolja Moszkvának, hogy Murmanszk közelében közösen hozzanak létre egy LNG-terminált.

A földgáz iránti kereslet növekedése és a drágán célba juttatható folyékony gáz felhasználásának terjedése magával hozza a gáz drágulását. A gáz árát jelenleg a nemzetközi piacon többnyire a kőolaj valamely fajtájához, illetve a fűtőolajhoz kötik, egységes piaci árról nem lehet beszélni. Az olajár utóbbi hónapokban tapasztalt emelkedése magával húzta a gázárakat is, az idén számos országban - így például Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban (igaz, egyéb tényezők miatt is) - többször is emelkedtek a fogyasztói gázárak.

A földgáz árát a legnagyobbnak számító amerikai piacon a Chevron Texaco tulajdonában lévő, 16 gázvezetéket fogadó louisianai Henry Hub gázközpont árai alapján, úgynevezett millió British Thermal Unit (mBtu) hőértékre vetítve adják meg. Az amerikai kormány Energiainformációs Szolgálata (EIA) szerint a gáz ára a következő években folyamatosan felfelé fog kúszni, a 2003-as 5,8 dolláros mBtu-kénti átlagár az idén 6,21 dollár lesz, jövőre pedig 6,60 - 2001-ben még 2-3 dollár között mozgött.

A 6 dollár körüli Henry Hub-ár tisztes hasznot rejt, hiszen az egységnyi gáz előállítása az USA-ban mintegy 3,5 dollárba kerül. Az Arab-félszigeten azonban - az olajhoz hasonlóan - kevesebbe, a világ legnagyobb gázmezőjén fekvő Katarban például mindössze 0,2 centbe. A cseppfolyós katari gáz eljuttatása Nyugat-Európába 2,5-3, az USA-ba vagy Japánba 3-3,5 dollárt tesz hozzá a kitermelés költségéhez.

A mintegy 15 milliárd köbméternyi magyarországi éves gázfelhasználás 20 százalékát fedezi a hazai kitermelés, a többi importból, szinte kizárólag Oroszországból származik. Az orosz Gazpromtól a Panrusgáz közvetítésével beszerzett földgáz importárát a fűtőolaj, illetve a gázolaj átlagára - pontosabban egy kilenc hónapos mozgó átlagár - alapján számítják, így azt a dollár árfolyamának alakulása is módosítja. Az orosz forrás mellett a Mol Rt. kisebb mennyiségben két nyugati beszállítótól, a Gas de France és a Ruhrgas cégektől is vásárol gázt. Ám a francia és a német vállalat szintén orosz forrásból szerzi be a gázt, az ugyanis olcsóbb számára, mintha saját vagy más nyugat-európai forrásból venné.

240 millió forintot kérnek ezért a kis Nissan divatterepjáróért

240 millió forintot kérnek ezért a kis Nissan divatterepjáróért

Varga Judit anyósa az Országos Bírósági Hivatal vezetésébe készül

Varga Judit anyósa az Országos Bírósági Hivatal vezetésébe készül

Videó: A csődtől féltek, de a maszkgyártás megmentette őket

Videó: A csődtől féltek, de a maszkgyártás megmentette őket