Tetszett a cikk?

Róka fogta csukaként érdekelt a dollárárfolyam összeomlásának elkerülésében az USA és Ázsia. Az előbbi a világgazdaság hajtómotorjának számító fogyasztását finanszírozza az utóbbi valutatartalékai révén, miközben a kényes egyensúly árát az Európai Unió fizeti meg közös valutájának drágulásával.

"A dollár a mi valutánk, de a ti problémátok" - jegyezte meg John Connally amerikai pénzügyminiszter 1971-ben, miután Richard Nixon elnök - a második világháború utáni Bretton Woods-i pénzügyi rendszert felszámolva - megszüntette a dollár aranyra való átválthatóságát, és ezzel kisebb valutaválságot robbantott ki. Connally a világnak címzett, hírhedtté vált mondását mostanság is sűrűn emlegetik, a dollár ugyanis megállíthatatlanul gyengül, és újabban már vészforgatókönyvek készülnek arról, mi történik a világgazdasággal, ha az árfolyam esetleg összeomlik.

A nemzetközi pénzpiacokon megszokott, ha Alan Greenspan, az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed elnöke egy-egy megjegyzésével befolyásolja a dollár árfolyamát, az azonban újdonság, hogy ugyanezt a dél-koreai központi bank is meg tudja tenni. A szöuli pénzintézet egy minapi jelentésében megpendítette, hogy "esetleg diverzifikálja befektetési célpontjait". A pénzpiacon ezt rögtön úgy értelmezték, hogy a csaknem 200 milliárd dolláros valutatartalékkal rendelkező dél-koreai jegybank a dollár, illetve a dollárban jegyzett aktívák lecserélésébe fog, és ez rögvest 1,5 százalékkal gyengítette a zöldhasú árfolyamát, valamint lejtőre küldte New Yorkban a részvényeket is. A szöuli jegybank alig győzött magyarázkodni, mondván, csak arra gondolt, hogy amerikai államkötvények helyett magasabb hozammal kecsegtető, de szintén dollárban kibocsátott vállalati kötvényeket vegyen.

HVG
Az incidens is jelezte, mit is ért az IMF tavaszi közgyűlésére készülő konjunktúrajelentés minap kiszivárgott tervezete azon, hogy az amúgy gyors világgazdasági növekedésre a legnagyobb veszélyt az amerikai folyó fizetési mérleg megállíthatatlanul növekvő hiánya, valamint annak tükörképe, az ázsiai országok duzzadó valutatartaléka jelenti. Más szavakkal: a veszély forrása a nemzetközi pénzpiaci mozgások egyensúlyának megbomlása, annak középpontjában pedig a dollár. Az USA folyó fizetési mérlegében tavaly minden eddiginél mélyebb, 665,9 milliárd dolláros lyuk keletkezett, ami a hazai össztermék (GDP) 5,7 százalékával egyenlő, és az IMF korábbi - elsősorban a fejlődő országokra alkalmazott - figyelmeztetései alapján súlyos mértékűnek minősíthető. Az ázsiai országok összesített valutatartaléka viszont 2004 végére - az egy évvel azelőttihez képest ötödével - 2460 milliárd dollárra nőtt, ez a világ tartalékainak már a 60 százaléka.

Pillanatnyilag ez a hatalmas mínusz, illetve óriási plusz hajtja a világgazdaság motorját amolyan forgó mágnesként. A kereskedelmi, illetve a folyó fizetési mérleg deficitje - ami tavaly annak ellenére tovább nőtt, hogy a gyengülő dollár a közgazdasági elméletek alapján elvileg csökkentené - jelenleg jó az USA-nak, az amerikaiak ugyanis rendületlenül fogyasztanak, és ezzel nemcsak az ottani gazdaság növekedését garantálják, de az ázsiai országok exportjának is piacot teremtenek. Az exportot a végletekig pörgető ázsiai országok így annak ellenére is jól járnak, hogy a dollár gyengülésének elvben fékeznie kellene és ráfizetésessé kéne tennie kivitelüket. Különösen nem zavarja az amerikai fizetőeszköz gyengülése Kínát, mely valutáját a dollárhoz köti, azaz a jüan is gyengül, folyamatosan éltetve az exportot.

Jót tesz a dollár esése azoknak az országoknak is, amelyeknek főbb exporttermékeit amerikai valutában jegyzik a világpiacon. A réztől és vasérctől a kakaón és a kávén át a kőolajig és az aranyig olyan régen látott, folyamatos árcsúcsokat döntögető mozgások figyelhetők meg, amelyek hátterében a kereslet növekedése, valamint a spekulációs vásárlások mellett éppen a dollár árfolyamesése húzódik meg.

Az ázsiai országok dollárfelhalmozása logikus következmény. Az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi többletük - ez Kína esetében tavaly már a 150 milliárdot is elérte - dollárban keletkezik, amit számukra nemcsak egyszerű, de az USA és Ázsia közti pénzügyi folyamatok szempontjából ésszerű is abban, illetve amerikai államkötvényben tartani. Ennek révén ugyanis az USA olcsón finanszírozhatja deficitjét és rajta keresztül a fogyasztását, ellenkező esetben - ha csökkenne az államkötvényei iránti kereslet - kamatot kellene emelnie, ami a gazdaságon átgyűrűzve alaposan visszavetné a vásárlókedvet, ami egyszerre fékezné az amerikai gazdaságot és szűkítené az ázsiai országok exportlehetőségeit.

Az IMF szakértői és más közgazdászok viszont arra figyelmeztetnek, hogy ez az egyfajta "produktív egyensúlytalanság" nem tartható fenn sokáig. Az amerikai finanszírozási hiány és az ázsiai pénzügyi többlet között ugyanis a dollár árfolyama a választóvonal. A kényszerpálya - emlegetik sokan ezzel kapcsolatban Connally megjegyzését - az ázsiai országok számára teremt nagyobb feszültségeket, mivel valóságos dollárcsapdába manőverezték magukat. Miközben legfontosabb exportpiacuk felvevőképességének fenntartása, valamint a valutájukra nehezedő felértékelődési nyomás elfojtása érdekében növelik dollártartalékaikat, mindinkább függenek az amerikai valuta árfolyamától. Annak gyengülése süllyeszti a dolláraktívák értékét, a dollár kurzusának összeomlása pedig súlyos pénzügyi válságot okozna.

A közgazdászok attól tartanak, hogy a térségben közepesen nagy valutatartalékkal rendelkező országok - mint Dél-Korea vagy India - esetleg megnyomják a pánikgombot, és potenciális veszteségüket mérséklendő lefékezik dollárfelhalmozásukat, mielőtt még a két nagy, a 840 milliárd dolláros tartalékkal rendelkező Japán, valamint a sajátját csak tavaly 207 milliárddal, 610 milliárd dollárra növelő Kína is hasonló lépéseket tenne.

Az USA és Ázsia közti kereskedelmi és pénzügyi folyamatok présének szorításában pedig valósággal szenved az Európai Unió. A dollár gyengülése ugyanis az ázsiai valuták erősödésének mesterséges fékezése miatt az eurón csapódik le. Az EU közös valutáját átvevő 12 tagország gazdaságpolitikai mozgástere emiatt meglehetősen szűkre szabott, hiszen az erős euró éppen a konjunktúra legfontosabb elemének tartott exportot fékezi. Így a dollár összeomlásának elkerülését az eurózóna fizeti meg, mégpedig azzal, hogy - nem kis részben az export lendületvesztése miatt - az IMF becslése szerint a tavaly ősszel még valószínűnek tartott 2,2 helyett csak 1,6 százalék lehet az idén az uniós gazdasági növekedés.

A globális pénzügyi felfordulástól tartó közgazdászok receptet is ajánlanak, miként lehetne a dollár viszonylagos stabilitása és a világgazdasági konjunktúra egészségének megőrzése mellett fokozatosan mérsékelni az USA és Ázsia egymástól való veszélyes pénzügyi függését. Első lépésként a megtakarítását a nulla közelébe süllyesztő amerikai lakosságot némi spórolásra kellene bírni, így csökkentve az USA rászorultságát a külső finanszírozási forrásokra. Ezzel párhuzamosan pedig az ázsiai és az európai országokban éleszteni kellene a belső keresletet, hogy a növekedés fenntartása ne csak az amúgy is lassan nyakig eladósodó amerikaiaktól, illetve az Ázsiából az USA-ba irányuló pénzügyi transzfertől függjön.

NAGY GÁBOR

A BKK-nál tízmilliárdos kieséssel számolnak a járvány miatt

A BKK-nál tízmilliárdos kieséssel számolnak a járvány miatt

Lénárd Rita a Fülkében: Kizsigerelt állapotban találta a koronavírus az egészségügyet

Lénárd Rita a Fülkében: Kizsigerelt állapotban találta a koronavírus az egészségügyet

Valami változott: vannak, akiknél az Apple már nem ragaszkodik a 30 százalékos sáphoz

Valami változott: vannak, akiknél az Apple már nem ragaszkodik a 30 százalékos sáphoz